BLACK RAINBOWS : CARMINA DIABOLO

Beszarás,hogy mennyi sztóneralbum található mostanában a neten,ami annyira gyenge és jellegtelen,hogy pár perc ismeretség után autómatikusan töröljük.Az olasz Black Rainbow második lemezéről viszont ugyanez nem mondható el.Kb olyan a Carmina Diabolo,mintha az Orange Goblin és az Unida állt volna össze muzsikálni John Garciával a mikrofonnál,némi Fu Manchu és Corrosion Of Comformity hatással.Ja, és hát a Kyuss feeling az meg jóval erősebben érezhető a mostanában megjelenő lemezekhez képest.Valószínüleg az említett bandák lendületesebb számait kedvelhetik,mivel a középtempó alá szinte egyszer sem ereszkednek.A keverést nem tudom ki végezte,de le a kalappal:így kell megszólalnia egy rocklemeznek.Hangos,tiszta,nagyon állatul megszólaló,a hangszerek jól elkülöníthetőek,de persze ez lószart sem érne,ha a három zenész nem tenne ki magáért olyan szinten,mint ahogy azt ezen a lemezen teszik:taposnak,húznak,fuzzolnak,pörgetnek és kalapálnak,a szokványos jammek helyett pedig ügyesen építkező,jól megtervezett agyalásokat gyártanak.Attól függetlenül,hogy ismerősen csengő,tipikus dallamokat és riffeket is alkotnak,szerintem ötletes megoldásokat is bőven csempésznek a zenébe.Ha valami véletlen folytán feltámadna az Unida,egy ilyen kaliberű lemezt várnék tőlük.Igazi intenzív sztónermuzsika,szóval biztos,hogy nem fog senki bealudni rajta.

Ha többet vártál pl. a House Of Broken Promises legutóbbi lemezétől,a Black Rainbows 2010-es albuma bőven kárpótolni fog.

Tagok:
Gabriele Fiori: Guitars and Vocals
Daniele Conti: Drums
Marco De Masi: Bass

Son of A Bitch

Emailben kaptunk mp3-akat a zenekartól, de írtak ide a blogra is, a nyári nagylemezhez készítenek demókat és véleményeket kérnek, nem bízzák a dolgot a véletlenre, olyan albumot szeretnének készíteni, ami mindenkinek tetszik.

Ez a szám akkor fog igazán ütni, ha minimum mégegyszer felmegy a gitár és szét lesznek kétoldalra panorámázva. Nem értem, hogy miért a kitartott hangoknál (D, #C) indul a dob, nekem az olyan, mintha valami a végén kezdődne. A gitársound szívet melengető.

És most nézzük a szállósabb, utazósabb dalokat. Itt is érvényes, amit az előző dalról írtam, hogy hiányoznak a plusz sávok és a stereo hatás. Egyébként a személyes kedvencem az ebből a hármasból a második a 70's jam munkanevet viselő tétel. A gitár itt is hatalmasan szól, emlékeztet arra a csilingelő, orgona hangra (nem tudom megmondani pontosan a nevét, de remélem tudjátok miről van szó), amit anno nyomtak a funky/jazz bandákban, talán itt is elkelne egy ilyen orgona hang. 3 dologra gondoltam ezzel a számmal kapcsolatban (+ arra, hogy nekem talán ez Kyuss-osabb, mint a Kyuss jam): 1. úgy jó, ahogy van 2. keretbe foglalni, azaz valami visszatérő dallamot nyomni az elején végén, közötte impró vagy valami szabad dallam 3. kellene bele egy kis zúzás (de az van a másik kettőben).

Na, szóval lehet véleményezni a kommentekben!

Ha kész a nagylemez itt biztosan megtudjátok, de szerintem a blogon is hírül adjuk.

Get stoned!

  A Joystixot talán annak kell bemutatnom, akik nem szeretik az igazi garázsrock zenét. Nekik meg nem érdemes. ...bár ha valaki ismerősnek, barátnak  szeretné megmutatni, mi is az az igazi koszos rockzene a'la Stooges, MC5 és a hasonszőrű csöcsszopók, akkor jobb bandát nem is választhatnának.

  Két apropó is van, amiért írnék a brigádról. Az egyik, az Európaturné: Németország, Franciahon és a Talján föld lesz a játéktér. Az való igaz, hogy volt már egy-két együttes külhonban zenélni, viszon olyan még nem volt, hogy kint többen (el)ismerik és szeretik az adott zenekart. A Joystix esetében ez így van. 

  A másik pedig az új EP., ami So Low City néven fut. Sokat filóztam, mit is írhatnék róla. Sok frappáns dolgot kitaláltam, de mindig az sült ki belőle, hogy túl elfogult vagyok. (Ez így is van.) Egyszerűbb, ha néhány tényt felsorolok és átugrotok a zenekar Myspace oldalára, majd leszűritek a saját véleményetek. Biztos vagyok benne, hogy sokan elcsodálkoznak majd a minőségen, és aki eddig nem ismerte őket, az felteheti a kérdést: Miért nem?

