Kissé fura volt számomra első hallgatás után, hogy a berlini illetőségű csapat elküldte szerkesztőségünknek legújabb anyagát (amit mindössze egy egyszámos anyag előzött meg még tavaly augusztusban), hiszen stílusilag nem feltétlen illik ide. Hatásaikat tekintve viszont igen, hiszen ha belegondolok, mennyit beszélgettünk Aiwassal a FOTN-ról vagy a SOM-ről az Urania hatásainak tekintetében (gondolok itt az atmoszférikus hangzásvilágra, elszálltabb, finomabb, atmoszférikus részekre, dalokra), akkor csak azt tudom mondani, hogy ez a fajta pszichedelikus dark/goth rock igenis elfér ebben a közegben is.

A négytagú banda elég jól keveri a kártyáit, muzsikájukban ötvöződnek a nyolcvanas évek jegyei a modernebb megszólalással, dallamviláguk érett és kifejező, a keserédes melankólia határait súroló hangulat finoman lebegve öleli körbe a hallgatót. Dinamikus stílusukat ugyan elég széles körben fedték le ők maguk (az alternatívtól, a pszichedelikus popon át egészen a shoegazeig), azért ennél egyértelműen szűkebb a kör. Nemcsak nosztalgikus érzéseket támaszt fel a dalok többsége, ennél azért többről szól a dolog, leginkább a belső vívódás, az útkeresés az, ami kiérezhető belőle. Hogy merre visz ez az út tovább? Jó kérdés, és erre majd csak az elkövetkező lemezek adnak majd választ. Ezt a tízszámos anyagot jól összerakták, minden szám kapcsolódik voltaképp valahogyan a másik dalhoz, ha nem is szervesen (gondolok itt a szövegekre), mert például az utolsó dal, az „Earth, Over” (nekem nagy kedvencem lett) teljesen más, mint az őt megelőző számok, de kifejezéseiben nagy vonalakban mégis csak. Nyári, pontosabban indián nyári esték jutnak eszembe, a folyóparton ülve, szótlanul a csillagokat bámulva, miközben ez a zene szól. Aki szereti a nyolcvanas évek ilyen stílusú zenéit, nem fog csalódni sem a hangzásban, sem a dalokban. Meghallgatni érdemes mindenképp. Hát csak rajta!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/SunsofThyme
Bandcamp: http://sunsofthyme.bandcamp.com/

 Mit is csinálhat az ember sérült térddel szombat éjjel? Naná hogy az interneten lóg. A facebook adta lehetőségnek köszönhetően írt rám a fent említett banda basszerosa, Stef Dee, hogy örülnének, ha a szerkesztőség bemutatná háromszámos anyagukat, ami nem olyan régen látott napvilágot. A görög négyesfogat a tavalyi év végén állt össze, és alig fél évelteltével máris kiadta ezt a remek kis anyagot. A három dalban remekül keveredik a heavy/southern rock bandákra jellemző hangzás és előadás egy kis stoner rock behatással, hát nem is véletlen, hogy párszori végighallgatás után máris ismét a klaviatúrához ültem, hogy hadd ütögessem le a benyomásaimat.

 

Érdekes hangulatok bizonyítják, hogy nem járnak rossz úton a srácok, mind a zene, mind az ének jellemző hatásokat vonultat fel, néhol ugyan kicsivel több határozottság beleférne a játékba, de így is pont megfelelő bemutatkozásnak.  Jó kis húzós gitárriffek húzódnak végig a dalok szerkezeteiben, felelevenítve a sivatag porát, a deszkakunyhókat, a pionírok területfoglalásait és elkeseredett csatáit, vagy éppen a kamionosok végeláthatatlan útjait a pusztán keresztül. A finomabb részeknek a húzása zseniális, egyszerű kis alapokra épül fel egy szintén egyszerű, dallamos, de magával ragadó gitártémákat hallunk, ami azért elég rendesen odabasz. Ilyesmit ritkábban hallok, nekem ezért is volt olyan meglepő, mondjuk szerintem azért aki sok southern rock muzsikát hallgat, annak is be fog jönni ez a fajta hangzás. Érdemes követni a srácok munkáját, hallgassátok meg a demót és terjesszétek az igét!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/purpledinoband?fref=ts
Bandcamp: http://purpledinoband.bandcamp.com/

 A szokásos véletlen folyamán ütköztem bele a finn ötösfogat második kiadványába (2010-ben egy kétszámos kislemez jelent meg elsőként). Hát azóta sikerült párszor meghallgatni, hogy mi is érkezett a fagy országából! Nem is tudnék hirtelen képeket kapcsolni a zenéhez, alapvetően már csak azért sem, mert az ötszámos anyag majdnem ötven perces hossza alatt többek között felsorakoztatják a doom, a sludge és a post-metal elemeit, hatásait, épp ezért a döglött ipari teleptől a fekete, kiszáradt fákon át mindent eszembe juttatott. 

