Tavaly október óta várom az orosz Bongtower teljes anyagát. Az akkor kinyomott single a Mirage, ami az albumra is felkerült, egyszerűen lehengerelt! Mind minőségben, mind hangulatban.

 Mindig voltak és lesznek is olyan zenekarok, akik beállnak egy bizonyos stílusú sorba, hogy ott ugyan azt játszák, mint a többiek. Ez nem is baj, sőt. Nem lehet mindenki Black Sabbath, vagy Electric Wizard, de inkább ott kezdődnek a bajok, hogy sokan csak a trend kedvéért teszik mindezt. Na ők azok, akik gyatra, szar minőségben és idegenül zenélnek. Vannak azonban olyanok is, akik magukénak érzik azt a szellemiséget, ami az égész mögött áll. A hátteret, amiért érdemes ezt csinálni. Windhand, Ordos, Dead Witches, hogy csak néhányat említsek. És igen, a Bongtower is ilyen.

A két tagú zenekar mély és hangulatos zenét csinál. Leginkább valamiféle keveréket. Az énekről egyből a Dopethrone ugrik be, viszont annál sokkal nyugisabb. Zeneileg a Bongripperhez, esetleg a Sleep elvarázsolt témáihoz állnak közelebb. Mindezt megspékelve elektronikával, ipari monotonitással.  Dübörög, lüktet az egész. Pont olyan, mint  ahogy a nevéből sejtjük. Füstös, homályos, nem megfogható utazás olyan helyre, ami megnyugtat, ami befogad.

AMEN! 

 Nem is mertem gondolni arra, hogy már az év elején ennyi jó album jelenik meg. Csak a Candlemass újdonság is egy ünnep a doomstereknek, a többit meg most nem sorolnám. Elég az, hogy megjelent az Ordos nagylemeze, a The End.

 Először 2016-ban találkoztam velük a House Of The Dead Single kapcsán. nem tudtam őket hova tenni. Egyediek voltak. Doom, occult, progresszív, és sok más egyéb stílus és hangulat keveredett a zenéjükben, mégis egységes volt. Mély, komor és sötét. 

 Egy zenekar ugrott be róluk állandóan, a S:T Erik. Az énekesnek nem csak az orgánuma, de a fizimiskája is ugyanaz volt, a zenéjük hangzása, felépítése, minden egybevágott. Mintha az egyenes folytatása lenne, minden tekintetben, aminek én nagyon örülök, mert a Erik S:T nagyon egyedi és varázslatos zenét játszott. Azonban akárhogy is keresem, nem találom a kapcsolatot a két zenekar között. Illetve eddig nem találtam. Nagy meglepetésemre az új anyagon kiadtak egy dalt: Upsala (S:T Erik cover)! Ez a dal egy olyan EP-n jött ki, ami nem nagyon elérhető, kis darabszámban készült, azonban ez szerintem gyökeresen megváltoztatta volna bárki hozzáállását a doom zenéhez. Már ha meghallották volna. Az Ordos méltó emléket állított ennek a nagyszerű zenekarnak és igaz módon folytatja azt az irányt, amit ők kijelöltek!

 

Az előző albumkon kézzelfogható volt a progresszivitás, amit most a The End-en csak közvetve érzékelhetünk. Direktebb, egyszerűbb, letisztultabb lett. A hangzásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nagyon hangulatos és változatos album született, amit minden Doom fanatikusnak hallania kell, sőt egyáltalán mindenkinek, aki szereti azt, ha a minőség mellé kap némi hangulatot is.

AMEN!

A Ripple Music kiadó és undreground atyaúristen rengeteg nagyon jó zenekarral foglalkozik, de a felsorolásukat most kihagynám, mert van egy weboldaluk és mert szinte a összes zenekaruk odaba..ós. Szóval náluk fog megjelenni márciusban az új Black Lung album, az Ancients. 

 

A Maryland-i trió a The Flying Eyes tagok oldalhajtása. Amit ott nem tudnak kiélni, azt itt tökélyre fejlesztették. A vélemények többsége szerint a Black Lung egyfajta Experimentális Doom zenét játszik. Szerintem ez csak részben fedi a valóságot. Nyilván felfedezhető benne a Doom, mint műfaji behatás és az Experimentalizmus is csak gondolati szinten merül fel. A Black Lung nem más, mint egy Power Trió (bár én ezt a megnevezést nem igazán kedvelem). 

