Default style- Alternative style

A sikátor mélyéről.

Floodstain :

Slave To The Self Feeding Machine

 

 A holland Floodstain 2000-ben kezdte pályafutását egy Slaves Of Cruise Control című ep-vel,amit aztán még további négy lemez követett,illetve ezzel a 2010-es albummal együtt öt.Stílus tekintetében Southern,Swamp,Stoner és Sludge Metal amit itt hallhatunk.Zenéjükben főleg a Down,a Crowbar és a Pantera hatását lehet fellelni,de van ebben a bandában valami,ami miatt egyéni íze is lesz az egésznek.Felhasználnak ehhez többek között pihentető akusztikázást,grunge-os énekdallamot és Death Metálos tekerésű tébolydát is("The Peace Within").A számok nagy része igazi otromba utcazene,súlyos doomolással,Phil Anselmo szerű üvöltéssel,kiakasztó hangulatú rendőrségi helyszínelés hangbejátszásával("Suicide Bonus"),meg egyéb faszasággal.Két számot azért külön kiemelnék.Az egyik a "The Slumbering Titan Slayer",ami akár a következő Down lemezen is helyet kaphatna.Egy olyan RATM-ra emlékeztető,eltalált riffre alapoz,hogy elöször azt hittem ez a szám valami feldolgozás.A másik megemlítendő darab a hatalmas szigorral lesúlytó "Suicide Pep Rally" című sludge-doom henger.Hogy a faszba találták ki ezt az irdatlan basszustémát?Kurvajó!Egyébként nem csak a hangulat van ezen az albumon rohadtul eltalálva,de a hangmérnök is nagyon jó munkát végzett,mert bivaly módon szólal meg minden egyes hangszer.


Tavaly a The Sign Of The Southern Cross albuma csapott talán hasonlót az orcánkba.

Mindenkinek kötelező!


Tracklist:
1. Deathproof 4:00
2. Ice Pick Lobotomy 5:09
3. Slave To The Self Feeding Machine 5:08
4. The Peace Within 2:14
5. The Slumbering Titan Slayer 7:37
6. Crooked Teeth 4:51
7. Suicide Pep Rally 3:35
8. Suicide Bonus 4:43

 

 

 

Köszönjétek Chinonak!

Jones's Lounge : S/T (2003)

 

 

A Jones's Lounge nevezetű együttesre Chino bácsi hívta fel a figyelmünket a Dropbox lemez kommentjében.Ki gondolta volna,hogy Kyle Thomas(Alabama Thunderpussy,Exhorder,Floodgate) és Jimmy Bower(Down,Crowbar) úgy tudott szerepelni egy fasza projectben,hogy azt senki sem verte nagydobra?Szóval hogy a tökömbe jött ki egy ilyen Floodgate és Alabama Thunderpussy albumokhoz mérhető Southern Metal istenkirályság szinte titokban?!Ha Chino nem tesz említést erről a formációról,akkor egy baszottjó lemezről maradtunk volna le!!A számok elemzését kurvára feleslegesnek tartom,ez a két név ugyanis bőven elég ahhoz, hogy bárki gondolkodás nélkül töltse a lemezt(legalábbis remélem).Kötelező kiadvány,aminek kihagyása büntetést von maga után!


Azért egy borítót igazán gyárthattak volna egy ilyen mérvű zenéhez.

Tracklist:
01. Sometime
02. Superstar
03. Jones's Lounge
04. The Midnight Rope
05. Sunshine Shines On
06. Window
07. Beneath The Ceiling
08. Nest Of Broken Hearts
09. Dead Swine: A Fallen Angel
10. Shining Stars
11. Burning Sky


Have a Stoned Day!

 

Dropbox-S/T (2004)

Ezt a rövid életű amcsi zenekart Thomas Radnai haverom ajánlotta figyelmembe. És azt kell mondjam, már elsőre tökre bejövős volt!

