Megvolt ez is. Vagyis dehogy volt...de kezdjük az elején. Nem szeretnék most beszélni a Unida zenekarról, mert ad egy, aki ezt a blogot olvassa, az már tud egyet s mást erről a legendás zenekarról, ad kettő, a neten minden fent van. Elég az, hogy a mostanában hamvaiból újraéledt zenekar nem az alapító énekessel, Garcia-val turnézik, hanem a Riotgodból ismert Mark Sunshine csávóval. Hozzáteszem teljesen jó választás volt a Seay részéről beállítani a mikrofon mögé. Ez nem jött le, de erről lentebb.

 Az Eugene Toomsból ismert Dudival mentünk a Gödör klubba már déltán 5 felé, mert hogy egy interjú volt beigérve. Ezt írásban és youtube-on is majd hozáférhetővé tesszük. Már akkor látszódott, hogy mennyire fáradtak a srácok. A Budapesti volt zsinórban a hetedik koncertjük. Én már előre izgultam, hogy ezek a nagyszerű sivatagi rock himnuszok egy olyan hangi adottsággal rendelkező énekessel hallom, mint Mark! 

A román Roadkill Soda kisérte őket a turnén, de be kell vallanom, hogy nem igazán érdekeltek, mert "csak" egy egyszerű souther/stoner zenekarnak könyveltem el őket anno. Sőt az első dalnál még ki is jöttem a teremből. Aztán mikor valahogy visszakeveredtem, leesett az állam! Iszonyat nagy koncerttel találtam szemközt magam. Élt, lüktetett az egész. Jól is szólt! A maga posztján mindenki tők profi volt, ráadásul élvezték, élték a szinpadot! Ráadásul a koncert utolsó dalánál egy kerekes székes srácot is felvittek, hogy együtt tomboljanak! Hatalmas respect! 

Amit most fogsz olvasni, az szigorúan szubjektív, nem tükrözi a sokak álláspontját! Ráadásul el is jöttem a koncertről. Talán három, max négy dalt hallgattam végig. A három hangszeres nagyon odatette magát, annak ellenére, hogy napok óta csak pár órát aludtak; fáradtak voltak nagyon. Azonban ez a Mark gyerek! Hát...Vagy amúgy is ilyen, vagy tele volt valamivel a feje, mert Unidát alig fedeztem fel benne. Mondhatni nyomokban tartalmazott. Ráadásul a felét énekelte a mikrofonba, a felét pedig valahova a dobos háta mögé. Nekem ez olyan negatívan jött le. Éreztem, hogy van ott potenciál, de ne tegyük már ezt a közönséggel. Unida dalokat szerettem volna hallan, nem pedig egy Mark Sunshine performance-ot látni. Nem láttam az egészet, de aki ott maradt, annak bizonyára elfogultság nélkül tetszett az egész előadás!

 Azonban hatalmas köszönet Gere Tibornak a koncert megszervezéséért! Ajánlani tudom minden zenekarnak! keressétek bizalommal: tibor@wildthingmusicgroup.com  Köszi a képeket Mundi Csabi!

https://www.facebook.com/RoadkillSoda/

 Október 22-én a Gödör klub színpadán lép fel a legendás stoner zenekar, az Unida. Miután kivált a Kyuss-ból,
John Garcia énekes az általa zeneileg respektált és az 1997-ben az Ozzfesten is megforduló Slo-Burn-ből ismert
Arthur Seay gitárossal és Miguel Cancino dobossal karöltve megalapította az Unida-t. Az eredeti lineup-hoz tartozott még Dave Dinsmore basszusgitáros is.

 A zenekar neve a spanyol "egyesült" szóból ered, mivel Garcia szerint ez tükrözi leghűbben az őket összekötő
barátságot és hátteret, körülményeket, amiből a zenekar kibontakozott. Egy évvel alapításuk után már a svéd
Dozer-rel közösen jelentettek meg kislemezt, majd kiadták első albumukat "Coping With The Urban Coyote"
címmel, melyről az "If Only Two" lett a legnépszerűbb dal. Második, Rick Rubin produceri munkáját jegyző
albumuk, a "The Great Divide" adminisztratív okokból hivatalosan sosem jelent meg, viszont beszerezhető volt a
koncerteken. "Black Woman" című daluk a Tony Hawk Underground videójátékba is bekerült.
2022-ben egy más felállásban alakultak újra: a Covid miatt elhalasztott európai turnéjukon már Garcia helyébe a
Riotgod-ból ismert Mark Sunshine lépett, Dinsmore-t pedig Collyn McCoy váltotta basszusgitáron. A változtatások ellenére jó fogadtatásban részesültek.

Koncert esemény.

https://www.facebook.com/UnidaBand/

Szervező: https://wildthingmusicgroup.com/

Mostanában elég sokszor kerül bele a lejátszómba az új Jukebox Monkey. Szeretem ezt a fajta Metal szerű stoner muzsikát, amibe elég sok mindent kevernek jó ízléssel. Erre felbuzsúlva készült velük egy rövid interjú! Olvassátok!

Magyarországon sajnos kevesen ismernek titeket, pedig már lassan negyed évszázada toljátok a szekeret. A kezdő stonereknek elmondanátok röviden, honnan jött az ötlet, hogy összeálljatok és együtt zenéljetek?

JM.: Először is engedd meg, hogy elnézést kérjek, amiért nem magyarul válaszolok! A nyelvet mihamarabb megtanuljuk!
Az ötlet, hogy összejöjjünk és zenéljünk, hát... őszintén, nem emlékszem. Ez csak valami olyan, amit mindig is csináltunk, és az élet üres lenne nélküle.

