Default style- Alternative style

Eggnogg

Nagyon rég nem posztoltam már, magánjellegű problémák végett, de most van egy kicsiny időm és van egy tartozásom is, amit most leróvok.

Az Eggnogg komoly eséllyel indulhatna a hülye nevű bandák versenyén. Talán meg is nyerné. A hülye botitók versenyén is befutó lehetne. Azonban aki nekigog és belehallgat a zenéjükbe, az nem érti, hogy mindez miért. A zene annyira profi, mint amennyire a körités gyermeteg.

Igazándibol az új albumot kivéve csak két anyagukról tudok, a III-ról és simén csak Nogg-nak keresztelt Ep-ről. Mindegyik egy kis gyöngyszem a Rockzene sötétebbik oldalán. A legújabb sem lett szar. 

Nagyon sokan úgy aposztrofálnák az Eggnogg zenéjét, hogy Doom. Ez nem igaz. A Doom zene is csak egy kis szelet, amit felhasználnak ahhoz, hogy szinesebbé tegyék a saját maguk által létrehozott zenei világot. 

A kezdő Magog példának okáért leszakajtja a fejedet a hatalmas Riffjével és bele is köpne, ha nemj árná át az a hippi feeling, ami az egész lemezre jellemző. A wheel Of The Year pedig nem más, mint egy újragondolt blues alapvetés, olyan kezdéssel, amit bármelyik cserkész tábortűz mellet eldúdolhatnának. A One Monster's Confession azt mutatja be, hogy nem ál távol a zenészektől a Noise zene sem, igaz itt már a Doomolás is nagy szerepet játszik, mint ahogy a Nebuchadnezzarban is. A Sydonia pedig a lemez szerelmesszáma fantasztikus gitárbetéttel, tiszta havimetál villanygityó. A cimadó Moments In Vauum a lemez leggyengébb darabja, ami nem azt jelenti, hogy szar is. Egyszerűen a többi jobb. A Rhytmic Past a Funeral/Doom Gothic/Dark zenéknek az esszenciája és ez méltóképpen zárja a lemezt.

A végére hagytam a Raking The Dough szerzeményt, ami legjobb tétel a lemezen (szerintem). A refrén nagyon fasza lett és aki ismeri és szereti a San Fransisco utcáin kezdőzenéjét, az itt örömködhet. Azt a vartyogó gitárt itt tökéletesen hozzák. Fincsi.

Ajánlom mindenkinek ezt a jónevű brigádot, mert aki végre nem egy átlag "jól sikerült" albumot szeretne meghallgatni, az nem fog csalódni. A Palaver Records, aki őket hajtja és itt bele is fülelhettek a dalokba, vagy szóljatok nekünk...

Diomede Fuzzdirt

 

 

Kyuss Lives interjú

 

Samurai - Todo el Odio del Unicornio (2011)

 

 

Samurai egy 3 tagú Argentin banda, Santa Féből. 2009 óta nyomják együtt. Dalaik főként jammelgetésekből születnek. 2011 áprilisában megkeresték Juan Manuel Diaz-t a Hume del Cairo-ból, hogy legyen kedves az anyagukat producelni. El is fogadta a felkérést és a zenekar felült a repcsire, irány Brazília, ahol 2 nap alatt felvették a 9 számot, melyet készen júniusban vehettek kézhez. Most, hogy elkészült a cd borító, mely első ránézésre a több hónap elteltével is elkapkodottnak mondható (itt a borító hátoldalán található guggoló ninjára gondolok), szeretnék, ha minél többen meghallgatnánk a zenéjüket, mely annak ellenére, hogy első stúdió anyaguk, nagyon tutter!!!

Az általam annyira favorizált, szőrös fuzz hangzással büszkélkedhető zene szerintem teljesen ok. Kitünő a hangszerkezelés, a sound is rendben van. Vannak énekes dalok (az ének nem erősségük, de nem ront az összképen, szóval van) és vannak merengősebb instrumentális dalok. Fain kis cucc ez, rokkaroll, utazás, van benne minden, hallgassátok meg!

Get stoned!

 

Hajrá Samurai!

IGOR koncertek

Az Igor jó, az Igor szép. Menjetek és nézzétek a ricsajt! Igor itt, itt.

2011/10/15 – Szeged, Club Noir + Shapat Terror, Locust on the Saddle, Barbears
2011/11/05 – Szekszárd, Pesti Est Café + Don Gatto, Cor (D), Downstroy (SRB), Colorline, The Breed, Káderek  

2011/11/22 – Bp., Szabad az Á + Saviours (USA), The Hills
 

2011/12/?  – Bécs, Escape Metal Corner + Lowbau (A), Torn form Earth

süti beállítások módosítása