Most október végén fog megjelenni a Parasol Caravan első teljes albuma, a Para Solem. Most itt meg is akadok, mert egyszerre annyi mindenről kellene írni, hogy elveszek a sok mondat között. Ráadásul, most hogy már hallgatom egy ideje, egyre fájdalmasabb lesz, hogy nem mentem el most tavasszal az A38-on tartott koncertjükre.

 A zenéjük nem tiszta stoner, de több is annál. Először a space rock ugrott be, mint stílusjegy, de aztán szépen kúsztak be a többiek is. Fuzz rock, Desert rock, alternative rock, izé rock. Igen, mindenféle, de nem metal, hanem rock. Ez fontos, hiszen mostanában össze szokták mosni a metalt és a rockzenét. Tehát ez itt ROCKzene. 

Nagyot változott a zenéjük a Use The Fuzz kislemez óta. Érettebb lett, szokták mondani, de itt ez igaz is. Érettebb lett a hangzás, az énekes határozottan megtalálta azt az orgánumot, ami az övé, és maximálisan ki is használja. Nem egy Freddie Mercury, de nem is nagyon feszegeti a határait, amit a zene megkíván azt hozza is. 

 Nem tudom, mennyi Tool-t hallgatnak a srácok, de amint meghallottam a Veneer első taktusait egyből ők ugrottak be, pláne, amikor bejött az ének. Hasonló a dalszerkezet, a váltások, a dallamok sokrétűsége, némi kis disszonanciája. Különbség, hogy míg a Tool elég depressziós hangulatot áraszt, addig a Parasol Caravan inkább az utazósabb felét, a space rock oldalt ragadja meg és préseli bele a dalokba. 

 Néha beuganak olyan zenekarok is, mint a Monkey3, Karma To Burn. Furcsa mód, még a 3 Doors Down is kihallatszik a zenéjükből. Ezek ellenére, nem egy eklektikus anyag a Para Solem, hanem egységes, érett és nagyon élvezetes. Néha repít, néha olyan súlyos, mint egy légkalapács, néha simogat, néha meg  le se sajnál. Megéri meghallgatni, mert az tuti, hogy beleragad a lejátszó listádba. A Bandcamp oldalukon hallható egy előzetes dal, halljátok és várjátok az októbernek legvégét.

AMEN!