Nem annyira progresszív, mint mondjuk a My Brother The Wind vagy az El Doom & the Born Electric, és jóval több pszichedelikus vonal is húzódik sokszínű, kifejező dalaikban, mindenesetre jó kis lemezt kalapáltak össze. Por, kétségbeesés, düh vagy éppen lázas víziók, mindennek részese az, aki kinyitja ezt a dobozt, aki feltárja ezeket a titkokat, némelyiket az ősi csillagok mélyéből. Ilyen például a misztikus hangulatvilágú Anagnorisis című szerzemény, ahol az atmoszféra ködébe burkolódzva villódzik a múlt, a jelen és a jövő, egymásra vetítve.  A dallamos ének kimondottan jól szól e fölött a félig napsütéses, félig kétségbeesett zenei szerkezet fölött, amely precízen, jó keverési arányokkal húz magával. Remélem élőben is lesz szerencsénk egyszer a bandához, kíváncsi lennék, milyen a hangulat koncerten, merthogy lemezen százas és beleszerettem, az már biztos! Hallgassátok!

sly

Facebook: https://www.facebook.com/mothersusurrus?ref=ts&fref=ts
Bandcamp: http://mothersusurrus.bandcamp.com/

Mindennek két oldala van, kivéve a pont illetve az egyenes, de ez már csak üres geometriai okoskodás. A közhely szerint a fény csak sötétség mellet tud létezni. Minden a semlegességre, az egyensúlyra törekszik. Minnél nagyobb a fény annál nagyobb a sötétség is. Ez vonatkozik mindenre.

 Éppúgy, mint a napfényes Miamira is. Dübörög a napfény ezerrel és hangos kacaj száll fel minden kisgyerek torkából, minden áldott reggel, mikor a Barbie szerű anyukájuk azzal kelti őket, hogy kész a reggeli palacsinta-narancslé kombó. Apuka fütyürészve áll ki a garázsból vadiúj Mercedes terepjárójával és megy a hivatalba dolgozni nyakkendőstől, aktatáskástól, hogy az ebédszünetben megkettyintse a titkárnőt, mert azt úgy kell!

Azonban ott van a szomszédban a Mocsár! A fertő. Ott tombol a Nixa. A mocsári szörny! Minden nap megeszik másfél kiló ember epét és zsigerekből facsart dzsúzt hörpint rá a koponyából készült kupájából. Hinárszerű bundájában alvadt vérrögök bújnak meg, bőre mérges gőzöket böffent ki. Karjai, mint egy mélytengeri polip csápjai ráfonódnak minden élőre és kiszivja testnedveit. Szájában nem fogak végzik a rágást és a feldolgozást, hanem szintiszta mérges sav oldja fel a csontokat, húst és bőrt. Lomha, lassú, de ha betévedsz a területére nincs menekvés. A Nixa kivégez, felzabál és utána kiszarik. Ennyi. 

Bandcamp, Facebook.

Ja és viszonylag ismert tagokból áll. Minőségi zene a mocsarak legmélyebbikéből!

AMEN!

A Septic Apes egy Finn brigád és ez már a második EP, ami megjelenik tőlük. Micsoda humorérzékről tesz tanubizonyságot, hogy az első EP-nek a Slaughterhous Tapes  nevet adták. A következő kiadvány mi lesz? Slaughterhouse III.?

Na de "félre a tréfát", hogy klasszikusokat idézzek. A magukat Stoner metalnak mondó zenekar valójában annyira nem vicces, mint amennyire szigorú. Ne gondoljatok itt a "Mindenki megdöglik, vagy véres análorgiában lesz része" tipusú zenére. Itt morcosságról van szó. A Stoner Metal kifejezést nem emliteném, annak ellenére, hogy van benne Metal és Stoner is, de ami itt dominál, az inkább a középtempós doomolás, rásplyszerű énekhanggal. Pánikra semmi ok, ugyanis még véletlenül sem beszélhetünk Funeral Doomról, csak egy kicsit lassabbak a dalok, mint egy középtempós sludge örlés. Beszének Vámpir kurvákról, meg ilyesmikről, de ez annyira nem is érdekes, viszont a zene an(n)ál inkább (hehe). Nekem állandóan a Celtic Frost ugrott be, de annyira, hogy nem is tudtam más zenekarhoz kapcsolni. Akinek megmutattam és elmondtam mindezt, azt mondta, hogy hülye vagyok és zenehallgatás helyett inkább sakkozzak, bár ahhoz nincs elég szürkealap a koponyámban, viszont még mindig jobb, mintha össze-vissza irogatnék mindenféle ostobaságot. Én akkor is kötöm az ebet a karóhoz: nekem Celtic Frost. Jó-jó, Stoner, meg Metal, meg minden ilyesmi, de...

Hallgassátok meg ti, azt döntsetek. A zenekar Bandcampjéről ingyenesen is hozzáférhettek mindkét EP-hez, a Facebook oldalon, pedig megcsodálhatjátok a tagok mögött húzódó Finn táj szépségeit, illetve az egyiken a basszusgitáros klasszikus Sacred Reich pólóját.

AMEN!