Mono - Hymn To The Immortal Wind (2009)

A Mono egy Japán banda, 2000-ben alakultak és most értek a csúcsra, remélem sokáig ott is lesznek.

Aki még nem hallott egy Mono lemezt sem az először is lemaradt valamiről (de még pótolhatja), másodszor  olyan instrumentális (óriási)filmzenét (pl. Az utolsó Mohikán fő zenéje) képzeljen el (akárhogyis), amit rokzenekar játszik, a hatás kedvéért néha zongorával, fafúvósokkal, hegedűkkel és Bús Gordonnal (Búsnénak csak Gordonka, vagy Gordika) kiegészülve. Nos, ezen az albumon egyfolytában segítenek ezek a hangszerek, sőt még xilofon is felbukkan valamelyik rövid (kb. 3 és fél perces) számban. A 7 szám kb. 1 órán keresztül tartja a hallgatót katarzisban, a számok nem rövidek. Egyébiránt pont ez a hősszerelmesfilmzenefelfokozós katarzistől olyan a Mono, amilyenek Ők, amitől szerethetők. Kevés ilyen jó dallamalkotás, felfokozás, katarzál(tat)ást hallani egyeltalán, nemhogy mostanában, attól függetlenül, hogy társaságban az ember idegenek előtt képes azt hazudni, hogy egy kicsit csöpögős.

A borító is ok, a mondanivalója is könnyeket csal romantikusabbak szívébe, akik még hisznek ilyesmiben, azaz kellően naivak, vagy tényleg filmekben és fantáziavilágban élnek. Nekik üzenem a Mono be fog jönni, és hajrá szerelem!

Mono albumok kutatóknak: Under The Pipal Tree (2001), One Step More and You Die (2003), Walking Cloud and Deep Red Sky, Flag Fluttered and the Sun Shined (2004), You Are There (2006)

Felállás, EP-k, további munkák és infók: http://en.wikipedia.org/wiki/Mono_(Japanese_band)

Köszönjük Jószívvel[Toolvid]-nek az IWannaRockYouBaby blogról,(linkajánlóban találod oldalt) ahol rátaláltam. 

Hatalmas évkezdés, két tuti album El Caco és Mono. Cool.

Barátaim. "Itt van a sör!"?

 Előszőr is szögezzük le:Über Fasza!!!

 Van egy két furcsasága az anyagnak. A színpadon alig van mozgás. A hangzás feljavított, de csak annyira, hogy meg lehessen különböztetni egy studiófelvételtől. Maga a DVD több koncerthelyszínről lett összeollózva. Olyan, mintha egy bazi nagy fotókollázst néznél. Extra semmi sincs, bár nem is lenne értelme.

 A tavalyi Ausztrál turnéról van összeválogatva az egész. A külcsín nagyon szép, órákig lehetne nézegetni, annyira aprólékos. Az a legnagyobb hátránya, hogy ha csak pár perced van, akkoor ne tedd be. Elkezdődik és te nem tudsz felállni. Magával ragad, lüktet, úgy érzed néha, mintha te is ott lennél. Vannak koncertrészek, ahol csak négyen vannak, de van ahol előbukkan Eric Oblander a Five Horse Johnson harmonikás/énekese. Ilyenkor van némi mozgás is, mert ő annyira élvezi az egészet mint az egész pereputty.

 Az összes nagyobb Clutch témát előhozzák, semmi sallang. Jean-Paul Gaster akkorát üt, miközben flegmán rágozik, feláll a szőr a karodon. Belefér neki két dobkiállás is, ami csak fokozza az élvezeteket. Neil Fallon hozza az énektémákat rendesen, nem tud hibázni. A gitáros és  a keyboard-os rendeben vannak, tisztán, jól játszanak, Dan Maines pedig háááát....A tudásával semmi gond, de a hangfalakban több mozgás van, mint benne. Már-már zavaróan inaktív, cak az ujjai mozognak. Talán mégcsak nem is pislog, mert az is többlet mozgás lenne. Azt várod, mikor kezd el kirügyezni a srác. Talán csak azért nem szállnak a fejére a galambok, mert nagy a hangzavar.Introvertált egy figura, de ez van.

 Ha tudjátok szerezzétek be, mert nagggyon megéri!

 Összeségében:Über Fasza!!!

 Get Stoned!!!

Warhorse - As Heaven Turn To Ash (2001)

A Warhorse egy amerikai Doom csapat, és a 2001-es cd-jük kötelező a doomkedvelőknek!!!

Az "I Wanna Rock You Baby" blogon (link oldalt a linkajánlóban) találtam e csemegére, köszönjük wovbagger!

Get Stoned!

 Dandy Brown (Orquesta Del Desierto), Steve Earle (Afghan Whigs), Mike Callahan (Earshot/Disengage), David Angstrom (Supafuzz/Black Cat Bone) és John Garcia (főállású énekes bálvány), egy szép nap gondoltak egyet és elkezdtek jammelni. Rájöttek, hogy működik a dolog. Összekalapáltak Hermano néven 2002-ben egy albumot, az Only A Suggestion-t. Garcia a Slo-burn és a Unida után se hagyott fel a mások által otthagyott Kyuss féle zenei vonallal. Hangzásban egy kicsit élesebb, de szellemiségben, stílusban maradtak ott ahol jól érzik magukat. Mellesleg mi is jól érezzük magunkat ezért.

 Az albumon 8 tétel van, de igazából hét igazi szerzemény plusz egy intro, ami a változatosság kedvéért a lemez közepén van.

 Az első két szám amolyan stoner/blues, középtempós lüktetéssel. A Manager's Special már-már punkosan gyors. A 4. a Senor Moreno's Plan felvezetője, amolyan intro féle. Végre a Landetta-ban előjön az a lebegés, ami a Kyusst annyira jellemezte. Az utolsó elötti pedig egy olyan gitártémával indít, ami végigköveti az egész számot. A végére pedig meghagyták a katarzist: Black Sabbath-tal indul, Garcia üvölt, őrjöng, extázisba esik.

 A lemez rövid és éppen ezért is jó hallgatni. Nem lesz unalmas egy percig sem. Végig egyenletes a színvonal. Aki ezt az albumot nem kedveli valamennyire az Szandin szocializálódott.

Hallgassátok örömmel, ha tudjátok szerezzétek be a másik két albumot is. Megéri!!!

Get Stoned!!!