Elkapott a nosztalgia. Ennyire öreg lennék, vagy csak a darabos kaját nem tudom megrágni? Amikor még alakult a föld történelme és a dinók épp hogy csak elhagyták az őstengereket, na akkor a Ricconál lógtam nagyon sokat. Nagyon sok pálinkát, sőrt és miegymást fogyasztottunk. Nagyon sok lemezt meghallgattunk együtt. Éppen akkoriban az Entombed nevű rissz-rossz detenroller brigád hosszú ideje nem jelentkezett és ez nagyon kellemetlenül érintett minket. Éppen ezért exponenciálisan növekedett az elfogyasztott alkohol mennyisége. Na meg más egyébé. Egy szép este, vagy reggel(?) kezünk ügyébe került a Gorefest, Chapter 13 című albuma. Olyan érzés volt, mint amikor hosszú koplalás után eléd áll egy 18 éves mesztic ikerpár és csak téged akarnak; feltéve, ha beszálhat a játékba a 20 éves nővérkéjük is. Ráadásul úgy főznek, mint az anyád.UUUAAGHHHHHHH!!!

  Az album már sokadik a sorban és nagyjából teljesen elüt a régebbi anyagoktól. Nem egy nagy durranás összeségében, azonban ott és akkor nagyot ütött. Vannak rajta tízes dalok és vannak rajta ötös alák is. Illetve csak egy, az F.S.2000, de az is önnállóan megállná a helyét mondjuk egy Voivod "futottak még" albumon. De nem a Chapteren. Egyébként nagyon erős öt számot hoztak ide a lemez eléjére. A Chapter 13 egy lendületes Entombed klón, a Broken Wing pedig némi Ministry jegyeket is hordoz. A Nothingness akkora groovy rácskenró... A két kedvencem a Smile, a maga doomolós monotoniájával és a nihilista hangulatával. Itt bukkan fel előszőr tiszta énekhang is. Az Idiot meg egyszerűen egy faszán megírt, jól összerakott holmi. A szöveg meg mindkettőnél OK. Az All Is Well nagyon jól visszahúzza az anyagot a botrányos F.S.2000 után. A Bordello egy instru szerzemény, de szürke eminenciás, ugyanúgy, mint a Repentance, Unsung vagy a Burn Out. A végét a Super Reality és a Serve The Masses kellemesen zárják le. És a mondanivaló is el van találva.

 Szaladjatok haza rakjátok be az mp3ba és részegedjetek le nagyon gyorsan és módszeresen-Get Stoned!!!