A Tombstone Highway nemrég jött ki a Ruralizer albummal. Mint a botitó is mutatja, elég halálos keveréke a doomnak, a stonernak és a southernak. Hangulatos kis muzsika, de nekem kicsit egysikú. Mindenesetre a facebookon meg lehet őket hallgatni.
Egyébként olyan underground csapatok jönnek elő lemezzel, mint a Code, Aborym, Pest stb. Nézzetek rá az Agonia Records Oldalára, ha kiváncsiak vagytok a Black Metal egy furcs, atmoszférikus szegmensére. Engem különösebben nem izgat.
A Bilocation Records juttatta el hozzánk ezt a pár újdonságot. Egyébként ők jelentetik meg többek között a Heavy Eyes, a Thumlock, Pet The Preacher stb. lemezeit. A Kozmic Artifactz pedig vinylen.
A Mexicoma nevű svéd formáció, akik amolyan stoner/sludge, ökölrázós, motoros muzsikát tolnak most jelentette meg vinylen a 2010-ben kiadott lemezét. Aki akarja vegye. Azonban 2012-ben kijött nekik egy Supervoid nevű EP. Ez nem lett olyan szar. Sőt... Nagyon is hallgatható és élvezhető. Bandcamp.
Szintén most jött ki a már emlitett Thumlocknak a 2000-es és 1997-es lemeze dupla bakeliten. Rég nem hallottunk róluk, úgyhogy már ideje lenne előjönniük valamivel, ha más nem semmivel. Bandcamp.
Ami viszont nagyon is odabasz az Greg Buzzer 2012-ben kiadott The Great Khan néven kiadott anyaga a Rise Of The Khan. elméletileg ez az utolsó, bár Gregről még biztosan hallani fogunk, hiszen annak idején ő volt, mint a neve is mutatja a két Buzzer album (Buzzraiser 2007, Got Me Wasted 2005) megálmodója és létrehozója.
A zen pedig nem más mint ZZ Top, Korai Spiritual Beggars és a korai Soil keveréke. Remek hangzással és olyan orgánummal, mint amilyen Spice bácsinak volt. Egyébként aki szeretne a The Great Khanról irni egy lemezismertetőt, az jelezze és átküldöm neki az anyagot. Facebook, Bandcamp.
A Buenos Airesi formáció előző és eddig egyetlen kislemezét anno – ha ugyan rongyosra nem is – meghallgattam jó párszor. Most meg mit hallok? – hát egy-két jó ismerős ütem köszön vissza a demó EP-ről. Persze nincs ezzel semmi gond, van rá bőven példa, hogy az első lemezen a demó dalai felkerülnek a számok közé, vagy ahogy volt, vagy újragondolva itt-ott.
Nem okoztak csalódást most sem, kísérletező, instrumentális témáikban ötvözik a psychedelikus/desert/space rock stílusjegyeit, kiváló hangzással, lényegre törő, jól átgondolt szerkezetekkel. Dinamikus játék jellemző mindvégig: a csillagködök között lebegve vagy épp a Szaturnusz gyűrűjét lesve éjjel a sivatagban – szóval olyan a zenéjük, ami szinte minden ízében szabad térre született. Ez a lemez nagyon jól sikerült, minden hangszeres rendesen odateszi magát, a betonbiztos alapok mellett a dob/basszus kombó is kiéli magát rendesen, ahogyan a gitárnak is jut elég hely. Letisztult, ütős, húzós játék, amit valahogy nem lehet megunni. Érdekes, hogy a hangzás nem is száraz, hogy úgy mondjam, valahol sikerült megfogniuk a jó beállításokat, hangszíneket ehhez a fajta zenéhez. Odabasz rendesen, ahogy hallgatom és mindig egy csomó minden ugrik be, mert a hangulataitól függően hol az úton gördülnék egy pusztában, hol a csillagokat lesném éjjel, hol egy sörrel a kezemben dőlnék otthon hátra kényelmesen, és még sorolni lehetne napestig. A tiszta, elszállós, naplemente nézegetős témák ugyanúgy uralják a terepet, mint a súlyosabb, tempósabb dalok. Néhol kicsit jazzes az érzésvilág, és ez teljesen jól adja magát, az amúgy is mindenféle hangulatot önmagába tömörítő lemezen, ami emiatt pont hogy nyitottá vált. Jól tolják a srácok, érdemes csekkolni őket.
Az egész azzal kezdődöt, hogy múlt nyáron elugrott hozzánk Szaki egy Head For The Sun koncertre ide Dorogra. Ittunk is. Szóba került az új album. Már akkor tudták, hogy True Stories lesz a cime és a dalok is készen voltak. Majdnem. Kb. 90%-ig.
Tegnap (hétfő) délután jött a telefon. Este Testament koncert, 800 Ft., megyünk, meg jövünk. Semmi éjszakázás. Sofőr van. Mentem. Fasza volt, kivéve a hangzást... Na és itt ki jön velem szembe? Hát persze, hogy Szaki bácsi. Ráadásul ez azért is volt öröm, mivel délelött átküldte a várva várt új anyagot teljes egészében.
