Mindennek két oldala van, kivéve a pont illetve az egyenes, de ez már csak üres geometriai okoskodás. A közhely szerint a fény csak sötétség mellet tud létezni. Minden a semlegességre, az egyensúlyra törekszik. Minnél nagyobb a fény annál nagyobb a sötétség is. Ez vonatkozik mindenre.

 Éppúgy, mint a napfényes Miamira is. Dübörög a napfény ezerrel és hangos kacaj száll fel minden kisgyerek torkából, minden áldott reggel, mikor a Barbie szerű anyukájuk azzal kelti őket, hogy kész a reggeli palacsinta-narancslé kombó. Apuka fütyürészve áll ki a garázsból vadiúj Mercedes terepjárójával és megy a hivatalba dolgozni nyakkendőstől, aktatáskástól, hogy az ebédszünetben megkettyintse a titkárnőt, mert azt úgy kell!

Azonban ott van a szomszédban a Mocsár! A fertő. Ott tombol a Nixa. A mocsári szörny! Minden nap megeszik másfél kiló ember epét és zsigerekből facsart dzsúzt hörpint rá a koponyából készült kupájából. Hinárszerű bundájában alvadt vérrögök bújnak meg, bőre mérges gőzöket böffent ki. Karjai, mint egy mélytengeri polip csápjai ráfonódnak minden élőre és kiszivja testnedveit. Szájában nem fogak végzik a rágást és a feldolgozást, hanem szintiszta mérges sav oldja fel a csontokat, húst és bőrt. Lomha, lassú, de ha betévedsz a területére nincs menekvés. A Nixa kivégez, felzabál és utána kiszarik. Ennyi. 

Bandcamp, Facebook.

Ja és viszonylag ismert tagokból áll. Minőségi zene a mocsarak legmélyebbikéből!

AMEN!