Default style- Alternative style

Lumberjack Commando - The Bad Memories Lodge EP



Ezt a le kaptuk:

Tisztelt Stoner Rock blog!

Nagykanizsai stoner metal zenekar vagyunk, doom/ sludge beütéssel, amely a Lumberjack Commando nevet viseli, immár másfél éve. Azzal a kéréssel fordulunk Hozzátok, hogy ha van rá mód, akkor szíveskedjetek egy kritikát írni a zenekar szerzői kiadásban megjelenő Ep-jéről. A kiadvány címe: The Bad Memories Lodge.

A zenekar 2011. szeptember 18-án alakult meg 4 taggal Nagykanizsán. Az alapító Rác Hunor (gitár) volt, aki egyszerű, de húzós riffekkel szerette volna elhalmozni a nagyérdeműt a stoner/rock/metal műfaj keretein belül. Az ötletgazda nem bizonyult oszlopos tagnak, rövid időn belül távozott a zenekar életéből, így a banda trióként működött tovább, Péter Tamás gitár, Pávlicz Norbert dob, és Parti Péter basszusgitár felállással. Hosszú keresés után végre megtaláltuk a tökéletes énekest Kun Ádám személyében, akinek teljesítménye mindenkit lenyűgözött. Így kezdődött meg a már meglévő négy dal rögzítése, aminek eredményeképp a tárgyalt Ep napvilágot látott. A nóták felvételei közben vált világossá, hogy ezek a riffek két gitárral szólnak igazán jól és élőben is csak úgy tudjuk reprezentálni a kétszólamú témákat, ha beveszünk még egy hathúrost a csapatba.

Így került képbe Jánosi Péter, aki egy hét leforgása alatt beilleszkedett a zenekar életébe és így már 5 főre duzzadva folytak a próbák. A zenekar bemutatkozó koncertjére 2013. május 10-én került sor Nagykanizsán. További megmozdulások várhatóak még a nyár folyamán szintén Kanizsán, ahol előreláthatólag egy színpadon játszhatunk majd a Moby Dickel, a brit Helgrindel, és a Rómeó Vérzikkel.

Reméljük elnyeri a tetszéseteket a friss Ep-nk és érdemesnek találjátok arra, hogy a Stoner Rock Blog táborának is bemutassátok!

Üdvözlettel:
Lumberjack Commando"


Már nagyon kezd tele lenni a pohár ezzel a "Pantera szerű", sludge, southern szarral.  Néha már azt hiszem, hogy aki egy kicsit is hozzá tud ugatni bármiféle hangszerhez, az egyből ilyesmit kezd játszani. Igen elismerem, a receptúra alapjai igen egyszerűek. Vegyél egy fószert, aki tud üvölteni, meg néhány dög egyszerű, de fogós riffet azt bassz oda. Na ez falusi szinten, az öt főt befogadó kocsmában működik, feltéve, ha jóval éjfél után kezdődik a konci és a törzsek már rég a kocsma falát okádják telibe.

Az üvöltözős srác nem árt, ha tud énekelni, netalán még dallamokat is. Az se baj, ha a dobos nem csapkod, mint hal a szatyorban, mi több a basszusgitárral egyetértésben tudják odatolni az alapokat a gitáros(ok) alá. Nem fogunk vért hányni akkor se, ha a gitáros (esetleg gitárosok) azt a hat húrt nem csak zavaró tényezőnek látják, ami visszafogja őket a zenélésben.

A Lumberjack Commando tényleg odabasz. Bár nem tudom miért-e név, nekem A. Swarceneggger jut eszembe, mert vagyok már olyan öreg, hogy a Commando nevű eposzt még hangalámondásban láttam, kalózvideón, a Conanról, már nem is beszélve. Mindegy is a névválasztás, mert ennek ellenére tényleg odabasznak, mint Conan Swarzenbürger a köpdő tevének.

