Mono - Hymn To The Immortal Wind (2009)
A Mono egy Japán banda, 2000-ben alakultak és most értek a csúcsra, remélem sokáig ott is lesznek.
Aki még nem hallott egy Mono lemezt sem az először is lemaradt valamiről (de még pótolhatja), másodszor olyan instrumentális (óriási)filmzenét (pl. Az utolsó Mohikán fő zenéje) képzeljen el (akárhogyis), amit rokzenekar játszik, a hatás kedvéért néha zongorával, fafúvósokkal, hegedűkkel és Bús Gordonnal (Búsnénak csak Gordonka, vagy Gordika) kiegészülve. Nos, ezen az albumon egyfolytában segítenek ezek a hangszerek, sőt még xilofon is felbukkan valamelyik rövid (kb. 3 és fél perces) számban. A 7 szám kb. 1 órán keresztül tartja a hallgatót katarzisban, a számok nem rövidek. Egyébiránt pont ez a hősszerelmesfilmzenefelfokozós katarzistől olyan a Mono, amilyenek Ők, amitől szerethetők. Kevés ilyen jó dallamalkotás, felfokozás, katarzál(tat)ást hallani egyeltalán, nemhogy mostanában, attól függetlenül, hogy társaságban az ember idegenek előtt képes azt hazudni, hogy egy kicsit csöpögős.
A borító is ok, a mondanivalója is könnyeket csal romantikusabbak szívébe, akik még hisznek ilyesmiben, azaz kellően naivak, vagy tényleg filmekben és fantáziavilágban élnek. Nekik üzenem a Mono be fog jönni, és hajrá szerelem!
Mono albumok kutatóknak: Under The Pipal Tree (2001), One Step More and You Die (2003), Walking Cloud and Deep Red Sky, Flag Fluttered and the Sun Shined (2004), You Are There (2006)
Felállás, EP-k, további munkák és infók: http://en.wikipedia.org/wiki/Mono_(Japanese_band)
Köszönjük Jószívvel[Toolvid]-nek az IWannaRockYouBaby blogról,(linkajánlóban találod oldalt) ahol rátaláltam.
Hatalmas évkezdés, két tuti album El Caco és Mono. Cool.
Barátaim. "Itt van a sör!"?
