Hát kérem, ha valami epic, akkor nálam ez az anyag az. A görögök ismét egy gyöngyszemet (ingerküszöbödnek megfelelően valahova ide beilleszthetsz egy gyros viccet) adtak a világnak. Nálam eddig a Tuber banda volt a görög zászlóshajó a rockzenében és mindig is kedves lesz számomra, mert rámutattak arra, hogy igenis érdemes alámerülni a mainstream alá és kutatni. A Tuber megismerését Mundi Csaba-nak köszönhetem, innen is kösz és pacsi!
De vissza Jóánina lakóihoz: Iszonyat jó gitár sound, az ének is kiváló, szépséges vokálokkal megspékelve. Ez külön jót tett az én kis szívemnek, mert mostanában hallgatott albumokon, amik zeneileg nagyon is bejönnek, vagy egyáltalán nincs ének, vagy a banda inkább az ambient-re ment rá és kevésbé mert nagyot álmodni ének terén (Maha Sohona, Giant Sleep már kiengedte a hangját), de itt hősies éneket kaptam a brutál rockhangzás mellé. És akkor bejöttek a népi hangszerek: klarinét, kaval, skót duda. Hát, leborultam a térdemre, meg a bokámmal is azt csináltam, amit nagy meglepetésünkben csinálni szoktunk vele. Nem arról van szó, hogy valaki tudott játszani ezeken a hangszereken, és hát valahova tegyük már be, hadd menőzzünk... Nem, kitágult a pupillám és feltettem a kérdést: a "kurvaéletbe, hová lehet ezt fokozni?"
Vannak pillanatok, amik a Mastodon-t juttatják eszembe, a vokálos részek a poszt-Waters korszakos Pink Floyd egy maszkulinabb variánsát, a Millenium Blues vége meg konkrétan az Uriah Heep-et idézte meg nekem. Nem emelek ki több részletet, ha ismered a zenei ízlésemet, szereted a rockzenét és van egy órád, hallgasd meg ezt az albumot!
Kommentek