Az Eat My Bones egy 2000-es évek közepe óta létező fiatal banda Pécelről.Ez az első komolyabb hangzóanyaguk és meglepett,mennyire ígéretes képet mutat:egy rakás elsőlemezes hazai bandát aláz.

A zene amolyan modernebb stílusú metal,doom/stoner elemekkel súlyosbítva.Mélyrehangolt,málházós riffek,többnyire középtempós alapok(itt a megszokottól eltérően nincsenek thrashes begyorsulások),amelyeket helyenként higgadtabb hangulatrészek törnek meg.Minderre pedig a frontember,Kósa Dániel acsarkodós énekstílusa teszi fel a koronát.Ha zenekarneveket kéne mondani,akkor leginkább talán olyanok jutnának eszembe,mint pl. Cathedral,Superbutt,vagy Nadir.Apropó:ha már utóbbi bandát megemlítettem,akkor tegyük hozzá,hogy Kósa Dániel egy darabig kisegített ott,mint basszeros.A majd másfél perces intro után jön a robbanás a "Dreams Assigned" képében és a lendület ki is tart végig.A négy rendes nóta("Dreams Assigned","Happy&Empty","Insomniac Nightmare","Mindtaker") közül nem emelnék ki egyet sem,mind egyformán erős.Ügyesen összerakták őket;hallatszik,hogy nem nyeretlen kétévesekkel van dolgunk,tudnak bánni hangszereikkel a srácok.A számok nincsenek túlnyújtva: egyik sem kúszik 4-5 perc fölé.Kicsit több dallam talán nem ártana az énekbe,ezen a téren még lehetne fejlődni,de így is egyben van a produkció.Már csak élőben kéne elcsípni őket;kíváncsi vagyok,ott mit nyújtanak.

Aki szereti az igényes,modern zúzdákat,kizárt,hogy csalódjon.A demó ingyenesen leszedhető a banda oldaláról:www.myspace.com/eatmyboneshungary.

Get Stoned!

 Szevasztok! Annyit tudok a dán Gas Giant hordáról, hogy Dánok. Na meg azt, hogy két lemezük megvan nekem is. Megpróbáltam utánuk nézni, de számomra csak annyi jött le, hogy valami kultikus banda lehet. Rengeteg ellentmondásos info kering róluk a neten, de amiben megegyeznek többen is az az, hogy az Oresund Space Collective belőlük állt össze. Ennyi. Esetleg, valaki többet tud írja meg.

A Pleasant Journey... album nagyon jól sikerült kis darab.Nem emelnék ki számokat, mert nem nagyon lehet. Baromi egybe van az egész, egyenletesen OK. Nagyon furcsa a zenéjük, amit csak tudnak, torzítanak. Amit torzítanak, azt lehangolják és ahol lehetne némi nyugi, oda bleraknak kluttyogást, zizegést, vartyogást. Így elsőre ez nagyon töménynek hangzik, pedig a végeredmény egy nagyon feelinges, zakatoló rock'n'roll halmaz. Néha táncolható, néha súlyos, néha pedig elszállós.

 Azért raktam ide őket, mert érdemes velük megismerkedni. Szerintem aki szereti a torzitott, lehangolt zenéket Stonerbe oltva az szeretni fogja.

 Get Stoned!!!

Vártam már egy jó kis újévi Stonedirt-mulatságot.Hát most megkaptam!Eredetileg úgy volt,hogy ingyenes lesz(legalábbis az Exit.hu-n még erről szólt a fáma),de aztán láttam a flyert és kiderült,hogy mégis fizetősre szervezték.Mindenesetre az 5 kilós beugró baráti volt.

Az meg már a helyszínen derült ki,hogy a fellépők nem az eredeti terv szerint lépnek színpadra.A Khan Abyss honlapján még úgy volt,hogy a Stonedirt játszik elsőnek(amit nem igazán értettem),úgyhogy siettem is,nehogy lekéssem őket.Mint fény derült rá,végül ők játszottak utolsónak.A bemelegítést az Enemiga kezdte el modern,extrém(és ahogy ők állítják)matekos metaljával.Ekkor még elég kevesen voltak a teremben.Nekem leginkább amolyan "Napalm Death találkozik az In Flames-szel" jellegűnek tűnt a dolog.Nem rossz,akadnak jó kis ötleteik.Tetszettek az énekes vicces,önkritikus felkonfjai is.Nem mondanám,hogy nincs hová fejlődniük,de pár éven belül még okozhatnak komoly meglepetéseket.

Másodikként a már említett Khan Abyss következett.Nem hétköznapi a csapat felállása,az már biztos: három csajból (énekes-szintis,basszeros és gitáros),valamint két fiúból áll a banda.Ennek megfelelően valami különleges muzsikát vártam tőlük.Amolyan progos beütésű grunge-al próbálkoztak,némi Tool feelinggel fűszerezve.Rájuk is nagyjából áll az előző csapatra vonatkozó megállapításom:még az út elején járnak,de ha az ötleteiket megfelelően gatyába rázzák,akkor néhány éven belül velük is számolni kell.Saját nótáik mellett elővettek pár feldolgozást is(Disturbed,Machine Head,Godsmack),de ezek megközelíteni sem tudták az eredetieket.Pedig alapvetően jó számokhoz nyúltak.Meg amúgy is vártam már nagyon a Stonedirt-öt.

