Default style- Alternative style
A Stoner (sógor)Rock! Nézzétek, mert érdemes. Ausztriában nagyon pezseg a Stoner élet, bár mostanában nálunk is. Igaz, csak zenekar szinten, mert a közönség még mindig lusta és otthon vakarja a tökét, ahelyett, hogy megnézne egy igazi, élő koncertet. Tisztelet a kivételnek. A koncertek nagyon sokszor ingyenesek, vagy esetleg egy korsó sör árába kerülnek, de akad olyan hely is, ahol leiható a bevétel.
Mindegy is, már nem mérgelődöm, inkább nézzetek néha-néha rá a szomszédok Stoner ARCába.
Akár hiszitek akár nem, megbontottam egy üveg bort. Azért tettem, mert ez a zene és a jelenlegi hangulat tökéletes harmóniát hozott a számomra. Nagyon tömény, zsúfolt és tartalmas hétvégén estem át, alvás 'lópikula', hétfő hajnali ébredés, aztán meló... Kellően fáradt a testem és 'punnyadt' az elmém. Szerencsés helyzetben vagyok, mert megtehetem, hogy erősítőre tolom a zenét és a kényelmes fotelomban hátrahajthatom a fejem anélkül, hogy bárki megzavarná ezt a meditációmat.
A Burweed egy Finn zenekar, közel a tengerhez. 2008-ban kezdték el építeni magukat, de nem kapkodnak. Két Ep-jük van. Az elsőn egy gitárossal többen voltak. A 2012-es Eyes Down South egy oxymoron. Képeik ihlettek arra, hogy általuk jellemezzem őket. Mint a tenger: olyan nyugodt, mint amilyen aggresszív. Bár nem vad, mégis tökéletes jellemzője lehet ennek az alkotásnak. Visszhangokkal és egyéb effeltekkel utánozzák az óceán mélyének ritmusát. Teljes mértékben át tudtam adni magam a zenének. Aki ismeri a skadináv zenéket annak nem lesz meglepő az ének, viszont minden másban az lehet. Sok az akusztikus téma, ami belesimul a higgadt defenzívába. Melankólikus, értelmes, kifinomult, érett. Sludge nyomokban hallható, mint az elvontság is. Szerintem meghallgattak néhány Neurosis-t, de nem idegeskednek hozzájuk hasonlóan. Nagyon kellemsen el tudsz szállni és merengeni, ha hasonló hangulatban vagy, mint most én...
Mindenre figyeltek. Jó a hangzás, jók az időzítések és nagyon összhangban van az egész. Egyedinek mondható! Mindkét kislemezt feltették a netre. Bár letölteni nem tudod, de 'rádióként' hallgathatod bármikor, ami felér egy letöltéssel, mivel kedvencek közé helyezve a linkeket akármikor elő tudod venni...
Aki nemcsak a pörgést, a brutalitást, és a vérhányást szereti, annak nagyon ajánlom! Második hallásra kijönnek a kis finomságok. Ha ezeket észreveszed, akkor már nincs menekvés! Elragad a tenger és vele együtt fogsz mozogni. Néha felcsapsz, majd hullámzol kicsit békésen. A 'hánykolódást' szándékosan hagytam ki...
Linkek ahol eléred a zenét és az infókat róluk:
http://burweed.wordpress.com/music/
http://soundcloud.com/burweed/sets/eyes-down-south/s-cuqrH
Az első kislemezről:
/Szaki/
A következő két lemezbemutatót Gabi küldi nektek:
Az art nouveau borító jól visszaadja a földközeliséget, azt az őszinte rockzenét, amit ez az album nyújt.
Parasol Caravan. Kicsit sztóner, kicsit déli, nagyon ROKK. Nincsen határozott iránya, mégis megy előre és visz magával. Van itt minden jó, amit csak kívánhatnánk: dögös groove-ok; aztán elszállós, már-már meditatív dallamok; ahogy esik, úgy puffan gitárszólók; tempóváltások; erőteljes ének; no meg az a Cadillac... Nincsen túlbonyolítva, olyan mintha egy kedves régi ismerőssel találkoznál. Kellemes és meleg.
www.facebook.com/parasolcaravan
www.myspace.com/parasolcaravan
CACHIMBO DE PAZ:
Cachimbo de Paz. Békepipa. No ez már inkább rideg és befeléforduló. Igencsak sötét, nehézkes, nyomasztó, amit a dörmögő-morgó ének csak fokoz. Szóval van egy bizonyos különleges hangulata, ami ritkán van az embernek (legalábbis remélhetőleg), de akkor nagyon be tud találni.
www.facebook.com/cachimbodepaz
www.myspace.com/cachimbo_de_paz
A két zenekar anyaga jól megfér egy albumon, bár így egyenként rövidke, hallgatnék még tőlük többet is.
Mindenestre a Use the Fuzz elnyerte a tetszésemet és kíváncsivá tett a bandák további megnyilvánulásai iránt.
THANX Gabi!
.
