Jól van, a Rezn tényleg hülye név! Nem én adtam, felőlem lehetne akár "Tevepata" is, a lényegen mit sem változtat. Ez az a lemez, amit az idén nem szívesen veszek le a lejátszási listámról. Azé' mer' jó!
Manapság mindent eláraszt a doom zene, ráadásul mindenféle formában. Van tradicionális, funeral, psy, meg még ki tudja hányfélével lehet találkozni a neten. Amit a Rezn játszik, az Hipnotikus Doom, valahol az Electric Wizard és a Windhand közt félúton.
A Rezn nem teremtett új alműfajt a doom-on belül, de határozottan jól tolják. Nagyon hangulatos, jól megkomponált lemezt adtak ki. Nagyon kell iparkodniuk, hogy tartani tudják ezt a szintet, de bizakodjunk.
A Doom zene Isten egyik legjobb adománya az Ördögnek! Az Ördög, meg odaadta nekünk, hogy élvezzük és mi élvezzük is, minden fajtáját.
A Monolord egyike azoknak a zenekaroknak, akik úgy zenélnek, hogy jól is esik. Mikor meghallottam az első (Empress Rising) albumukat, elállt a szavam a gyönyörtől. Náluk megvolt az a plusz, ami egy átlagos doom zenekart kiemel a tömegből. Borongós, nyugodt atmoszféra, jól eltalált dallamok és riffek és a jó hangzás tették egyedivé. És még valami, amit nem tudsz nagyon szavakba önteni, de érzed, hogy ott van benne a hangok közt.
A Vaenir albumuknál azonban valahogy nem állt össze a kép. Jó album, szép album, de az a bizonyos hiányzott belőle és ezáltal szürke és unalmas lett. Vannak benne nagyon jó pillanatok, de összességében nem ért el hozzám.
Most itt dohog a lejátszómban már napok óta az új anyag, a Rust. Ki se akar kerülni onnan. Végre ismét nagyot alkottak. Ráadásul tovább léptek önmagukon. Nem nagyon, de éppen annyira, hogy érdekesebbé tegyék a muzsikájukat. Kihallani belőle olyan hatásokat, mint a Sleep (Forgotten Lands), vagy a My DYing Bride féle hegedülős doom-ot (Wormland). A Rust végén hallható gitárszóló se volt még a repertoárban.
A Monolord ismét lecsapott és készített aegy nagyon jó és "dinamikus" Doom albumot. Azt hiszem, most minden zenekar számára fel van adva a lecke.
Kell ez nekünk? Miért hallgassunk ilyet? Emberek vagyunk, vágyunk a szépre, szeretünk jókat enni, inni, b.szni. Ezeket nem fogjuk megkapni az új With The Dead albumtól, még közelről sem. Nem lehet fütyülni egyik dalukat sem az utcán, csajozni se lehet ott, ahol ez a zene szól. Egyszerűen nem embernek való.
Lee Dorrian mester legendásan nem tud énekelni, csak ugat, üvölt, mint akinek fáj valami. Megkerülni viszont lehetetlen, ha Doom muzsikáról van szó. Beszélhet itt bárki bármit, a Sabbath elsőbbségéről, vagy a 70-es évek okkult rock forradalmáról. Ne felejtsük el, hogy mikor Dorrian a Cathedral élén kijött a Forest Of Equilibrium, mindenki pislogott és nem értettük az egészet. A Sabbath mélyen szántó zenéje csak valami felgyorsított rockzene volt hozzá képest. Olyan lassú volt, hogy szinte elfelejtettél járni, vagy levegőt venni.
Aztán azt is szép lassan megszoktuk, miközben egyre több zenekar kezdett ilyesféle lassú doom zenét játszani. Minél többen művelték, annál jobban veszített az erejéből, az újszerűségéből, aztán mostanság már kezdett érdektelenné válni.
Lee Dorian-ra viszont mindig lehet számítani. Most is. Amikor 2015-ben kijött a Whith The Dead lemezzel, ugyan az az érzés kerített hatalmába, mint '91-ben. Egyszerűen nem hittem el, hogy a csúfságot, a gonoszságot, az elmúlást, a rosszat lehet ennyire hitelesen adaptálni. Lehet. Olyannyira, hogy az új With The Dead lemez nem lett hiteltelenebb, sőt, akinek az első lemeznél még voltak kétségei, az most vagy meghal, vagy elkezdi tudni. Tudni, hogy a gonosz itt van, zenébe öntve.
Igen, zenéről nem nagyon írtam, de minek. Hallgassátok meg, aztán ha túléltétek, akkor tegyétek fel ti is a kérdést. Kell ez nekünk?
Megmondom őszintén, a Church Of Void (továbbiakban COV) zenekarral csak most találkoztam az új albumuk megjelenésekor. Mivel a régi felvételeiket még nem hallgattam, ezért COV terén még szűznek számítok. Azonban, ahogy ez lenni szokott, az evéstől jön meg az étvágy.
Alapvetően itt olyan Doom muzsikáról beszélhetünk, aminek az alapja elsősorban a Black Sabbath, de mellé még rögtön felsorolhatnánk olyanokat is, mint a korai Candlemass, a Saint Vitus, vagy akár a Pentagram. Szóval alapvető Doom, de eltérően a többi mai retro-, vintage-, proto-rock bandától eltérően kihallani itt mást is. Itt főleg NWOBHM zenekarok azok, akiknek a nyomát felfedezem, bár lehet, csak én hallom ki ezt. Iron Maiden, Judas Priest, amin felnőhettek ezek a srácok.
Annak ellenére, hogy nem egy modern, újító zenekarról beszélünk, egyáltalán nem lett a hangzás poros, vagy tompa, sőt. A COV hangzása harapós, egy kicsit nyers, és épp ezért érzed úgy, hogy friss vért pumpálnak ebbe az alapvetően konzervatívabb rock zenébe, mint azok, akik nemcsak a stílust veszik át, hanem egy dohosabb hangzást is.
Kapunyitás: 19.00 Kezdés 20.00 A Rozsdagyár tavaly indított útjára egy sorozatot, mely már több mint 20 epizóddal rendelkezik. MOST eljött az idő, hogy élőben is megmutassuk közösen a magyar tehetségek erejét! Íme a harmadik HAZAI REMÉNYSÉGEK koncert este!
Szavak és hangok a sivatag merengve lüktető torkából, dűnék felett cikázó akkordok, tétován gomolygó füst, vagy izzó száguldás. "Let the truth be known, Get stoned!"
(Ha zenét töltesz le a blogról, kérünk, hogy 24 órán belül töröld, és ha tetszik, vásárold meg legálisan, mert az úgy jó. Köszönjük.)
Kommentek