Mikor mondjuk rá bármilyen zenére azt, hogy Doom, esetleg Stoner? Mi alapján skatulyázunk. Mert azért lássuk be skatulyázni kell, még ha nem is szeretünk. El kell helyeznünk a polcunkon a dolgokat valamilyen rendszer szerint, ha csak nem akarjuk, hogy a kukában landoljon.
Szóval, minden stílusnak (nem csak zenei) megvannak a jellegzetességei. A Doom metál egyik jellegzetessége a pátosz, a lassan őrlő gitártémák stb, stb. Azért itt kérdezzük meg nyomban, ami lassú és pátosszal teli, esetleg valamiféle okkult témát boncolgat, az már feltétlenül Doom? Ugye nem egyszerű.
A finn The Fërtility Cült nagyon izgalmas zenét játszik. Egyszerre van jelen a dalaikban a himnikusság, az avantgardizmus, a jazz és a rock. Az első, ami szembetűnik, az a tenor, illetve az alt saxofon. Ilyen hangszerrel ugyan operál a norvég Shining zenekar is, azonban ők amolyan avantgard jazz rockban érzik jól magukat. A The Fërtility Cült azonban ennél sokkal tágabb keretek közt mozog, ha léteznének kereteik. Mondjuk operát és technót nem érzek ki tőlük. A jó ízlésnek is vannak határai.
Ugyanúgy kacérkodnak a postrock-kal, mint a Doom, vagy a pszichedelikus rock zenével. Hatásaik közt említik a Pink Floydot, a Toto-t, de az Electric Wizardot és a Monster Magnet-et. Mint a jó búcsúban, minden van, de nagyon ízlésesen és professzionális módon tálalva. Nagyon izgalmas hallgatni való a nyitott fül számára a A Forest Of Kings. Bandcamp.
AMEN!
