Megmondom őszintén, ritkán hallgatok spanyol ajkú zenéket. Főleg Stonert nem. Az én fülemnek valahogy nem tetszik. Ahhoz, hogy belehallgassak egy ilyen dalba, valami nagy extrának kell lennie. Kipihent legyek, ne legyen más hallgatni való, esetleg baromi jól összeálljon az énekdallam és a zene. Az…

  Bevallom, hogy az első Foghound nem hogy elment mellettem, de még a látóterembe se került be. Most a második lemez, a The World Unseen is csak azért akadt meg nálam, mert küldtek egy promóciós csomagot. És milyen öröm ez számomra. Ilyenkor mindig fogadkozok, hogy nem fogok elmenni még a…

  Ugyan úgy, mint ahogy a blog is régen jelentkezett, úgy a Whoredizel se tegnap adta ki az utolsó anyagát. Ám de most végre berobbanunk újra a nagy, magyar zenei valóságba. He-he. Annyi a különbség, hogy a WD kicsit minőségibb teremtménnyel rukkolt elő.   Simán csak Whorediezel névre keresztelt…

  Most október végén fog megjelenni a Parasol Caravan első teljes albuma, a Para Solem. Most itt meg is akadok, mert egyszerre annyi mindenről kellene írni, hogy elveszek a sok mondat között. Ráadásul, most hogy már hallgatom egy ideje, egyre fájdalmasabb lesz, hogy nem mentem el most…

  Na most mit lehet írni egy olyan albumról, ami jó, nagyon jó. Ahol, az olyan dalok is, mint a Quick Death In Texas, Your Love Is Incarceration, vagy a Decapitation Blues is akkora nóta, hogy más odaadná érte mindkét heréjét. Meg aztán a Clutch az nagyszerű és pont. Bármit…