  Szerintem akármelyik tétel lehetne sláger, ha klipp is lenne hozzá. Dallamközpontú számokról van szó, ahol nagyon lehet érezni a már fentebb említett Stooges-t, MC5-t és a svéd Rákkenról bandák hatását. Azonban ne higyjük, hogy szolgai másolásról van szó. Sőt tudok olyan magyar zenekarról is, akik Joystix számmal villognak a májas oldalukon. Ez lehetne a Joystix felé egy elismerés is, de szerintem inkább szánalmas dolog más tollával ékeskedni. Azonban maradjunk még agy kicsit a 'stixnél. Nagyon jó lett a - önhibájukon kívül -másodszori nekifutásra elkészített EP. hangzása. Kimondottan garázshangulatú szórakoztató és szerethető lett. Nagy potenciál van a zenekarban, viszont eddig csak kint ismerték ezt fel.

  Nézzetek rá a Joystix honlapjára és rendeljétek meg az új anyagot, vagy menjetek el koncertre ( legközelebb május 8 - án Budapesten a Műhelyben, a Reverend Backflash társaságában ) és ott is beszerezhetitek. Nagyon megéri. Get Stoned!

  Hála a jó égnek, egy kis tavaszi örömködés után itt van ismét ez a fos időjárás. Lehet eret vágni, kardba dőlni és a többi. Mielőtt azonban ezt megtennétek, sodorjatok vagy nyissatok meg egy üveg sört és hallgassátok meg ezt a nagyszerű demót.

  Az elég hülye névvel és szar demóborítóval megáldott banda, California napfényes földjéről származik. A "nincs fény sötétség nélkül" közhelyet a Voodoo Merchant sem cáfolja meg, ők ugyanis találtak egy kis árnyékot a calipunkok őshazájában, West Los Angelesben.

A zenéjükben nagyon sokféle stílus keveredik, aminek köze van a következő szavakhoz: sorrow, funeral, downtempo, space, doom, thc, hype, chil, night, frost, blood etc...

 Ígéretes amit hallhatsz a demójukon, de ezzel a design-al valamit kezdeni kell, mert nem a legtalálobb a tartalomhoz. (Kedvesem szerint kiszúrják a faszi szemét egy fűszállal. Azért ez így, elég groteszk.)

 Get Stoned!

WHITE COWBELL OKLAHOMA :

CENCERRO BLANCO

Végre mán hogy itt van a tavasz!Nem árt ilyenkor ehhez az újjászületéses feelinghez valami élénk,bebaszós zenét választani.Három lemezt adott ki eddig a kanadai brigád,de szerintem ezt az első,2004-est találták el a legjobban.A legutóbb kiadott Bombardero szerintem meg se közelíti a Cencerro Blancot,tehát a myspace-en szereplő zenék alapján gondolkodó emberek egy nagyon fasza lemeztől esnek el.Akkora kurvajókedvű,élénk hangulat és ötletesség van ezen az albumon,hogy muszáj betölteni a buksiba de kegyetlenül!Rengeteg dolgot vegyítenek ,mint pl. western kocsma,rodeó feeling,verandás lazulás,önfeledten bugizós pörgés,70-es évek,pszichedelia,soul,southern,meg a faxom se tudja,hogy mi minden.Mihez is hasonlítsam hirtelen?.Mondjuk Raging Slab és The Steepwater Band összevegyítve és felfrissítve.Ez a lemez annyira sokszínű és sokoldalú,hogy az befosás.Kurvajó.Nincs kedvem elemezni minden számot(lusta geci vagyok),szóval csak néhányat emelek ki:"Put the south in your mouth" : a régi ZZ Top Las Vegasban iszákoskodik,"Concerro Blanco" : Tito&Tarantula szerű pszichedelikus lazulás,"Southern Grace" : a hazárd megye lordjai is szeretik a finom alkoholt,"San Antone" : nyílik a sörösdoboz.Ezen a kibebaszott albumon minden egyes szám zseniális.Érdekes,hogy fent van a gépemen már vagy három éve és kurvarégen hallgattam már,most meg valamiért elővettem újra és berottyoltam tőle rendesen.Kötelező mindenkinek!


Myspace : http://www.myspace.com/whitecowbelloklahoma

Traclist:
01 - Cowbell Intro
02 - Shot A Gamblin' Man
03 - Cheerleader
04 - Put The South In Your Mouth
05 - Cencerro Blanco / Willie E. Peyote / Cencerro Blanco (Slight Return)
06 - Southern Grace
07 - Monster Railroad
08 - Packin' My Bags
09 - San Antone
10 - Ole Glory
11 - Rollin' High Rider
12 - Black Mountain Top (Whiskey Woman)

Diszkográfia:
Cencerro Blanco (2004)
Casa Diablo (2007)
Bombardero (2009)