Nem biztos, hogy mindenki ismeri az Elektrohasch kiadót, de ha olyan együtteseket említek, mint például a Colour Haze, Causa Sui, My Sleepeing Karma, Josiah, Rotor, Sula Bassana, Hypnos 69, Phased, akkor mindenképpen van képünk a kiadó zenei hozzáállásáról. Ilyen zenekarok közé keveredett az osztrák Been Obscene. Én úgy tudom, ez a bemutatkozásuk. Ráadásul nem is sikerült szarul.

 Brant Björk és barátaihoz tudnám analógiába állítani. Számomra ez is annyira szikár és minimalista desert rock némi pszihedéliáva keverve. Amíg viszont a Mesternél a dalok nyerse, monotóniába hajlók, addig itt inkább a dallamközpontúságon van a hangsúly. Egyszerű a dalok szerkezete, azonban vannak részek, amikor a Monkey3 vagy a Led Zeppelin elszállásai jutnak az ember eszébe.

 A kezdő és egyben a címadó tétel, a The Magic Table Dance egy instrumentális elborultság és ilyen a Freakin' Rabbit és a Ring Ring is, csak ezek rövidke már-már intermezzo szösszenetek. Amiben ének is hallható, abban a csávó úgy énekel, mintha valamiféle indie bandából igazolt volna át. Ami ebben egy kicsit furcsa az az, hogy itt nem idegen a zenétől ez a fajta hangnem. Kiemelném még a 18 perces Demons-t és a 12 perces How It Feels-t. Mindkettő nagyon hangulatos mélázósan induló, majd beborulós szám. Itt már nagyon lehet érezni a már emlitett lebegést, mintha a Monkey3 kistestvérei lennének, énekkel.

 Bemutatkozó albumnak a The Magic Table Dance nagyon erős. Ilyen nagy potenciált régen nem éreztem kezdő zenekarnál.