Olvastam, egy interjúban, hogy a Jukebox Monkey nevet azért választottátok, mert jól hangzik. Ennek ellenére viszont a dalszövegek sokkal mélyebbek. Többnyire a családokon belüli feszültségekről szólnak. Jól értelmezem?

JM.: Teljesen igazad van, nagyon komolyan vesszük a szövegeket, pedig a zenekarunknak buta neve van!  Szeretjük a stoner zenét, de szerintem több mindenről is lehetne írni, mint a fűről és a sátánról! Haha! Az új album dalszövegei a családi feszültségekről, de a családi egység egészének széteséséről is szólnak. Mindannyian átéltünk néhány sötét időszakot az elmúlt néhány évben, így a dalszövegek azokról a kötelékekről szólnak, amelyek az idő múlásával megszűnnek. Szerintem ennek egy része az öregedés, de rengeteg mindent lehetne még erről is írni. 

Az írtátok a BC oldalra, hogy „A stoner/alt metal/grunge/rock corporation”. Ez így eléggé tág, ami teljesen ok. Minél nagyobb a merítés, annál izgalmasabb a zene. Áruljátok el, kit milyen zenei behatás ért a rockzenén kívül.

JM.: Nagyon tág a zenei ízlésünk – Pete szereti a stoner zenét, de a hiphopot és a bluest is. Niki grunge rajongó, de szereti Taylor Swiftet is! Ami magamat illeti, mindent szeretek, aminek van némi gótikus atmoszférája.
Soha nem voltunk az a fajta banda, aki szándékosan egy adott műfajon belül ír, ezért időnként más hatások is megjelennek!

 

A 2017-ben kiadott Grey Skies Red Planet óta eltelt 6 év, mire kijött az új lemez, a Smiles Becoming Teeth. Ennyire nehezen ment a dalírás, vagy a COVID is beleszólt, esetleg azt a az elvet követitek, hogy csak ösztönből írtok?

JM.: Ennek az albumnak a megírása hosszú folyamat volt. Amúgy is lassan szokzunk dalokat írni, de 2019-ben elveszítettünk egy gitárost, és rá kellett éreznünk, hogy hárman hogy tudunk összejátszani. Ez a folyamat elég hosszadalmas volt. A Covid még jobban lelassította a dolgokat, de már elkezdtük írni a következő lemezt!

Az új lemez mintha tudatosabban lenne megírva, mint az előző. Lehet, hogy csak azért hallom ki ezt, mert a hangzása nagyon egyben van és kiemelkedően jól szól.

JM.:Köszönöm, hogy ezt mondtad, ez nagy dicséret! De tudatosan megírva... szerintem nem. Azt írjuk, amit érzünk, és minden "tudatosság" véletlen. Csak reméljük, hogy tudatos lesz! Haha!

Merre mennétek koncertezni, ahol még nem voltatok és melyik az a a hely, ahová visszamennétek?

JM.:Nagyon szerencsések vagyunk, hogy felléphetünk az Egyesült Királyságban, és alig várjuk, hogy még ebben az évben visszatérhessünk Manchesterbe. Csodálatos lenne Európában játszani, ez a hosszab távú tervünk.

És végezetül, mondjátok el, mi az, ami miatt a stoner mellett „döntöttetek”?

JM.:Nem mi választottuk a stoner zenét, stoner zene választott minket! Amit írunk, az általában nehéz és groovy, szóval stoner akár tetszik, akár nem!

Köszönöm az interjút! AMEN!

Tudom, tudom! Nagyon sok az elmaradásom. Nem is mentegetőzök, de vannak bizonyos tények. Rengeteg anyag jelenik meg. Rengeteg jó anyag! Ráadásul ezeket többször is meg kell hallgatni és a nap csak 24 órából áll, amit ennyi idősen be is kell osztani. Zenehallgatá terén viszont elég nehéz ezt beosztani. Itt van például az új Occult Witches, amit nem lehet elégszer meghallgatni!

 A kanadai zenekar nincs egy éve, hogy kijött az Occult Witches albummal és máris itt a legújabb, a Mastermind! Meg kell mondanom, hogy a 2022-es album elment mellettem. Egy tök átlagos blues/rock album volt, annak ellenére, hogy a zenei sajtó elég jó kritikákkal illette. Csak ezért voltam vele úgy, hogy teszek a Mastermind-al egy kisérletet.

 

A Mastermind nem szakított az eredeti vonallal, most is maradtak a blues/rock stílusnál, azonban...Azonban most nagyon kerek és markáns dalokat írtak! Kimutatták a foguk fehérjét! Hangzás terén is sokat fejlődtek. A csaj hangja most fogott meg igazán, mert egy kicsit jobban előre tették és nem veszik el a hangszerek háta mögött. Egy kicsit rekedtes, de rendkívül érzelem dús. Itt végre lehet érezni, hogy nem azért énekel, hogy megmutassa, hogy mennyire jó is ő. Egyszerűen csak él a dallal úgy, ahogy a gitár festi ki a képet és úgy, ahogy a vázat adja a basszus, dob kombó! Érdekes dolg, hogy nincs ének a refréneknél, hanem a gitárjáték dísziti ki ezeket a részeket. Ráadásul neoklasszikus, dallamoakt hoznak vele. 

 Egyszerűen jó lett a Mastermind, Jól szól, a dallamokt fülbemászóak és egész egyszerűen beleragad a médialejátszóban! AMEN!