A szlovéniai zenekar nemrégiben megjelent lemezét hallgatom már napok óta, hogy átérezzem rendesen a súlyát. Jó kis döngölős, stoner/sludge zenéjük rendesen odabasz, ahogy ezeknél a stílusoknál szinte kötelező. Mocskos, koszos dallamok zörögnek a lehangolt gitárokon, ami már néha olyan, mintha tolnád az üzemben az ipari fűrészt vagy öntenéd a vasat az öntödében. Lepusztult ipari telepek képei sejlenek fel, haldokló tájak, izzadságtól és olajtól koszos, munkában megfáradt embereké, akik rezignáltan tolják a csillét nap-nap után egy bányában. Ez a bánya voltaképp (nemcsak, de főleg) a kapzsi emberiség lelkét hivatott feltárni, szembesíteni pusztító tevékenységeivel. Hideg, súlyos témák zúgnak a néha kalapácsütés-szerű dobtémák fölött, a monoton hangokat épphogy csak megszakítja egy-egy dallamosabbnak mondható rész.

A Woodoo Zoo egy korrektre sikerült lemez, egy mondanivalót tartalmazó bandától, akik ki is tolják magukból mindazt a fájdalmat, vagy bármilyen más érzést, ami bennük van, amit hordoznak a mindennapokban. Képek a múltból, a jelenből és jóslatok a jövőt illetően.  Ugyanakkor dühös, tempós tételek is helyet kaptak a számok között, amelyek inkább utalnak a stoner behatásokra. Ez az a pillanat, amikor sört vedelsz és beversz annak, aki beszól.  Két évvel ezelőtti demójuk után leraktak egy jó lemezt az asztalra, amit mindenki másképp értelmez nyílván, de elvitatni nem lehet a súlyt, amit tartalmaz. Hallgassátok meg, hogy úgy mondjam: megér egy misét. Celebráljatok!

sly

https://www.facebook.com/voodoomule

http://voodoomule666.bandcamp.com/album/voodoo-zoo

Olykor előfordul, hogy az ember bár egy terembe jár próbálni más bandákkal, egy-egy adott, tehetséges zenekar mégiscsak elkerüli a figyelmét, még ha ismerősök is muzsikálnak benne. Így jártam én a Médeia Fiai nevű szegedi csapattal. Amikor először hallgattam meg a „Dear Chaos. Live Sessions”  kiadványukat, fel is kaptam már az első hangokra a fejem. A 16 Horsepower/Woven Hand neve az esetleges hatásokat illetően ugyanúgy eszembe jutott, mint Neil Young néhány filmzenéje (ha konkrétumot akartok, hallgassátok meg az 1996-os Dead Man filmzenéjét).

Mindenesetre nem nyúlásról, más zenekarok/zeneszerzők egyszerű koppintásáról szól ez a lemez, és ez tény. Benne van az ember szabadságérzete, a végtelen puszták bizsergető érzete, a misztikus látomások előszele, a természet iránti tisztelet, és egy különleges kifejezési készség dallamokba öntve. Beszélhetnénk éppen oldalakon keresztül arról, kinek mit jelent ez a zene, ez a kissé kategorizálhatatlan stílus, de felesleges, inkább azt javaslom, hallgassátok meg ezt a nyolc számos anyagot. Tradicionális amerikai spirituális zenéjük kuriózum, ez a lemez legalábbis erről tesz tanúbizonyságot. Magány, fájdalom, de ugyanakkor tapasztalás és fejlődés minden dal összessége, esszenciája, finoman árnyalt szövegekbe és remekül megírt zenei köntösbe formálva. Kapocs a belső világ halhatatlanságához. itt csak a zene beszélhet a szavaim helyett – tisztelet!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9deia-fiai/381902408487276

Bandcamp: http://medeiafiai.bandcamp.com/album/dear-chaos-live-sessions

Néhány esemény az Agonia Records háza tájáról.

A Tombstone Highway nemrég jött ki a Ruralizer albummal. Mint a botitó is mutatja, elég halálos keveréke a doomnak, a stonernak és a southernak. Hangulatos kis muzsika, de nekem kicsit egysikú. Mindenesetre a facebookon meg lehet őket hallgatni.