A Dropbox cirka 4 évig létezett és mindössze ez az egyetlen album maradt utánuk. A csapatban egy egykori Godsmack tag, Lee Richards gitáros is benne volt, az énekes John Kosco pedig fellépett Sully Ernáékkal egy unplugged koncerten. Szóval a szálak összefutnak. :)

A lemez végig egységes színvonalú és szépen szól. Amolyan letisztult, a korszellemnek megfelelő, grunge-os és stoneres elemeket sem nélkülöző groove-központú rock a játék neve. Legnagyobb kedvenceim a Wishbone (erre készült klip), amely C.O.C.-s riffjével, na meg J. Kosco kiabálós énekével egyből megadja az alaphangot és a szolidabb post-grunge stílusban fogant End Of Days, emellett a kiemelkedőbb nóták közé sorolható még az I Feel Fine, Nowhere Man (a címükkel ellentétben nem Beatles feldolgozásokról van szó), az I Told You, valamint az Unfold c. balladisztikusabb téma is abszolút megállja (vagy inkább üli :)) a helyét. Párhuzamként olyan bandák ugranak be, mint pl. Soil, Black Stone Cherry, vagy a Fuel, de másolásról szó nincs. Igényes muzsika, amelyet bárhol, bármilyen körülmények között jól eshet hallgatni.

Szedjétek és nyomassátok, ha egy ritka kincset akartok hallani ebből a stílusból. Nagy kár értük.

Get stoned!

Stoner Filmek - EP1 - Tenacious D: The Pick Of Destiny (2006)

Nemrég találkoztam Ducsman cimborával és sörözés közben felvetette, hogy ezt a stonerblog dolgot lehetne bővíteni is egy kicsit. Vannak bizonyos filmek, amiket többé-kevésbé párhuzamba lehetne állítani a stoner érzésvilággal. Itt most nem feltétlenül csak a zenéről szólhat, hanem magáról a feelingről.
 
Abban maradtunk, pár üveg ser után, hogy összeszed néhány filmet és ír róluk néhány sort ide hozzánk, mint "vendégíró". Olvassátok hát a Stonerfilmek sorozatát.
 
 

Tenacious D: The Pick Of Destiny (2006)

2006-ban Jack Black és Kyle Gass főszereplésével megjelent a rock történelem eddigi legfontosabb filmes alkotása. Szerintem.

 
Mi vezetett idáig? JB és KG barátsága jóval korábban kezdődött, még mikor együtt színészkedtek a Tim Robbins által létrehozott színi társulatban. Miután legjobb barátokká váltak, 1993-ban megalapították a Tenacious D (röviden „The D”) nevű zenei formációt, amivel hadat üzentek a sátánnak, aki 2006-ban érkezett el hozzánk. Persze a történetük sokkal több fordulattal rendelkezik, azonban a film ezt még izgalmasabban tálalja.
 
Mi is az a P.O.D.? A Végzet Pengetője a legördögibb dolog, ami a földön valaha létrejött egy középkori varázsló keze által. A pengető kézről-kézre járva olyan zenészeknek volt hű társa, és adta a tudást a kezükbe, mint Eddie Van Halen (Van Halen), Angus Young (AC/DC), Pete Townshend (The Who) és Randy William Rhoads (Ozzy Osbourne), mígnem főszereplőink rá nem jönnek erre. Elindul hát a rockzenészek Szent Gráljának, A Végzet Pengetőjének keresése.
 
Miért is stoner film a Tenacious D: The Pick Of Destiny? A filmet mindenekelőtt meg kell nézni. Méghozzá eredeti nyelven, szükség esetén felirattal kiegészítve. A szinkron kiírtja belőle azt a szellemet, amit Jack Black és a többi szereplő visz bele. Egy olyan világot tár elénk a film, ahol tényleg egy gitárpengetőn múlik az emberiség és a világ sorsa. Ha a gonosz kezébe kerül, örök sötétség, és a sátán uralma veszi kezdetét. Persze mielőtt végleg eljönne a végső harc, a varázslatos gombákkal teli erdőben találkozhatunk a jetivel, nyomhatunk egy borzalmas koncertet egy házibuliban, betörhetünk egy múzeumba, amit a világ talán legfigyelmetlenebb őrei őriznek, és autós üldözésbe keveredhetünk a rendőrökkel, amit aztán egy amolyan Hazard megye lordjai ugratással zárhatunk le. Ezt követően szemben találjuk magunkat a sátánnal, akinek alkut ajánlhatunk, és kiharcoljuk az emberiség győzelmét, és hogy fizesse a lakbérünket.
 
