Alapvetően a Stoner zene lett az igazi "szerelem". Mindenféle zenét meghallgatok szívesen, csak mondjon valamit számomra. A The Royal Freak Out nem Stoner, viszont minden más, és mond valamit.
Számomra azt mondja, Alternatív Rock'N'roll. Elég szerencsétlenül hangzik, mert itthon az "alternatív" jelzőt olyan zenekaroknál használják, mint a Kispál, PUF és a többi "entelektüel" csapat. Szerintem viszont az alternatív, a választhatóságot jelenti. Az a jó a The Royal Freak Out zenéjében, hogy választhatsz, melyik kedvenc stílusod miatt szereted meg.
Én akármikor hallgatom meg, mindig találok valamit, amiért szeretem hallgatni a zenéjüket. Van, mikor régi nagy kedvencem a Skid Row, Slave to the Grind albuma jön elő. Aztán van, amikor grunge, a jobbik fajtából, mondjuk a Stone Temple Pilot. Hallok néha 3 Doors Down-t, ami a harmóniákat illeti.
Alternatívát jelent még olyan zenekarok mellett, mint a The Trousers, ami igazából profi ugyan, de én már rég nem hallom ki belőlük a lelkesedést és a sokszínűséget, mint a TRFO zenéjében. Ugyan stonert nem hallok ki egyik dalukból sem, de a kapcsolat valószínűleg a zenei szabadság, a művészi korlátlanság lehet.
A srácokon érződik, hogy örömből zenélnek, nem akarnak beskatulyázódni semmi féle stílusba. Ösztönből tolják a zenét és ezt érezni a dalokon. Hozzád és Neked szól! Nincs görcs, nincs sallang, csak ROCK, csupa nagybetűvel és én ezt bírom. Kíváncsi leszek rájuk élőben, December 14-én a Düreben a Buso és a Minimal Bogart társaságában.
Október elején kaptam e-mailen egy hivatkozást, amiben az új Buso anyag volt. Megmondom őszintén, kicsit csodálkoztam. Se egy borító, se egy fotó a zenekarról, szóval semmi, amit ilyenkor küldeni szoktak a menedzsmentek. Szinte vakon vágtam bele a lemez meghallgatásának tudván, hogy Busoék nem szoktak lerakni rossz anyagot az asztalra.
Azóta megkaptam a teljes promóciós pakkot, amiben már a tényleges dalcímek, sorrend szerepel és egy kis infó, amit megosztanék a publikummal.
Először is annyit mondanék annak, aki nem ismeri Busoékat (Van ilyen? Tegye fel a kezét!), hogy nem szarral gurigáztak eddig és most se akarnak tofuból pörköltet készíteni. Mindig magasra tették a mércét, minőségben és dallamokban, riffekben, dalszerzésben. Most sincs ez másképp. Ez alatt a pár év kihagyás alatt is születtek ötletek, amiket szép lassan dallá formáltak, csak nem voltak annyira szem előtt. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon sokrétű lett az új album. Köszönhető annak, hogy a felvételek több helyen készültek. Bánházi Gábornál, a Zengőkertben, Philipp Lacinál az Abnormal studióban.
Aki a végső mixet elkövette az Jappan és Barnsz volt. Hozzáteszem olyan munkát végeztek, hogy le a kalappal. Számomra olyan érzés volt meghallgatni először az albumot, mint amikor anno kijött a Strong Deformity anyaga a agic Syrup. Éles, letisztult, de lüktető élő, nyoma sincs semmiféle kimértségnek vagy mesterkéltségnek. Spontán, de mégis összeszedet cucc lett. Azért működhet így, mert minden dalban vannak vendégek, (Kovács Gergő /Red Swamp/, Takács József"Jozzy"/ String Theory /, Mári Péter / Room of the Mad robots /, Vörös Attila / Strength of Will /)akik hozzák a saját kialakult stílusukat és ezzel fűszerezik a BVK zenéjét.
A dalok nagyon változatosak. Van itt amolyan "pattogós", a Backbones, ami hangulatában engem a RATM dolgaira emlékeztet, de valószínű senki mást. Esetleg azokat az öregembereket, akik régen a Total Car tébolyda falai közt pattogtak. Kellemesen nosztalgikus állapotba hoztak annak ellenére, hogy abszolút mai a dal.
Vagy itt van például a Ghost Train, ami egy nagyon jól eltalált modern stoner, az elején Pearl Jam - szerű riffel, a közepére pedig teljesen átmegy Strong Deformity - szerű metalkodásba. Említhetem még a My dear is a Whore System of a Down zúzását is, amivel egyébként indul az album. A videoklipes The Wait fülledt sivatagi cucc, amiben a női vokál (THX: Vincze-Fekete Vera!) olyan magasságokba emeli a zenekart, amit nagyon nehéz lesz újra megugrani. Mondanám, hogy mainstream, de hál' Isten, csak súrolja a popularitás határát.