Egyébként olyan underground csapatok jönnek elő lemezzel, mint a Code, Aborym, Pest stb. Nézzetek rá az Agonia Records Oldalára, ha kiváncsiak vagytok a Black Metal egy furcs, atmoszférikus szegmensére. Engem különösebben nem izgat.

A Bilocation Records juttatta el hozzánk ezt a pár újdonságot. Egyébként ők jelentetik meg többek között a Heavy Eyes, a Thumlock, Pet The Preacher stb. lemezeit. A Kozmic Artifactz pedig vinylen.

A Mexicoma nevű svéd formáció, akik amolyan stoner/sludge, ökölrázós, motoros muzsikát tolnak most jelentette meg vinylen a 2010-ben kiadott lemezét. Aki akarja vegye. Azonban 2012-ben kijött nekik egy Supervoid nevű EP. Ez nem lett olyan szar. Sőt... Nagyon is hallgatható és élvezhető. Bandcamp.

Szintén most jött ki a már emlitett Thumlocknak a 2000-es és 1997-es lemeze dupla bakeliten. Rég nem hallottunk róluk, úgyhogy már ideje lenne előjönniük valamivel, ha más nem semmivel. Bandcamp.

Ami viszont nagyon is odabasz az Greg Buzzer 2012-ben kiadott The Great Khan néven kiadott anyaga a Rise Of The Khan. elméletileg ez az utolsó, bár Gregről még biztosan hallani fogunk, hiszen annak idején ő volt, mint a neve is mutatja a két Buzzer album (Buzzraiser 2007, Got Me Wasted 2005) megálmodója és létrehozója.

A zen pedig nem más mint ZZ Top, Korai Spiritual Beggars és a korai Soil keveréke. Remek hangzással és olyan orgánummal, mint amilyen Spice bácsinak volt. Egyébként aki szeretne a The Great Khanról irni egy lemezismertetőt, az jelezze és átküldöm neki az anyagot. Facebook, Bandcamp.

AMEN!

A Buenos Airesi formáció előző és eddig egyetlen kislemezét anno – ha ugyan rongyosra nem is – meghallgattam jó párszor. Most meg mit hallok? – hát egy-két jó ismerős ütem köszön vissza a demó EP-ről. Persze nincs ezzel semmi gond, van rá bőven példa, hogy az első lemezen a demó dalai felkerülnek a számok közé, vagy ahogy volt, vagy újragondolva itt-ott.

Nem okoztak csalódást most sem, kísérletező, instrumentális témáikban ötvözik a psychedelikus/desert/space rock stílusjegyeit, kiváló hangzással, lényegre törő, jól átgondolt szerkezetekkel. Dinamikus játék jellemző mindvégig: a csillagködök között lebegve vagy épp a Szaturnusz gyűrűjét lesve éjjel a sivatagban – szóval olyan a zenéjük, ami szinte minden ízében szabad térre született. Ez a lemez nagyon jól sikerült, minden hangszeres rendesen odateszi magát, a betonbiztos alapok mellett a dob/basszus kombó is kiéli magát rendesen, ahogyan a gitárnak is jut elég hely. Letisztult, ütős, húzós játék, amit valahogy nem lehet megunni.  Érdekes, hogy a hangzás nem is száraz, hogy úgy mondjam, valahol sikerült megfogniuk a jó beállításokat, hangszíneket ehhez a fajta zenéhez.  Odabasz rendesen, ahogy hallgatom és mindig egy csomó minden ugrik be, mert a hangulataitól függően hol az úton gördülnék egy pusztában, hol a csillagokat lesném éjjel, hol egy sörrel a kezemben dőlnék otthon hátra kényelmesen, és még sorolni lehetne napestig. A tiszta, elszállós, naplemente nézegetős témák ugyanúgy uralják a terepet, mint a súlyosabb, tempósabb dalok. Néhol kicsit jazzes az érzésvilág, és ez teljesen jól adja magát, az amúgy is mindenféle hangulatot önmagába tömörítő lemezen, ami emiatt pont hogy nyitottá vált. Jól tolják a srácok, érdemes csekkolni őket.

sly

Facebook: https://www.facebook.com/losasteroidebanda
Bandcamp: http://losasteroide.bandcamp.com/
Youtube: https://www.youtube.com/watch?v=vKE2--SACR4