A második Prog Sphere Promotions csomagban is nagyrészt, olyan muzsikák találhatóak, amelyeknek ugyan nem sok közük van a blog stílusához, de ha már küldték, akkor mi foglalkozunk velük néhány gondolat erejéig.
.
.
.
.
.
A We Could Build An Empire egy svéd csapat, zenei hatásként, pedig olyan együtteseket jelölnek meg, mint az Alice In Chains, a King's X, a King Crimson, Peter Gabriel, a Captain Beefheart és PJ Harvey. A számaikat hallgatva én nem igazán éreztem az említett bandák hatását, viszont kifejezetten kellemes, modern prog rocknak tűnik, amit játszanak. Esős délutánokra fasza kis hallgatnivaló.
.
Tagok:
Marcus Pehrsson: vocals, bass
Pontus Wallin: guitars, backing vocals
Michael Ohlsson: drums
.
We Could Build an Empire - Finest Work
.
.
Dogs című számuk videóját, pedig Per Hillblom rendezte, aki a Pain Of Salvation számára is készített már klippeket:
.
.
Az együttes 2012-es, második albumának számait itt meg is hallgathatjátok:
.
.
.
.
.
Pterodactyls című, tavalyi lemeze után a portlandi The Mercury Tree nevű prog rock együttes is új lemezzel jelentkezett. Az érdekesen megszólaló basszustól a sötét-, pszichedelikus atmoszférán keresztül a kicsavart dallamokig ennél csapatnál is nagyon modern hangzást találunk. Elég egyéni zenét játszanak egyébként.
.
Tagok:
Connor Reilly - drums
Aaron Clark - bass
Ben Spees - guitar, vocals, keyboard
.
Weboldal: http://mercurytree.net/tree.html
Myspace: http://www.myspace.com/mercurytree
Facebook: https://www.facebook.com/mercurytree
.
.
Az albumról jelenleg két számot lehet meghallgatni Bandcamp segítségével:
.
.
.
.
.
.
Az előző csapatok után ez a több nemzetiségű formáció rögtön felkeltette az érdeklődésemet, amikor megláttam a PPS ajánlójában a következő kifejezéseket: kraut, psychedelic, space, experimental rock. Aztán a számokat hallgatva tapasztaltam, hogy ez nekem túl kaotikus és túlságosan disszonáns szólamokat használó zene. Megfelelő hangulatban persze lehet, hogy magával cibálna, illetve biztos vagyok benne, hogy a műfaj rajongói közül sokan kedvelik az ilyen elvetemültebb fajta, free jazzbe hajló muzsikákat. Érdemes visszatérni rá a későbbiekben.
.
Tagok:
Frank Gingeleit : guitar and guitar synthesizer
Andrea Tabacco : guitar and vocals
Thomas Hinkel : synthesizer and flute
Rie Miyazaki : bass
Morihide Sawada : drums
.
Diszkográfia:
Critical Mass (2006)
Live (2007)
Ho Avuto Paura Del Mare (2011)
.
Myspace: http://www.myspace.com/instantdronefactory
.
.
.
.
.
A londoni Anta, pedig hammonddal fűszerezett pszichedelikus prog rockban utazik. Egész hangulatos muzsikát játszanak, szóval érdemes megismerkedni a 2010-es debütáló albumukkal, illetve az idénre várható lemezt sem árt majd csekkolni.
.
Tagok:
Alex Bertram Powell : synths, organ
Joe Garcia : bass
Stephen Kerrison : guitar
James King : drums
.
Myspace: http://www.myspace.com/antarock
Weboldal: http://www.anta.me.uk/
.
A 2010-es, "The Tree That Bears The Equine Fruit" című album számai:
.
.
És egy szám demója, a készülő új lemezről:
.
.
Jó zenehallgatást.
.
A beszámolót KalózMike küldte nekünk:
Ördögi. Vadállati. Egy kép. Egy látomás. Egy nagy rakás hanghatás. Sokk. Őrület. Totális ziccer.
Aki ez alapján átérzi, amit nekem sikerült az előadásból felfognom, az ne is olvassa tovább. Az érzés a lényeg, és az nekem megvolt.
Az estét Angyal Gyula, a kortárs slam költészet egyik előadója nyitotta. Minden zenekarhoz írt egy-egy verset. Mindezt úgy, hogy két tehetséges zenekartag, Badarász Béci (Burning Full Throttle, Head
For the Sun) és Molnár Feri (Burning Full Throttle) rögtönzött gitárjátékát is képes volt mindeközben vezényelni, akik a versek hangulatos aláfestéséről gondoskodtak. Eközben Gyuláról már ott, a műsor közben csak ennyit hallottam: „Ez az ember beteg”, „Nem normális”, „Ezt sokkal több embernek kéne hallania”. És akkor én, aki régóta ismerem, még nem is mondtam semmit. Ebben a műfajban mit lehet erre mondani? Semmit, ez pont így volt rendjén. Gyula odavaló volt, és ezt mindannyian éreztük.
Angyal Gyula versei megtekinthetők itt:
angyalgyula.gportal.hu/gindex.php
„Teljes gázzal törő dzsip suhan.