Az énekes tényleg érzi, amit köll. Szinte látom magamelött, amint letépett ujjú kockás ingben feszit, mint a kaszáspók. Könnyen megjegyezhetőek a refrének, már-már fütyülhetők. A riffek pedig olyan zsirosak, mint az a szalonna, amit épp most vacsoráztam hagymával, paprikával, friss kenyérrel. Nyami.  Iszonytatóan megszólal ez a négyszámos EP. Csak mosolygok, mert annyira rendben vannak. Ilyesmit legutóbb a Stoneblade zenekarnál hallottam. Nemsokára náluk is új anyag van  a kanyarban. Ami pedig a dolog sava bors, hogy koncerteken is ezt hozzák, csak egy kicsit intenzivebben. Ha a  Lumberjack Commando is hozza ezt és miért ne hozná (képesek rá szerintem), akkor elég magasra tarthatják a Rock zene hazai zászlaját. 

(Ez milyen szép lett a végére) Soundcloud , Facebook 

 AMEN!

Mammoth Salmon

Még jó múltkor emlitettem, hogy annyi infót kaptunk a Mammoth Salmontól, mint Redneckben az őszinte szeretet. Erre fel küldtek egy kis biográfiát.

"Mammoth Salmon is a stoner doom metal band from Portland, Oregon. The band started in the summer of 2012 and began playing live in the fall. A 3 song internet Ep was released on the vernal equinox and another EP was released on the Summer Solstice. A west coast tour was recently completed to support the release of the debut album.

Mammoth Salmon has been featured on blogs and podcasts from around the world including: Sludgelord (UK), Sorrow Eternal (NY), Paranoid Hitsophrenic (Vancouver, Canada), Metal Horizons (Ontario, Canada), Heavy Planet (PA), Temple of Perdition (France), the foggy bog of doom Podcast, Grip of Delusion Radio Compilation (NJ), NW metal zone (WA), the soda shop (Chicago, IL), doom and stoner community (spain), archiv hate (Latvia), welcome to the void (Greece), As well as on two youtube channels from Greece: 666 Mrdoom & doom Lord.

Check us out at:

https://www.facebook.com/mammothsalmon
http://mammothsalmon.bandcamp.com
MammothSalmon@gmail.com

Members: Paul Dudziak-guitar, vocals, bass ; Mitch Meidinger-drums"

Vastag hangzás, üvöltözés, 2db. EP (Internet EP1, Internet EP2), ugyanazzal a boritóképpel, csak a szine más. Igazán nagyszerű.

AMEN!

Serpent Omega - S/T

A saját oldalukon "stonermetal doom sludge" jelzőt aggatták rá a saját zenéjükre. Hihető, egészen addig, amig bele nem hallgatsz. A januárban megjelent cim nélküli albumán a Serpent Omega azonban ennél egy kicsit másféle zenét játszik. 

A zene alapvetően elborult, okkult hangulatú. Nem metal, de tömény, agressziv rock. Épp annyira experimentális, mint amennyire kell, hogy az embert elgondolkoztassa, de ne hozza zavarba. Előbukkan némi hardcore feeling. Korai Today is the Day és YOB. Az énekesnő, Pia ( nem is tudja, hogy nálunk az alkoholos italok összefogó neve) viszont nagyon emlékeztet a Holy Mosesben üvöltöző Sabina Classen-re.

A Serpent Omega egy viszonylag fiatal zenekar, de ebben a stilusban biztos ,hogy remekelni fogy, feltéve, ha ezt az utat követik.

Bandcamp

AMEN!

Ten Foot Wizard : Return To The Infinite (2013)

.

Ezúttal a manchesteri Ten Foot Wizard-tól kapta blogunk a felkérést, hogy mutassuk be pár szóban debütáló kiadványukat. Az együttes 2009-ben alakult a Bisonhammer nevű csapat tagjaiból, Return To The Infinite címet viselő bemutatkozó munkájuk pedig 2013. Május 2-án jelent meg a Beard of Zeus Records gondozásában.

