Budapest, 16 óra, erős szél: Ekkor indultam el a technikáért Kőbányára, amivel kezdetét vette a hajrá a koncertre való felkészülésben. Egy órával később már sikerült bepakolni az összes felszerelést két autóba, így elindulhattunk a Mappa Club felé. Út közben megbeszéltük az aktuális bulvárhíreket, meg egyáltalán ki mit vár az estétől.
Az első zenekar 20:00-kor kezdett volna terv szerint, ezt végül a technikai háttér körüli apróbb problémák miatt nem sikerült tartani, de viszonylag rövid csúszással 20:20-kor a húrok közé csapott végre a DŰNE. A tribute esthez méltóan megkezdték a Queens of the Stone Age számok sorát is az In My Head, és az If Only című számokkal, később több saját téma és egy Clutch szám mellett még a Do It Again is elhangzott. Bár sok idő nem volt a beállásra, mégis azt hiszem a lényeget mindenki hallotta a közönség soraiban, ami akkor már egy nagyjából 40-50 főt számlált. A DŰNE egyik instrumentális témája tetszett a saját dalok közül a legjobban, olyan igazi döngölős stoner zene jellege miatt. A hangulat már itt az eget érte, és szerintem bátran állíthatom, hogy éjjel kettőkor is úgyanúgy pörgött még mindenki.
dűne
Egy óra stoner rock után következett a második óra stoner zene, a KILIAN tolmácsolásában. A KILIAN a Feel Good Hit of the Summer című klasszikussal kezdett, ami nagyon illett ehhez a júniusi estéhez, ezzel megalapozva az újabb órányi remek hangulatot. Elhangzott a Sick Sick Sick is, amelyről ez úgyanúgy elmondható, és a Burn The Witch a Lullabies To Paralyze albumól. Szerintem az este leglátványosabb színpadon nyújtott teljesítményét a KILIAN basszusgitárosától láthattuk, őrület, csupa nagy betűvel. A saját témák is teljesen jó alapokra épülnek, tele számos ötletes jammelt résszel. És remélem nem árulok el nagy titkot, hogy ezek a srácok nemsokára stúdióba is vonulnak.
kilian
Harmadik fellépő a BURNING FULL THROTTLE, igazi tökös southern rock zenéjével ha lehet még tovább fűtötte az este hangulatát. Ők a Little Sister és a Go With The Flow qotsa dalokkal szálltak be, melyeket teljesen hitelesen adtak elő, nekem nagyon tetszett a megvalósítása ennek a két rock slágernek, ha szabad ezt mondanom róluk. A színpadi kép nagyon egységes volt, mindenkin látszott, hogy nagyon élvezik a zenélést, és ez nagyon fontos, ha valaki jó koncertet akar adni. Az önbizalmuk gondolom részben abból is adódott, hogy többnyire saját felszerelésükön játszhattak, így igazán dögös rakenroll hangzást tudtak kihozni az erősítőkből. Ha az előbb kiosztottam a leglátványosabb színpadon nyújtott egyéni teljesítményt, akkor itt megemlítem, hogy Rico RokkaRolla, az este egyik fő hangmérnöke a legjobb basszusgitárhangzást a BURNING FULL THROTTLE énekes-basszusgitárosának ítélte oda, és bár nyilván én vitatkoznék vele emiatt, de a legjobb gitárhangzás elismerést pedig a SPACEDUST gitárosának, azaz bármilyen furán is hangzik, nekem javasolta, amire amúgy nagyon büszke vagyok.
burning full throttle
Az est derekán fellépő SPACEDUST műsorát már nagyon vártam, hiszen itt gitározik blogszerkesztő társunk, FlDutchman. A három QOTSA számra, (Regular John, Avon, You Can't Quit Me Baby) meglepetésemre egy rég nem látott ismerőst kértek fel másodgitárosnak, Garamvölgyi Zsoltit. Mindenki remekelt, sőt olyan érzésem volt, mintha kicsit kitisztult volna a hangzás is. Persze ez nem biztos, lehet, hogy elfogult vagyok. A Spacedust igéretes zenekar, nagyszerű dalokkal, és jó szinpadi kiállással. Öröm volt hallani őket.
spacedust
A budapesti stoner szcéna négy 'fiatal' képviselője után következett a szegedi, először a BARBEARS remek fellépésével. Első alkalommal volt szerencsém meghallgatni élőben a zenéjüket, ami nagyon pozitív élményként ért. Abszolút profizmus jellemzi őket. Ráadásul a két feldolgozásból az egyik a nagy kedvencem, a Clutch, Profit Of Doom dalát is előadták. Kiemelhetném az énekes zseniálisan jó hangját és "frontemberségét", vagy akár a basszusgitáros kackiás bajszát, nagyon feszes, dögös játékát, a dobos laza csuklóját (bár ezt lehet, hogy pubertáskorában ivódott belé) és állandóan "mosolygós ütéseit", és hát Lukács Laci iszonyat feelinges előadásmódját, de nem teszem. Ehelyett inkább annyit árulok el, hogy a meggyőző koncertet kiemelte a sorból a ráadásnak elnyomott ZZTop (Blue Jean Blues) és két saját szerzemény. Aki idő előtt távozott, az nagyon bánhatja, mert ezek vissza nem térő percek voltak.
barbears
Az est záróaktja az EVERFLOW Alice in Chains áradata volt, és köztük a legnagyobb Qotsa slágert is eljátszották, a No One Knows-t. A Jég című saját dal mellett pedig még egy Queens szám tarkította az AIC számok sorát, ez pedig a Make it wit Chu volt. Sajnos hajnalban kerültek sorra. Úgy gondolom, hogy ez a produkció igazi főmüsoridős volt. Remélem láthatom majd őket normális időpontban is, mert izgalmas játékukkal méltóak az AIC számok interpretálásához, hiszen nem csak elnyomják ezeket, hanem saját izvilággal látják el.
everflow
Összefoglalva, ez egy igazán kivételesre sikerült fesztivál volt, mely persze nem volt tökéletes, de minden apró hibát, technikai problémát elfejeltetett velünk a fantasztikus hangulat, amely végigkísérte az egész estét. A közönség folyamatos érdeklődése pedig igazán jó érzés volt. A koncertre összesen 117 néző volt kíváncsi, ami szerintem hat fellépő mellett is elég szép szám, a dolog underground jellegét tekintve is.
Dutchman és Nico
Sopronban nagyon sok jó zenekar létezik, hogy mást ne is emlitsek, itt van az eddig instrumentális DesertPlane és a (szerintem) technikás stonerben utazó 
Kommentek