Akadály-e alaszkai hóvihar? Ugyan!
Vasig, csontig tiporva gázpedál,
a kormánynál egy jégóriás: Steven Seagal.
Gázkitörés Alaszkában; ezért hívták
olaj-oligarchák, pénzéhes szittyák.
Odamenet megdug minden női inuitot,
elcsapja Fluort, kinek száján mizu inog.”
(Angyal Gyula: Teljes gázkitörés - részlet)
Aztán felcsaptak a pokoli lángok, a Burning Full Throttle belevágott a muzsikába. Kemény lendületes kezdés a rutinos csapattól. Vince András ellentmondást nem tűrő hangja megteremtette a hangulatot. Sokat beszélgettünk a műfaji sajátosságokról a különböző zenekartagokkal, de a sok elmosódott vonal közül azt hiszem a négy zenekarból a leginkább ők képviselték a stoner vonalat.
„Giving head for the sun. Szája nap-olló,
éget, szétszed, forral, nemesít, nagyon jó!
Mekkora bálvány! Előtte oltár, térdeplő mandala,
nincs visszaút, mentsél meg, árulás angyala!
Derűs dekoltázsba nyúlva pici cicit húz,
alkoholmetálba oltott Mississippi-blues.
Stonerotika, lassú égés, lebegő arany bláz.
Kárpáti kárpitajkak kéjével agyat ráz.”
(Angyal Gyula: Fel a fejjel a napra! - részlet)
Badarász Bécinek pedig le se kellett jönnie a színpadról, a Head for the Sun mintha csak „concerto” felelt volna az előző zenekar kihívására. Kicsit stoner, kicsit sludge, nagyon jó! Ismét egy nagyon jó hangú énekes került a színpadra Orczy „Rafkó” Rafael személyében. Szerencsére a Napot nem hozták el, de azt, aki arra tévedt, az éjszakába belerángatták rendesen. A testvérzenekarok kitettek
magukért!
„Így hát
Bal kezemben virágcsokorral Önhöz súrlódok,
Jobbomban kőpengékkel preparált bunkósbot.
Mosolyogjon,
Udvarlót játszom, nem udvari bolondot, se nőgyilkost!
Egyenlőre épségben van Ön is most.”
(Angyal Gyula: Leánykérés a Neander-völgyben - részlet)
Stoneblade. Ők a veszprémi kőpengék: négy ősember, akik ördögi tekintetüket ezúttal Budapesten hordozták körbe. Bátran mondhatom, hogy nem a New kids on the Block, bár Budapesten csak néhányszor tették eddig tiszteletüket. Eddig! Az eddigieknél metálosabb riffekkel, iszaposabb rockkal, keményebb, nehezebb, sokszor gyorsabb őrületükkel mosták fel a nézőteret. Ahogy elnéztem, az összhang hamar kialakult a zenekarok közt, és ez a hangulat miránk is átragadt.
„Egy csókrom. Megsodrom pornyi hibám.
Tétlenségem szuszogó gyémánt, obszidián.
Letüdőzöm, lemerevít, békegalamb fönn röpdös.
Világspirál besodorva; univerzum közömbös.
Gitár vagyok, dob, mikrofon; m’ért látnám,
hogy Sharon Stoner mosolya jégcsákány?
Rock & roll a világ, füstjében port ver
széttárt combú jégtáncával Sharon Stoner.”
(Angyal Gyula: Sharon Stoner - részlet)
Talán a legismertebb zenekar zárta a sort, a Room of the Mad Robots. Érdekes a disszonancia, hiszen vérpezsdítő zenéjükről senkinek sem jutnának eszükbe a robotok. A dobos mellett egy ütőhangszeres is volt, a gitárosoknak csak a nézőtéren maradt hely, de véleményem szerint ez csak közvetlenebbé tette őket. Sokféle stílust hoztak, a Stoneblade-del remekül kiegészítették egymást a metálos szekcióban; fantasztikus alakítás volt.
A Twin Cobra sajnos lemondta a koncertet, de reméljük, hogy semmi komoly gondjuk nincs, innen üzenjük, hogy legközelebb nekik is itt a helyük! Mégis, a négy csapatot dicséri, hogy ilyen gyilkos jó hangulatot teremtettek. Pazar dobosok és gitárosok villogtak május 26-án, és – ami nagyon ritka – négy nagyon tehetséges énekes gyűlt össze.
A hangulat gondoskodott róla, hogy a Stoner Show itt ne érjen véget. Remélhetőleg ősszel segítünk majd kinek-kinek visszarázódni a nyaralásból a melóba, visszaterelni a diákokat a padba. Lesz zene, slam poetry, vetítés, lányok, minden, ami visszaadja a mókuskerék mellett az élet értelmét. The Stoner Show must go on. Soraimat az estéhez méltón Angyal Gyula soraival zárnám:
„Halld hát barátom, szavamat, mert jó mantra:
Bármi baj ér, fordítsd fejedet az új napra!”
(Angyal Gyula: Fel a fejjel a napra! - részlet)
KalózMike
Kommentek