.

ten foot wizardt.jpg
.

1. A lemez első száma egy rendkívül markáns ízű, döggel teli rockzene, southernes beütéssel, erőt sugárzó basszushangzással és szikár, férfias énekkel. Aki szereti a korai Clutch albumokat, annak nagyon be fog jönni.

2. A következő szám lépkedős ritmizálásáról a QOTSA - No One Knows című száma jut eszembe, persze maga a zene már egészen más tészta. Az album első számához hasonlóan egyébként a basszusgitár itt is irdatlanul jól szól.

3. Címével ellentétben a "Real Love" nem kifejezetten mondható szerelmes dalnak, sőt rögtön egy jóféle stoner groovval nyit, aztán rá is lépnek a gázpedálra tisztességesen. Énekesük itt a tisztább hangszínét veszi elő, ami ugyanolyan jól működik ehhez a muzsikához, mint a marconább féle.

4. A "Medicine" című trekk a Down albumait idézte fel bennem. A higgadtnak tűnő légkör mögött végig érződik valamiféle sejtelem, hogy nemsokára érkezik a kitörés. Rendszerint meg is érkezik néhány másodperc erejéig, aztán sétálunk is tovább, viszont a vége felé van egy jó kis kitombolós szakasz.

5. "Six Feet Rising" : Elég összetett szerkezetű darab, találhatunk benne Sabbathos gitárokat, Red Fangra emlékeztető húzást és rengeteg belassulós részt.

6. A "Saturnalia" című számnál valami olyasféle zenét kell magunk elé képzelni, amit kis hazánkban pl. a Magma Rise is játszik. Aki ez utóbbit kedveli, annak szerintem ez a szám is nagyon el fogja nyerni a tetszését.

7. A beszédes című "Fuck!" olyan érzést kelt mintha a Karma To Burn együtt játszana a Metallicával. Mellesleg instrumentális szerzemény.

8. A "The Storm" egy jó kis bólogatós darabnak indul (Black Label Society jellegű öblös szaggatott riffel), aztán nagyjából a második perctől beborul az égbolt és ránk telepednek a sötét fellegek. Innentől doomos, vészterhes hangulat jellemzi a több, mint 6 perces számot.

9. Az utolsó előtti, "End of the Line" egy ráérős, laza bevezető után a lemez legütemesebb tételévé bontakozik ki (főleg az előző szám után), bár belassítós szakaszokat itt is találhatunk. Erről a zenéről nekem valamiért a Devil To Pay nevű együttes jutott eszembe.

10. A lemezt a címadó szám lassú, instrumentális hömpölygése zárja, Black Sabbath-ot idéző basszustémával és bluesosan pszichedelizáló gitár jammelgetéssel.


Az albumot 4 angol fontért töltheted le Bandcamp-ről, illetve 5 fontért rendelheted meg cd formájában. Mindenkinek ajánlom figyelmébe!

-

Myspace / Facebook / Bandcamp

.

.

Tagok:

Gary - ének, gitár

Dan - gitár

Glen - basszus

Toby - drum

.

.

Tracklist:

01. Rise From Your Grave

02. Vulture Bitches

03. Real Love

04. Medicine

05. Six Feet Rising

06. Saturnalia

07. Fuck!

08. The Storm

09. End of the Line

10. Return to the Infinite

.

.

A magasabb kulcs | Arc of Ascent - The Higher Key

ARC OF ASCENT - THE HIGHER KEY. 2012.

***

Craig Williamson - Vocals, Bass Guitar, Keyboards, Sitar, Percussion
Sandy Schaare - Guitar
Digga Hole - Drums

***

Először is szeretném megköszönni a Stoner Blognak a lehetőséget és bizalmat. Miután legkisebb legényként, büszkén kiálltam a mesebeli három próbát, meghívást kaptam a blog szerkesztőségébe. Ezer köszönet a megtiszteltetésért. Mindenkinek Jó Egészséget és 1000 tonnás csikorgó riffeket kívánva, azonnal le is hívok valami jó kis cuccot az Akasha Krónika Psychedelikus Termináljából. Kérlek Benneteket fogadjátok szeretettel!

