Vendégszerkesztőnk, BenyoBoy véleménye:

A fura nevű (és kellően furán is írt) Vulkechë egy chilei trió a vékony dél-amerikai ország fővárosából. Nevük a testvériség, a szolidaritás, szilárdság, nyitott eszmék és kultúrák közösségét jelenti (legalábbis a zenekar szerint) és zenéjüket is ennek a kifejezésére használják.

Ám sajnos nem tudok spanyolul annyira, hogy meg is értsem a dalszövegeket, de a nyolcszámos, cím nélküli bemutatkozó lemezből így is sok mindent átéreztem. Köztük a hard rockos alapot, amit egész jól kevertek a klasszikus pszichedelikus rockos hangzással és néhol elszállós gitártémákkal, szólókkal. A lemez sajnos egy picit tompán szól, de Moize gitárjátéka akkor is kitűnne, ha tökéletesen szólna minden hang, a srác nagyon tehetséges! A basszusgitáros-énekes Negroshiko (aki mintha egy black metal banda énekesének a nevét kölcsönözte volna) is jól játszik, ám az énekhangja nem valami fényes, hasonló az argentin progresszív-metal mesterek vokalistájához, a Sacrumos Talo Silveyrához... nem tudom, ez valami helyi sajátosság-e, de szerencsére ez nem a hamis és hallgathatatlan kategória, inkább csak a közepesen semmilyen.

Lehet most egy picit negatív voltam, de ami a lényeg, hogy a hibái ellenére is egy egész jó lemezt készítettek, hiszen vannak egész jó kis tételek (pl. Así Está Bien, Chaitën), így az ingyenes letöltést mindenkinek ajánlom. Érdekesség, hogy ugyanitt egy koncertlemezt is megszerezhettek (tele a lemezen nem szereplő, exkluzív tétellel), amire hasonlókat tudok mondani. Hallgassatok beléjük és remélem egy kis csiszolódás után egy második lemezzel is megörvendeztetnek majd minket, amit kíváncsian várok!

Bandcamp: http://vulkeche.bandcamp.com/
Facebook: http://www.facebook.com/vulkeche666

"10 éves a CudiPurciBooking!

 BenyoBoy, örökös vendégszerkesztőnk ismét jelentkezett: 

 A szintén görög Spine Chilling Breeze bemutatkozójában is elsütötték azt, amit a szintén görög, pontosabban athéni Three Way Plane-nél: az útkeresés korszakában vannak, azt játsszák, ami tetszik nekik és igazából nincs körülhatárolva a stílusuk. A zenekar neve amúgy a trió felállásra utal.

  Ám míg a gerinchűtő szellőknél a stoner stílusberkein belül maradnak, addig a háromutas repülőnél inkább szerteágazik az egész és csak minimális stoneres elemeket vélhetünk fel a számokban, miközben a zene keveredik az indie rockkal, a punkkal, a post-hardcore-ral és még a SKA-val is. Szóval, nem egy sztereotip stonert játszó banda a Three Way Plane, de pont ezzel is tűntek ki nálam! Meg kell, hogy mondjam, egy nagyon ötletes és igényes négy számos középlemezt tettek le az asztalra a Fire képében, amit bármilyen zenei közösségnek tudnék ajánlani! A nyitó Old School Chum a fúvós nyitásával már szakít a hagyományokkal, főleg, hogy a szám szerves részét képzi a harsona és a trombita, szóval nem csak egy pár másodpercig tartó hangulatfokozónak tolták be az album elejére. A Freeze Me egy picit elvontabb tétel noise és funk rockos elemekkel, a Fall in Love with Fire pedig ötletesen kelti életre a borító hangulatát, hiszen itt a női vendégénekes kezdése, illetve pszichedleikus rockos lezárás és a doom metalos refrén teszi utánozhatatlanná a három és háromnegyed percet. A záró Queen Misery-t meg mintha egy beszívott Turbonegro hozta volna össze, ez is rendesen húz! A gitáros-énekes Stratos hangja karakteres és könnyen szerethető a dalszövegek pedig ugyan picit egyszerűek, emiatt ugyan könnyen is érhetőek és így pár hallgatás átjön az egész, úgyhogy ez a része is nagyon rendben van a számoknak.

  A 2003-ban alakult banda lehet nem a legmeghatározóbb görög zenekar, de az biztos, hogy ott van az igényesebbek közt és bátran ajánlom mindenkinek, aki fogékonyabb a stíluskeveredésekre! A zenekar oldalán keresztül a Fire megvásárolható fizikai formátumú CD-n is, de aki nem akar ezzel vesződni, az a banda eddigi teljes munkásságát (két EP és egy nagylemez) ingyen és bérmentve le is ránthatja az alul linkelt Bancamp oldalukon keresztül!

FaceBook: http://www.facebook.com/pages/three-way-plane/145989883224
Bandcamp: http://threewayplane.bandcamp.com/

Úgy néz ki a finn zenekar most már rám marad. Láttam én ezt a borítót, de annyira egyszínű az előzővel, hogy neten jövet-menet fel sem tűnt az új megjelenés, és valahogy most nem kaptunk tőlük híreket, hogy megjelentek. Mindegy, meghallgattam, megosztom.

