A Volume IV zenekarnak van már múltja. Igaz csak egy EP és két single formájában. 2014-ben a Riple Music szárnyai alatt azonban kihoztak egy teljes nagylemezt, amire felkerült ugyan a Wager és a Kong is az előző EP-ről, de a többi új szerzemény.

Erősen Sabbath alapú muzsika ez, de aki szereti a Pepper korszakos C.O.C.-t, esetleg a Clutch anyagait, az most itt tobzódni fog és öröm könnyeket fog hullatni. Amivel esetleg lehetne még példálózni, az az Alabama Thunderpussy, esetenként az Orange  Goblin. Aki szeretné őket lecsekkolni, az látogasson el a Ripple Music Bandcamp oldalára és nézzen ott körül.

AMEN!

Ausztrália igen messze van, mégis eljut ide hozzánk néhány nagyon jó, minőségi zenét produkáló zenekar, hála az internet széles vállú Istenének. A lényeg, hogy az éteren keresztül eljutott ismét hozzánk is az Arrowhead új lemeze. Egész pontosan nem tudom meghatározni, hogy most ez mennyiben új, hiszen a Bandcamp oldalukon már 2015 márciusától ki van rakva, viszont az a promóciós anyag, amit küldtek kimondottan 2016 novemberi megjelenést emleget.  Minden esetre én tartom a 2015-ös megjelenést, hiszen már akkor hallgattam ezt a nagyszerű lemezt.

 

Stoner rock, amit produkálnak, ráadásul azt a fajtát, amit a hollandok illetve a belgák nagyon szeretnek. Erősen riff központú rock zene, némi blues és pszichedelikus felütéssel. Biztosra veszem, hogy hallgattak sok Doors-t is, hiszen a Hell Fire olyan, mintha egy Fu Manchu dalt a Doors adná elő. Vannak hosszabb, lebegősebb, jammelős dalok is, mint például a Maneater Blues, vagy a Weed Lord. De olyanok is akadnak, amire egy motoros fesztiválon is felkapnák a fejüket, mint a Rogue Asteroid. 

 Az Arrowhead a bemutatkozó albummal nem igazán fogott meg, de ezzel a Desert Cult Ritual nevűvel most telibe talált. Bandcamp.

AMEN!

 Mikor mondjuk rá bármilyen zenére azt, hogy Doom, esetleg Stoner? Mi alapján skatulyázunk. Mert azért lássuk be skatulyázni kell, még ha nem is szeretünk. El kell helyeznünk a polcunkon a dolgokat valamilyen rendszer szerint, ha csak nem akarjuk, hogy a kukában landoljon. 

 Szóval, minden stílusnak (nem csak zenei) megvannak a jellegzetességei. A Doom metál egyik jellegzetessége a pátosz, a lassan őrlő gitártémák stb, stb. Azért itt kérdezzük meg nyomban, ami lassú és pátosszal teli, esetleg valamiféle okkult témát boncolgat, az már feltétlenül Doom? Ugye nem egyszerű. 

 

A finn The Fërtility Cült nagyon izgalmas zenét játszik. Egyszerre van jelen a dalaikban a himnikusság, az avantgardizmus, a jazz és a rock. Az első, ami szembetűnik, az a tenor, illetve az alt saxofon. Ilyen hangszerrel ugyan operál a norvég Shining zenekar is, azonban ők amolyan avantgard jazz rockban érzik jól magukat. A The Fërtility Cült azonban ennél sokkal tágabb keretek közt mozog, ha léteznének kereteik. Mondjuk operát és technót nem érzek ki tőlük. A jó ízlésnek is vannak határai.

 Ugyanúgy kacérkodnak a postrock-kal, mint a Doom, vagy a pszichedelikus rock zenével. Hatásaik közt említik a Pink Floydot, a Toto-t, de az Electric Wizardot és a Monster Magnet-et. Mint a jó búcsúban, minden van, de nagyon ízlésesen és professzionális módon tálalva. Nagyon izgalmas hallgatni való a nyitott fül számára a A Forest Of Kings. Bandcamp.

AMEN!

Az év egyik csalódását hozta meg nekem az itáliai Caronte. Nem zenében. Nem, a zene a már jól bevált mély, zsigeri doom, némi sludge és folk keverékkel. Mindez nyakon öntve Indián Sámánizmussal és Mitológiával. Dorian Bones most is úgy énekel, ahogy Danzig énekelne egy bebongozott rituális orgián. Szóval a muzsika ezen a három számos EP-n varázslatos. Olyan helyekre repít, amit csak a legintimebb álmaid legfeketébb bugyrában lelsz. Szinte tapintható a hatalommal teli erős mélabú. Gyönyörű szomorúság árad minden riffjéből és dallamából.

 

Ami miatt mégis csalódtam, az nem más, mint Dorian Bones valója. Kicsit megpróbáltam megtartani a misztikumát a zenekarnak, ezért olyannak képzeltem el őket, amit a zene hozott ki belőlem. Vagyis Doriant egyfajta Michael Wincot, a Holló című filmből. Hosszú fekete haj, széles mellkas, és a Sátán evilági megtestesülése, aki örökkön azon küzd, hogy visszakerüljön az Úr kebelébe, de nem tudja levetkőzni emberi gyarlóságai, amit szeretett Apja "ajándékozott" neki. 

Most szembesültem vele, hogy a pokol helytartója valójában egy kopaszra borotvált, szakállas ember, akiben maximum csak a hang az "Isteni", semmi más. Egy újabb mítosz dőlt meg és ez most mély szomorúságot okoz nekem, így hát meghallgatom újra a Caronte, Codex Babalon EP-t, vagy inkább az összes Caronte anyagot. Bandcamp.

Na megint nem egy eredeti zenét játszó zenekarral van dolgunk. Első hallásra beléjük szerettem. Azt a két dolgot keverik, amit nagyon kedvelek. Glenn Danzig ordibálós nyivákolását és a stoner zenét. A stonernek is a keményebb ágát, ami még nem metál, de már a rock zenét kezdi elhagyni. Majdnem hogy némi punkot is vélek felfedezni bennük.

 Érdekes, hogy az első felvételük egy koncert felvétel, ami egy kicsit erőteljes, de azért elég jól szól. Ezután adtak ki erről egy-két stúdióban is felvett dalt. Most szeptemberben pedig itt az nagylemez új szerzeményekkel.

AMEN!