***

Van itt valaki, aki hallotta az Arc of Ascent első albumát, a Circle of the Sunt ? A Föld legelszigeteltebb államában, Új-Zélandon, 2008-ban alakult trióra, psychedelikus fixációmnak köszönhetően bukkantam rá. Egészen konkrétan a Lamp of the Universe iránti szimpátiám vezetett az Arc of Ascentig, a Craig Williamson énekes/basszusgitáros vezette doom/stoner bandáig, aki egyszemélyes psychedelikus projektként jegyzi a Lamp of the Universe-t is. A multi-instrumentalista Craig a Datura nevű, szintén remek, de rövid életű stoner csapatban is énekelt egykoron.

***

A The Higher Key című 2012-ben megjelent album egyértelmű folytatja a 2010-es debütáláson megkezdett utat. Fenyegető búgással nyomul előre anyahajóján az Arc of Ascent legénysége a kozmikus térben. A sötétség mélye végig jelen van a nagylemezen, ennek ellenére Craig kapitány jellegzetes, néha kántálásra emlékeztető, de szerethető orgánuma sokszor sikerrel oldja a mélybehúzóan doomos, masszív gitárriffeket. Mantraszerű, monoton énektémái azt az érzetet keltik, mintha a végtelen tudás birtokában, eonokon és hatalmas tereken ívelnénk át a hömpölygő dalok hátán. A leginkább lassú tempójú, néha középtempóig merészkedő nótákat óriási élvezet hallgatni. Hihetetlenül állat a megszólalás. Még az első albumra is fényéveket vernek ebből a szempontból, pedig az is bajnok volt! Arányos és dögös. Földközeli és mégis szállós. Ebből a szempontból mestermű, ritkán hallani ilyen atom, de természetes soundot. Nekem néha a Nebula kozmikusan stoner hangképe jutott eszembe.

***

A nagylemez annyira egységes egészként funkcionál minden szempontból, hogy egy hatalmas mélybarna monolitként hat (utalva itt a borítókép uralkodó színére). Egymás után következnek a tökéletes astro tripként működő, baljós hangulatot árasztó szerzemények. A spacerock közeli lebegtetés és a kozmikus/spirituális tartalom ellenére a fájdalmat és szenvedést végig magán hordja az album. A Search for Liberation című dalban (ami a lemez leginkább Lamp of the Universe-rokon tétele), csak egyetlen pillanatra tűnik úgy, hogy űrhajónknak sikerül végrehajtani a hipertérugrást. Azonban abban a pillanatban, amikor a vastag gitárriff letépi a fejünket, szertefoszlanak reményeink és egy kegyetlen mélységű fekete lyukban találjuk magunkat. Galaxisok örvénylő energiája kavarog Sandy Schaare gitártémáiban. Kedvenc tételemben, a több mint 9 perces Through the Rays of Infinityben kozmikus viharként szippant be minket a banda. Egyetlen apró kritikám van csak. Legközelebb szívesen hallanék egy-két emlékezetesebb dallamot. Egy állat refrént vagy bármit, ami még álmomban is tovább motoszkálna a fejemben. Szerintem ez nagyon sokat dobna a végeredményen. Talán még a prémium kategóriába is feljuthatna az Arc of Ascent. Ennek ellenére ez így is egy remek album, saját hangulattal és önálló világgal, ami messze kiemelkedik a mai dömpingből. Minden doomster, stoner és spacerocker vitaminként használhatja az Arc of Ascent Magasabb Kulcsát.

***

arc of ascent band.jpg

BANDCAMP / FACEBOOK 

 

***

Bien János (Yell)

süti beállítások módosítása