Ugyan úgy, mint ahogy a blog is régen jelentkezett, úgy a Whoredizel se tegnap adta ki az utolsó anyagát. Ám de most végre berobbanunk újra a nagy, magyar zenei valóságba. He-he. Annyi a különbség, hogy a WD kicsit minőségibb teremtménnyel rukkolt elő.
Simán csak Whorediezel névre keresztelt album az eddigi legváltozatosabb és legmeghökkentőb dolog, ami a mester zenei vegykonyhájából kikerült. A hangzás egységes, azonban ami itt történik, az a fajkeveredés legmerészebb és legszebb példája. Most rögtön ide is dobom a Whore című dalt, ami számomra néha Ministry, néha Stoner, viszont a vokál már hol egy kis raga, hol egy kis populáris női/férfi megadallamosság. Ilyet a WD-től még nem hallottam. És hogy, hogy jön össze az ipari stoner ezekkel az énektémákkal? Tökéletesen. Ja igen, van itt színtiszta Reggae is, Incompact néven, sőt Funky is, Cooked Greens Make The Kitchen Smell Really Funky címszó alatt. A No Time To Loose, pedig egy rádióbarát popsláger, minőségi gitárral és egyáltalán nem nyálasodó vokál témával.
Miért pont ezekkel nyitottam? Azért, mert ezek a dalok pont úgy vannak beágyazva a többi közé, hogy oldani tudják azt a feszültséget, amit a gonosz, Stoner Sunmajic Woman kelt, vagy amit fájdalmas Aaaouhh! okoz a nihilista doomolásával. Nightcrawler már néha Modern Metal szerű, a Diezel a közepén lévő lebegéssel pedig az eddigi Whorediezel csúcsa a Thrash metalos gitártémáival. A záró tétel, a Homeward méltó zárása ennek az albumnak. Gyakorlatilag annyit mond a zene nyelvén?: Mindenki nyugodjon le a picsába! AMEN!