Tehát most ha tetszik, ha nem megirom a véleményem.
Fasza. Na jó, azért ne szopjuk ennyire egymás faszát. Mondjuk nagyon jó, mivel maradt bennem némi hiány érzet. Az is igaz, hogy csak kétszer hallgattam meg, de ...
A dalok zsigeriek (ez milyen szó már), ösztönből épülnek fel, de a tudat alakitja ki a végleges formájukat. Az épület tégláit a valóság habarcsa köti össze. Szikár egy épitmény ez. Mint egy ravatalozó, vagy egy hombár. Mindenesetre köze van az élethez, bármennyire puritán is a külső vakolat. Vagy a "Volt" élethez, vagy éppen ellenkezőleg. (Ugye a hombárban gabonát tárolnak, amiből a feldolgozás után kenyér nevű végtermék jön ki, ami életet ad.)
Annyira hiányzik a két gitár tömény hangzása, mint grillezés közben egy üveg sör. Sokkal letisztultabb lett ezáltal a hangzásvilág, mint az előző cuccoknál. Igen ezt Szaki is mondta, egy szikár, tiszta hangzást akartak ezeknek a nótáknak. Ez sikerült. Amint meghallgatod az anyagot, egyből tudod, hogy valami nagyszerű történik. Ragyogó zenészek, ráadásul Balázs, aki szemtelenül fiatal olyan hanggal van megáldva, ami...hát nem is tudom. Az X-fucktor elmehet a faszomba. Ordenáré és trágár vagyok, de higgyétek el, a csávó Ördög adta tehetség. A zenész szekció meg pontosan kiegésziti. Kerek a storie, nem csak true. Le veszik a fejed bele p..nak a torkodba, pimaszul és felháboritoan jól, ráadásul még élvezed is. Na ez aztán a perverzió.
A boritó pedig tök egyszerű. Logó, meg lángnyelvek, azt csá. Minek túlbonyolitani. Hallgasd meg aztán menj a dolgodra, úgyis azt fogod észrevenni, várod már, hogy hazaérj és meghallgasd ezt a cuccot nagy hangerővel, nagy hangfalakon. Szerintem meg is fogod venni a lemezt, nem csak meghallgatod a Facebook oldalukon keresztül.
Sly barátunktól, aki nemsokára remélhetőleg teljes jogú blogszerkesztőnk lesz, kaptuk az alábbi bemutatást.
Nem olyan régen kapta a szerkesztőségünk a Bukaresti RoadKillSoda zenekartól a legújabb kiadványukat., amin tíz dal szerepel. Elsőre nem is tudtam hirtelen hova tenni, mert bár saját maguk úgy határozzák meg a stílust, amit játszanak, hogy stoner rock/metal, de ebben azért egy picivel több rejlik. Megbújik benne a kilencvenes évekből ismerős, dallamosabb southern rock, hard rock vagy épp a sötétebb, gótikus rock elemei is – ez utóbbi nemcsak a zenére, hanem az énekre is érvényes.
A négytagú csapat először felemás érzéseket hagyott bennem, a hirtelen bejövő, dallamos részeket néhol nem tudtam hová tenni, fura volt ez a közeg, de többször újrahallgatva rájöttem, nekem is csak azért fura, mert nemigen hallgatok már ilyen zenéket (anno a Variola volt talán az utolsó ilyen banda). Feelinges zenét tolnak, a kissé poros hangzás nagyon rendben van, mindent ki lehet hallani, szóval ez az a fajta zene, amit autózás közben betolsz, hogy szédítsd a csajokat, miközben hátradőlve az ülésen csapatsz a verdával az úton. Jó kis riffek sorakoznak, nem mondom, itt-ott egy-egy dallam nekem túl sablonnak, száraznak tűnik, de a számok nagy része jó tematikával van felépítve, és nem az hallatszik ki belőle, hogy csak összedobták volna. A dob/basszus alapok ott vannak a helyükön, pontosan, betonbiztosan, az erre épülő gitártémák húzósak ahol az kell, de ha épp könnyebb, szellősebb játékra van szükség, az is megtalálható a maga helyén. Főképp csajoknak ajánlanám ezt a lemezt, igazából szerintem nekik fog bejönni, persze ez csak az én megítélésem. Nyár, lazulás, hideg sör és csajok – szóval hadd dübörögjön ha kedved van hozzá! Csapassátok!
Szavak és hangok a sivatag merengve lüktető torkából, dűnék felett cikázó akkordok, tétován gomolygó füst, vagy izzó száguldás. "Let the truth be known, Get stoned!"
(Ha zenét töltesz le a blogról, kérünk, hogy 24 órán belül töröld, és ha tetszik, vásárold meg legálisan, mert az úgy jó. Köszönjük.)
Kommentek