A most nem sokára a nagyközönség elé kerülő album remek iparos meló. A hangzás jó, a zenészek teszik a dolgukat. Egy átlagosnál ugyan jobb, de nem kiemelkedően jó album ez, amit jól esik hallgatni. Valószínűsítem, hogy ha nem jegyezzük fel a noteszbe, akkor az év végén elfelejtődik.

AMEN!

Ahogy a lemez címéből kiderül,a Heavy Psych Sounds Records kiadott egy olyan Nebula anyagot, ami demo és kiadatlan felvételeket tartalmaz. Meg egy két miegymást. Aki mélyebben bele szeretne mászni a Nebula történetébe, az könnyedén megteheti, hisz a Wikipedia és a Google a barátunk. (Vagy nem.) Elég most annyit tudnunk, hogy az az eddie Glass alaította, aki megfordult a Fu Manchu tánczenekarban is és olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Chriss Goss, Jack Endino, vagy Daniel Ray. Érdemes rájuk keresni, hisz mindannyian ott voltak valamilyen korszakalkotó lemez születésénél. (Kyuss, QOTSA, L7, TAD, Ramones, Circus Of Power és még sorolhatnánk napestig.)

 

A Nebula jócskán hagyott nyomot a stoner undergroundon is, bár megítélésem szerint zenéjük csak nyomokban tartalmazott stoner elemeket. Mindig jelen volt náluk egyfajta Punk attitűd a napfényes fajtából, mindazon által érezni rajtuk rengeteg grunge behatást, a Sonic Yoth féle zaj rockot, Psychedéliát. Keverék az egész, ami egyrészt segítette azt, hogy megmaradjon a zenekar az underground egyik legendájának maradni, egyrészt emiatt nem is tudott soha annyira ismert lenni, mint mondjuk a már előbb emlegetett Fu Manchu.

A most kiadott felvételeken nem nagyon cicomáztak, hiszen már eleve jól szóltak, de azért lehet érezni a nyersességet, ami szerintem pont passzol ezekhez a dalokhoz, előtérbe emelve a Punkot és ez jól áll azoknak a daloknak is amiket lemezen már hallhattunk (Synthetic Dream, Humbucker, Smokin' Woman, Sun Creature).

 Feldobtak még három feldolgozást is, köztük a Black Flag, Nervous Breakdown koncert felvételét. Az Atomic Ritual albumra fel nem rakott You Got It dalt. 

Az album egyfajta tisztelgés, egyfajta hiánypótlás a Heavy Psych Sounds Records jóvoltából. Köszönjük. 

TRACK LISTING :
1. Stagnant Pool ('00/01 demo, Leaf Hound cover)
2. Whalefinger ('02 demo)
3. Humbucker ('99 demo)
4. Smokin' Woman ('98 demo)
5. Sun Creature ('98 demo)
6. You Got It ('02 demo)
7. To The Center ('99 demo)
8. Synthetic Dream ('99 demo)
9. How Does It Feel To Feel? ('99 demo, The Creation cover)
10. Nervous Breakdown (Live '02, Black Flag cover)

AMEN!

A Dead Witches első lemeze az Ouija a maga Electric Wizard másolatával és középszerűségével egyáltalán nem fogott meg. Most azonban, hogy volt szerencsém a kiadó révén hozzájutni a február 22-én megjelenő The Final Exorcism albumhoz, még gondolati síkon sem foglalkozok azzal, miért lett az olyan szar.

Sajnos az új lemezen már egy új gitárost hallani, mivel Greg Elk öngyilkos lett (R.I.P), viszont az énekesnő is más lett, ami nagyon jót tett a zenekarnak. Soozi Chameleone nem egy pacsirta, de ide pont nem is az kell. A zene erősödött és nagyjából úgy lehetne leírni, hogy mintha a Monolord és a With the Dead szerelemgyereke lenne. Mondjuk úgy nem csoda, ha a dobosnak olyan a háttere, mint a Ramesses, vagy az abszolút etalon Electric Wizard.

Nem azt mondom, hogy minden dal jó a lemezen, mert mondjuk én a Church By The Sea-t simán lehagytam volna, de igen jó kis dalcsokrot állítottak elő a srácok. Van egy kis intermezzo is a lemez közepén, ami lényegében egy kis levegőhöz juttatja a hallgatót, a When Do The Dead See The Sun személyében. Olyan ez a dal, mint egy gonosz Beatles líra. 

Várjátok hát a februárt 22-t, mert akkor dobja piacra ezt a mesterművet a Heavy Psych Sounds Records és minden hithű doomsternek kötelező lesz!

AMEN!