Nem is mertem gondolni arra, hogy már az év elején ennyi jó album jelenik meg. Csak a Candlemass újdonság is egy ünnep a doomstereknek, a többit meg most nem sorolnám. Elég az, hogy megjelent az Ordos nagylemeze, a The End.

 Először 2016-ban találkoztam velük a House Of The Dead Single kapcsán. nem tudtam őket hova tenni. Egyediek voltak. Doom, occult, progresszív, és sok más egyéb stílus és hangulat keveredett a zenéjükben, mégis egységes volt. Mély, komor és sötét. 

 Egy zenekar ugrott be róluk állandóan, a S:T Erik. Az énekesnek nem csak az orgánuma, de a fizimiskája is ugyanaz volt, a zenéjük hangzása, felépítése, minden egybevágott. Mintha az egyenes folytatása lenne, minden tekintetben, aminek én nagyon örülök, mert a Erik S:T nagyon egyedi és varázslatos zenét játszott. Azonban akárhogy is keresem, nem találom a kapcsolatot a két zenekar között. Illetve eddig nem találtam. Nagy meglepetésemre az új anyagon kiadtak egy dalt: Upsala (S:T Erik cover)! Ez a dal egy olyan EP-n jött ki, ami nem nagyon elérhető, kis darabszámban készült, azonban ez szerintem gyökeresen megváltoztatta volna bárki hozzáállását a doom zenéhez. Már ha meghallották volna. Az Ordos méltó emléket állított ennek a nagyszerű zenekarnak és igaz módon folytatja azt az irányt, amit ők kijelöltek!

 

Az előző albumkon kézzelfogható volt a progresszivitás, amit most a The End-en csak közvetve érzékelhetünk. Direktebb, egyszerűbb, letisztultabb lett. A hangzásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nagyon hangulatos és változatos album született, amit minden Doom fanatikusnak hallania kell, sőt egyáltalán mindenkinek, aki szereti azt, ha a minőség mellé kap némi hangulatot is.

AMEN!