Itt van ez a végtelenül kedves állatka és a kékkel fedett terület az élőhelye. A mi vaddisznónk kicsinyített mása. Távolról aranyos, de közelről elég ocsmány egy teremtés. Eszik ez bogarakat, gyökereket; elég igénytelen. Állítólag, ha felbosszantják, védi a családját, elég nagy kalamajkát tud okozni kicsinyke, ámde gusztustalan testével. Pekarinak, egyes nyelvterületeken javelinának hívják.
Amerikában élnek olyan elvetemült emberek, akik elkezdenek zenélni, majd találkoznak valami szittyós helyen és elhatározzák, hogy zenekart alapítanak. Nagyon rondák és úgy döntenek, ehhez mérten ilyen zenét is fognak játszani és ha mindez még nem lenne elég, Javelinának keresztelik a formációt. Tökéletes a csillagok összeállása arra, hogy felfigyeljünk rá. Hála a Jóistennek, a lemezborító se egy Mona Lisa.
Túl sok volt nekik a mocsárgáz, mert szerintem odavannak a fiúk. Főképpen a Weedeater és a házilag gyártott tömény hatott rájuk, meg persze az a rengeteg növény, amit még a húslevesbe is belepakolnak a petrezselyem zöldje helyett.
2009-ben megjelentettek egy második nagylemezt is Beasts Among Sheep címmel, ha megszerzem megosztom veletek, mert a bemutatkozó album után szinte kötelező meghallgatni.
A Javelináról nem szeretnék külön számokat elemezni, mert nincs értelme. Viszont aki bele akar hallgatni, annak itt van a Disznóól. És ha valaki kíváncsi arra, hogy néznek ki a srácok, íme itt egy kép róluk:
Kezit csókolom, ennyi: Get Stoned!