A Make ezen a debütáló albumon elhozza nektek Észak-Carolina legsötétebb apokalipszisét. Július 30.-án fog megjelenni a Chapel Hills-i trió lesúlytóan borult anyaga, melyről így vélekednek:

"drugs, mania, depression, paranoia, dystopia, utopia, space, life, death, birth, and the apocalypse."

Azt hiszem ez az összes jellemző igaz. Ezeket zenei stíkusokra lefordítva kb ez jönne ki: Doom, psych., sludge, post, dark, és a fene tudja mit lehetne még ráfogni. Az egész melankólikusabb formában íródott. A tiszta dallamos énektől a Black-metálos károgásig minden hallható, bár inkább zenecentrikus, nem kap sok helyet a mondanivaló. Elég komor világot tárnak elénk, ami akár meditatív is lehet egyeseknek. Erősen vastag a basszus, baljós és hipnotikus gondolatokat szabadítva fel iszonyú mélységek bugyraiból. H.P. Lovecraft dark-fantasy novellái jutnak az eszembe. Mintha egy ősi világ rég nem látott ősi démona kapaszkodna ki sírjából, hogy rontást hozzon ránk. Olyan világ ez, ahol nincs nap, a hold elött is sejtelmesen fekete felhők úszkálnak és fák sem vetnek ilyen amorf árnyékot sehol máshol. Időnként nyomasztó, időnként kellemes. Nem is értem, hogy lehet ilyen fehér ez a borító...

Klipp még nincs, de itt bele tudtok kóstolni:

http://soundcloud.com/post-pr/make-trephine-returning-to-the

http://thebandmake.bandcamp.com/album/trephine

Twitter, Facebook:

http://twitter.com/#!/thebandmake

http://www.facebook.com/thebandmake

Egyik nagy kedvencem úgy érzem, hogy hatalmasat alkotott. Nagyon friss még a cucc, nem is hallottam minden számot, de amit hallottam az teli találat. Ha nem is én, de valaki biztosan ír egy hosszabb posztot, mert erről érdemes. Sludge/Fuzz/Grunge/Stoner Metal Banda Chiléből

get stoned!

Szevasztok!

 Binder Gáspár, rendszeres olvasónk, kiváló zenész és koncertszervező a következő kezdeményezéssel állt elő. Szeptember 06-án ideszervezi ismét Budapestre a The Grand Astoria-t, az olasz Le Scimmie társaságában. Azt gondolta ki, hogy az a magyar banda, aki a legtöbb haverját meginvitálja, az fellépési lehetőséget kap ezen eseményen.

 Itt az üzenet, ahol is megtaláljátok a részleteket: 

Halló!
Van egy ilyen kis lehetőség:
"Szeretne valaki játszani ezen a bulin? Az a zenekar nyer, aki a legtöbb haverját meghívja. Írjátok be az eventbe, hogy hány embert hívtatok meg összesen! (sok tagú zenekarok előnyben:))
https://www.facebook.com/events/381457135230534/"

Ne hagyjátok ki ezt a pazar lehetőséget!

AMEN

.

A szegedi Barbears szerintem nem szorul külön bemutatásra a blog olvasói számára, ugyanakkor legújabb kiadványukról még nem írtunk bővebben. Pedig megér egy misét. Egyrészt hihetetlen profi hangzással lett rögzítve, másrészt, meg a rajta található zene is rendkívül minőségi és persze az sem egy utolsó dolog, hogy az egész ingyen letölthető a következő indokkal:

"Sziasztok! A szegedi Barbears zenekar vagyunk és elkészült az új EP-nk. Sajnos egyenlőre kézzel fogható formátumban nem létezik, mert elittuk az arra félretett pénzt, viszont a bandcamp oldalunkról ingyen letőlthető."  (Id.: Passzió.hu)

.

.

Az angol énekkel próbálkozó magyar bandák többségénél általában furcsa érzetem támad az esetlen akcentus miatt. Valahogy gáz, idegesítő és hiteltelen. A Barbears esetében viszont ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Garamszegi Balázs személyében egy olyan énekest tudhat magáénak a csapat, akinek hangja nem csak tökéletesen passzol muzsikájukhoz, de felveszi a versenyt a hasonló zenében utazó együttesek énekeseivel is. Igazi metal torok. Már rögtön az ep-t nyitó "Misty Down" című számnál érezhető, hogy erre született. A nyugis bevezetőt Eric Wagnerre (Trouble) emlékeztető hangtónusban kezdi, aztán a muzsika beindulása után végig irdatlanul erőteljes, férfias témákat produkál. Mind hangerőben, mind dallamok terén emberesen kitesz magáért.

A másik dolog, amitől megintcsak dobtam egy hátast az a hangszeres szekció munkája. Szatmári János zakatoló basszustémáitól, Lukács Laci impulzív gitárjátékától és Szabó Béla húzós ütemeitől olyan headbangelési kényszer fogott el, hogy ilyesmit utoljára a kilencvenes években éreztem. A "Misty Down" intenzív kezdése után is iszonyatjó szaggatott riffek, energikus szólók és hatalmas énektémák intézkednek az ember adrenalin szintjéről. A harmadik, "Death's Shadow" című tételt pl. Lukács Laci technikás- és egyben szenvedélyes gitárjátéka emeli a magasba, a "Devil's Justice"-nél meg Szatmári János karakteres basszustémáitól szakadt le a pofám. És végre egy basszusgitár, ami úgy szól, ahogy annak szólnia kell. Nálam egyértelműen ez a szám viszi a prímet. Nem utolsósorban, pedig had érje dícséret Szabó Béla erőtől kicsattanó-, változatos dobolását is. Lendületes, kemény alapozása tökéletes összhangban működik társai energikusságával.

Stoner, vagy southern metalnak nem is igazán mondanám az EP-n hallható számokat. Ezek igazi keménykötésű metal muzsikák, amiket kár is lenne skatulyázgatni. Kb. akkor kapnánk ilyen hangzást, ha a Trouble zenészeit telepumpálnánk tesztoszteronnal, hogy megmutassák végre, hogyan is kell metalt játszani. Reméljük lesz még hozzá idén szerencsénk, főleg, hogy csatlakozott hozzájuk Kyle Thomas. A BARBEARS-hez visszatérve, pedig biztos vagyok benne, hogy nagylemezüket simán odatehetjük majd a Mood, a Magma Rise, vagy a Wall Of Sleep albumaihoz a polcra. Nálam legalábbis már ez az EP is 2012 kedvencei közé került. Olyan állatul szól, hogy egyszerűen újra és újra meg kell hallgatni!

.

.

.

Tagok:
Garamszegi Balázs - Ének
Lukács László - Gitár
Szabó Béla - Dobok
Szatmári János - Basszus

.

.

.

.

Ja igen, és a csapattal készült interjút is érdemes elolvasni a Stonerise oldalán!

.

.

A Stoner (sógor)Rock! Nézzétek, mert érdemes. Ausztriában nagyon pezseg a Stoner élet, bár mostanában nálunk is. Igaz, csak zenekar szinten, mert a közönség még mindig lusta és otthon vakarja a tökét, ahelyett, hogy megnézne egy igazi, élő koncertet. Tisztelet a kivételnek. A koncertek nagyon sokszor ingyenesek, vagy esetleg egy korsó sör árába kerülnek, de akad olyan hely is, ahol leiható a bevétel.

Mindegy is, már nem mérgelődöm, inkább nézzetek néha-néha rá a szomszédok Stoner ARCába.