A filmet Liam Lynch (zenész, író és rendező) jegyzi. Liam Lynch egy Eagles of Death Metal és egy QotSA albumon is feltűnt korábban. A film 6,8-as értékelést kapott az imdb-n, amiért szerintem nem kell szégenykeznie, mivel egy rétegfilmről beszélünk.
 
 
Nem utolsó sorban a film zenéjéről is kell pár szót ejteni, hiszen amellett, hogy nagyszerű, maga a film sem létezhetne nélküle. Kyle Gass gitáristenség, és az aranytorkú Jack Black mellett több nagy név is közreműködött a lemezen. Az egész albumot Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters, Queens Of The Stone Age, Them Crooked Vultures) dobolta fel, aki magát a Sátánt is megszemélyesíti, és még énekel is a nevében. Ronnie James Dio és Meat Loaf a lemezen kívül természetesen a filmben is feltűnik, előbbi saját magát alakítja, utóbbi a fiatal JB apját. A lemez 15 tracket számlál, kezdve egy igazi rock balladával, a Kickapooval. A Classico alatt megbizonyosodhatunk arról, hogy KG valóban jól tud gitározni. Később a History című számban foglalják össze röviden a banda történetét. Az albumon található egy az amerikai kormányt fikázó szám is, ami a filmben viszont nem szerepel. A Master Explodert igazán jóra sikerült JB-nek megálmodnia, majd a következő szám, a jeti-dallal bizonyítják be, hogy nem teljesen normálisak, de ez egyáltalán nem jelent problémát. Az utolsó öt szám pedig egy katarzis; súlyos, mégis pörgős riffek, szólók, dobtémák és rengeteg kiabálás jellemzik ezeket a számokat. Szerencsére ez a filmzene önállóan is megállja a helyét, bárhol, bármikor. A Beelzeboss végén szerintem nincs olyan, aki ne tudná magát újra és újra beleélni a Sátán elleni harcba, és Jack Black-kel együtt énekelni, hogy „We are the D!”.
 
Még talán említést érdemel az is, hogy Jack Black és Kyle Gass a Pick of Destiny filmet megelőzően egy pár epizódos HBO-s sorozatot is készített, amit egy koncertfelvétellel kiegészülve mostanában csak úgy neveznek: The Complete Masterworks. Az.
 
 
FlDutchman
 
 
 

Hallgassátok a filmzenét is MEG

Mit rejt a folyó medre?

 Úgy alakult a minap, hogy belehallgattam az új Volbeat lemezbe. Jó. Aztán belehallgattam a Mississippi Bones debut produktumába. Háát.

  Ohio beli együttesről beszélünk. Ketten alkotják a zenekart:

Dusty Donley- Guitars/Bass/Programming

Jared Colilns- Vocals/Programming

 Gyakorlatilag nem találtam koncertdátumot, se dobost, se semmit róluk. A Myspace oldalukon elolvashatjátok a számok szövegét. Ennyi, nem több.

 A zene amolyan délies, southern rockos, stoneres, bluesos stb... A Five Horse Johnson, Handful vonalon mozognak (némileg ide sorolható a Volbeat is). Klisés az egész.

 Azonban annyira jól csinálják, hogy az beszarás. Helyén van minden. A Refrének nagyon jól vannak megírva. Jó a megszólalás, a gitárok rendben szólnak. Össze van rakva a produkció. Még az együtt tapsolás és a csörgődob is belefér náluk a repertoárba.

 Szóval inkább hallgatom a Mississippi Bones-t, mint az új Volbeatet. Tegyétek ezt ti is. 

Get Stoned!

süti beállítások módosítása