Akik nem is okoztak csalódást,legyalultak,ahogy kell!Őket már majdnem teltház fogadta.A Wall Of Sleep-ben is gitározó Kemencei Balázs riffjei,hajlításai most is nagyon ütöttek,mellé pedig olyan szólókat hozott,hogy be kell szarni;a Kamarás Szilárd-Ifjú Boldizsár alkotta ritmusszekció bombabiztos,betonozós alapokat hozott,minderre pedig Tarjányi Endre erőteljes,kissé Anselmo-t idéző éneke csak hab volt a tortán.Ha már Anselmo szóba került,a bandára nagy hatást gyakorolt a Pantera,ami az éneken kívül a számok felépítésére és Balázs gitározására is vonatkozott.Phil másik jól ismert bandája,a Down is ugyanígy hatott a fiúkra,már csak a délies-füstös-mocsaras feeling miatt is.Jöttek a már jól ismert SD nóták: "Bleed As I Bleed","Summon Some Power","Like Fire Into The Sea","A Real Man"(egyik legnagyobb kedvenc!),"2 Faced Guy"(másik nagy kedvenc!),de nemcsak a Redneck Blues-ról nyomtak számokat.Bemutattak 3 db azóta született nótát is,ezek közül a "Troll" munkacímű már ismerős volt korábbi koncertekről,ez a már megszokott southern-ös SD-stílusban született.A másik "Böönn!" munkacímre hallgat és egy bődületes  thrashes zúzda csordavokálokkal.A harmadik számot pedig először próbálták meg eljátszani élőben,paráztak is,hogy miként fog elsülni,de kijelenthetem:tuti siker!Egyébként "Born In Remember" a tűzkeresztségen átesett dal címe és egy Pantera stílusú zöngemény.Már elsőre megtetszett,remélem,előszedik máskor is!Toltak a srácok egy feldolgozást is,méghozzá egy Black Sabbath-ot (a "National Acrobat"-ot a Sabbath Bloody Sabbath albumról),amelyet már a decemberi Viper Roomos bulin is játszottak.Nálam nagy sikert aratott,tökre örültem,hogy végre nem egy elcsépelt nótához nyúlnak Ozzy-éktól;a "Paranoid"-ot és a "Symptom Of The Universe"-t már úgyis ellőtték sokan.

Összességében remekül ráhangoltak minket az új évre a Stonedirt-ék.Soha rosszabb évnyitást!

A Londonban székelő Blood Island Raiders, azt mondja magáról, hogy heavy metal zenekar. Hülyeség. Meghallgatod és rájössz, itt sokkal többről van szó.

 2002-ben jött létre a gárda, egy-két single, demo és más egyéb után, tavaly elött jött ki az elsö teljes anyaguk. Vendégként közreműködik az egyik nótában az a bizonyos Bill Steer, aki régen a Napalm Death-ben, most pedig a Firebird-ben játszik. Nem tudom, pontosan mit csinál itt, énekel vagy gitározik, ugyanis semmit nem lehet érzékelni a jelenlétéből. Mindenesetre jól mutat a neve a borító belső felén.

Kimondottan kellemes az album szerkezete. A gyorsabb és a lassabb, középtempósabb számokat nagyon jól állították össze. Elég gyakran jut eszembe a hallgatása közben Danzig bácsi. Az énekes hangja, orgánuma teljesen Evil Elvis-é. Ugyan hiányzik belőle az a bizonyos "sötét atmoszféra", mégis nagyon ütős, illik a zenéhez, ami szintén hol a Blackacidevil-re vagy a Satan's Child-re hajaz.

Tömény, feszes, mégis szellős az egész. A Their Years Are  As A Day kicsit kilóg a sorból, mivel instrumentális darab, de az ének hiányát kárpótólja a szépen kidolgozott gitárszóló. Nem emelnék ki semmi mást, ezt hallani kell és kész. Nagyon remélem, mihamarabb kijönnek egy újabb remekművel.

Hallgatni arany!!! Get Stoned!!!

  A Taura egy argentin csapat, arrafelé pedig több kiemelkedő stoner banda is tenyészik, elég, ha csak a Buffalora, vagy éppen a Los Natasra gondolunk.

  A felettébb kellemes hangzású lemez tizenkét nótája viszonylag egységes képet alkot: a nyugis, középtempós/lassú, merengő témák dominálnak a Huespeden. Az albumkezdő Nudo Arido Seco-ban van ugyan némi lendület, ami később nyomokban még visszatér, (Rompevientos) de ez a lemez nem a sebességről, nem a zúzásról szól.

  Aki kedveli a spanyol ajkú stoner rockot (én pl. nagyon) az bátran szedje le ezt a cuccot, gyűjteménybe való darab, és amellett jóleső hallgatnivaló is egy fárasztó nap után.

Get Stoned!