Az elmúlt évek alatt egyre inkább összeforrt a zenekar, összesimulnak a hangok. Ez jó is meg nem is. Jó mert kiforrott a zene, kimondottan jók a meghangszerelt, effektekkel megízesített, attól pszichedelikusabbá váló szólók és szóló alatti (bassz)gitár futamok, és rossz, mert valahogy elmúlt ebből a zenéből az erő, a drájv. Letisztult, kisimult. Azért nem kell megijedni a súlyos hangzású, fuzzolt riffek még mindig ütnek. Ebben van a banda erőssége. Szóval teljesen rendben van, de semmi nagy durranás, már önmagukhoz képest. Az ugyanis tény, hogy a ddj erősen ott van az élbolyban ebben a stílusban, éppen ezért csak várna tőlük az ember egy-két "slágert", ami nagyon ott van, mint pl. volt a Kneel-en a Kneel.

Iklódi Tomi már kérdezte, mikor lesz beszámoló a múlt heti Szférás jelenésükről. Hát most itt van, úgyh. olvashatjátok! :)

Kicsit későn indultam el, s annak ellenére h. nem nyalom én már be a pontos kezdésről szóló szövegeket, azért hazudnék, ha azt mondanám, h. nem tartottam tőle, h. lekésem a műsor elejét. De szerencsére, mikor odaértem, még csak a beállásnál tartott a nyíregyházi Diomede Fuzzdirt. A Szféra eléggé parányi klub, nincs is külön színpada  (a zenészek egy szinten vannak a közönséggel), de ilyen full underground koncertek lebonyolítására tökéletesen alkalmas. Még várakoztatták kicsit az elég lassan gyülekező publikumot, aztán végre belecsaptak a lecsóba DF-ék. Két olyan számmal kezdtek, aminek groove-jairól még az Aerosmith is beugrott (annak is a  70-es évekbeli érája). A trió egy ideje új dobost avatott: Baku László helyét Grőger Nándor foglalta el, s már túl is vannak vele néhány fellépésen. A fiatalembernek ezen fellépés elején nem volt szerencséje: először az egyik cintányér adta meg magát, majd a dobszerkó mászott odébb és csúszott le kis híján az emelvényről. Ettől függetlenül nem volt baj Nándi játékával. Elhangzott Daku Sanyi szerzeménye, ami azóta nagy favorit lett nálam és amely akár kiadatlan jammelős Red Hot Chili szerzeménynek is elmenne - a Chili manapság is simán tudna ilyen témákat írni, amennyiben fél szemmel nem a rádióra és Billlboard listára kacsintanának. Amúgy túl nagy változások ezt leszámítva nincsenek a Fuzzdirt stílusában, mióta utoljára írtam róluk a blog hasábjain: továbbra is azt a Hendrixben gyökerező lendületes stoner/fuzz rockot nyomatják - nagyon lazán, világmegváltó gondolatoktól mentesen, ahogy szeretjük. :) A kb. félórás szett végén megkaptuk még a "Wow! Signal" c. tételt, amellyel tkp. megszületett a Diomede. A feldolgozásokat ezúttal nem erőltették, de nem is baj (bár meg kell hagyni, a Ten Years After nóta jól állt nekik). Egy fiatal leányzó a zenekar baráti köréből végigkamerázta a koncertet,TeCsőn megnézhetitek, én is rajta vagyok. :)

Nagy volt a csúszás, emiatt szegény Igoréknak már csak alig 20-25 perc, ha jutott. Ám ez nem törte le Pó bácsiékat különösebben: a megszokott bivaly őserőt hozták most is. Ez a fajta zene bárkiből előhozhatja a rejtett állatot; letaglózóan energikus, egy kiváló hangzással megtámogatva élőben is vaddisznó módon tud szólni - igazán megérdemelnék már ezek a családapaként is rengeteg szénné varrt ifjú, nagyon menőnek látszani akaró hard- és metalcore-os suhancot szarrá alázó emberek, h. többen felfedezzék maguknak az Igort. Stílusuk alapvetően sludge (ők maguk családbarát sludge-ként definiálják önmagukat), hardcore és punk elemekkel súlyosbítva, mindezt váltott énekkel. Kezdetben Srég (Harvester, From The Mirror It Crawls Out) énekelt a SzigorIgor élén (ebből a korszakból el is hangzott a "Jerzsi"), de mióta kivált, ketten is magukra vállalják az énekesi teendőket: a bőgős Pó és a gitáros Marci. Bemutatkozó EP-jük mellett előszedtek egy-két újabb témát is, amelyekre még nem találtak ki énektémát, ezek közül az egyiknek a címét jegyeztem meg ("Punishment"). A rövidke műsoridő ellenére a számok közötti hangulatra sem lehetett panasz, ment a poénkodás végig.

Összességében csúszások ide v. oda, családias hangulatú, jó kis szerda este volt ez két szimpatikus zenekarral.