Dobálóztam itt mindenféle zenekar nevekkel, hogy melyekre hasonlítanak a számok, de az az igazság, hogy annyira egyedi a Buso, hogy ezek a zenekari hatások, nem vonnak le semmit a zenéjük értékéből, csak megízesítik a már amúgy is ízes dalokat.
Egy szó, mint száz, az albumra megérte várni azt a durván 4 évet. Beleköthetetlen minden szinten. Hangzás, dalok, kiállás mind nagyszerű. Végre egy követendő példa. Aki ezt a produkciót élőben is szeretné látni az menjen el ide: Dec. 14. Royal Freak Out és Minimal Bogart társaságában a Dürer kertben.
Az album címéből kiindulva remélem lesz folytatása! AMEN!
Gyermekük, a kis Bandika magatartása közepes. A szorgalma kiváló.
Szünetekben verekszik, kicsit még szilaj és nyers. Kiforratlan. A szorgalmával semmi gond és éppen ezért a magatartása is változni fog idővel.
Tegyük szívünkre a kezünket. Ki az, aki ilyen csikókorában nem volt betöretlen? Ki az, aki nem verekedett még a nagyszünetben? Ki az, aki mindig szót fogadott?
Egy gyerek igen is legyen egy kicsit csibész, egy kicsit pernahajder és legyen egy-két foltja is. Nem csak a mi hibáinkból kell tanulnia, hanem a sajátaiból is. Bandika ugyan még makrancos, de ha tanul ezekből a hibáiból, akár még osztály első is lehet.
Addig is hagyjuk, hagy szárnyaljon a fantáziája, hagy óbégasson kedve szerint. Engedjük egy kicsit törni, zúzni, mint ahogy mi is tettük. Jobban szeretünk egy ilyen gyereket, mint aki mindig szót fogad és egész nap csendben ül a szobában.
Ui.: Nem sokára Halottak napja, készítsék fel gyermeküket, hogy megfelelő tisztelettel emlékezzen meg ő is halottainkra!
Nem szoktam kiadókról írni, mert az amolyan promóció szerű lenne és az olyannak tűnhet, mint ha egy kis zsetonért lemondanék az őszinteségről. Most azonban kivételt teszek, mert annyira értékteremtő és hiánypótló kezdeményezés ez, ami érdemes mindenféle támogatásra.
A Baby Gorilla Records ötlete ez év elején pattant ki Debreczi Ákos agyából és hozzá csatlakozott Kókai Márton (Kutya). A cél az volt, hogy összeszedjék az underground bandákat és biztosítsák számukra a megfelelő platformot a zenéjük terjesztésére. Emellett sokfellépős label bulik leszervezését és Vinyl és/vagy kazetta kiadványok készítését vállalták.
Direkt nem írtam stílusokat, mert itt egy kicsit felakadtam. Ők állítják, hogy a kiadó stoner, psychedelikus, modern blues dolgokkal foglalkozik szívesen, bár mostanában szeretnének belekarmolni egyfajta zaj jazz cuccokba is. Meg úgy általában minden jó zenébe, ami földalatti. Szóval először megálltam. Stoner? Igazából én nem nagyon hallottam náluk vegytiszta stoner dolgot. Azután rájöttem, hogy ha így gondolkozok, pont a stoner szellemiség azon részét tagadnám meg, amitől ez a fajta zene állandóan meg tud újulni: a zenei szabadság. Igen, itt majd mindegyik banda tartalmaz több-kevesebb stonert.
Igen, a Stoner mára már nem csak a Kyuss/C.O.C./Lowrider szentháromság, hanem egy kicsit több. Itt már keverednek a különböző stílusok, ráadásul úgy, hogy egy zenekaron belül is. Ettől lesz izgalmas a színtér. Emiatt mondom az új Orange Goblinra, hogy unalmas és ettől mondom azt egy King Gizzard and the Lizard Wizard-ra, hogy izgalmas. Ráadásul pont őket fogja a Baby Gorilla Records kiadni bakeliten, bocs vinylen.
Szóval, ha nem nyitjuk ki a szemünket és fülünket az újdonság irányába, akkor olyanok leszünk, mint az a lázadó rocker, aki számára a Pokolgéppel kezdődik a Hevimetál és az Ossian-nal ér véget. Ezért tartom fontosnak a Baby Gorilla Records munkáját, mert végre valaki odaáll azok mellé a kis bandák mellé, akikre érdemes odafigyelni. Valószínű lesznek az istállóban olyan lovak is, akik csak egy kört fognak futni és lesznek olyanok is, akik nem tetszenek egyes embereknek, de ez így törvényszerű.
Szavak és hangok a sivatag merengve lüktető torkából, dűnék felett cikázó akkordok, tétován gomolygó füst, vagy izzó száguldás. "Let the truth be known, Get stoned!"
(Ha zenét töltesz le a blogról, kérünk, hogy 24 órán belül töröld, és ha tetszik, vásárold meg legálisan, mert az úgy jó. Köszönjük.)
Kommentek