https://www.facebook.com/kilianband
Zeropozitive/Kilian/Love from above/Noxious foodies koncert:
https://www.facebook.com/events/291034110929214/
Default style- Alternative style
Kilian - Bohém Erdő EP (2011) Megjelent!
STONE SOUL FOUNDATION, 11.25.2011. AUBURN, NY
Ezt a zenekart már hónapok óta üldözöm, de vagy ők kancelláltak, vagy én voltam városon kívül. Péntek este azonban szerencsésen együttálltak a csillagok, így várakozva befaroltam a Suzy's kocsma mögé Auburnben. A színpadon már a három tehetséges fiatal arcból álló Born Again Rebels formáció meggyőzően közvetítette a morcot, kicsit blues, kicsit sludge egyveleg volt ugyan, de azt nem mondhatnám, hogy nem szórakoztunk jól. Fiatal együtteseknél már-már szabályszerű a cipőbámulás, de ők szuggesztíven beugrálták a színpadot, abszolút megérettek arra, hogy ne egy vidéki klub üres nézőterének játszanak.
A koncert után kimentem elszívni egy kis friss levegőt, amikor bele futottam a SSF menedzserébe, aki a szomszédos benzinkútnál próbálta összeszedni a dobost, aki épp egy töltőállomással ismerkedett. Már itt éreztem, hogy ezek a fiúk nem viccelnek.
Az énekes is előkerült a beálláshoz, és az első headbangnél rájöttem, hogy
a.) kísértetiesen hasonlít egy pécsi haveromra leszámítva a hajat
b.) ezt az embert 1 méter 37 centinél közelebbről fotózni életveszély.
A Stone Soul Foundation 2002-ben alakult Auburnben. Közel 10 éves korszakot megúszták tagcserék nélkül, így tényleg egy végletekig letisztult, egymást tökéletesen kiegészítő tagok által mozgatott produkciót mutattak be, ami mágnesként vonzotta a helyi közönséget. Az Ain't no misery-vel indították a 2 órás showt, amire egyébként bármikor egészen vidáman el tudnék motorozni egészen Milwaukee-ig. Állításuk szerint a zenejüket az alábbi képlet adja ki: "a Black Sabbath es a Grand Funk Railroad találkozik a Metallicával és a Queens Of The Stone Age-el", ami azért valljuk be, elég nyomdakész fogalmazás.
A repertoárban tényleg volt csapongás a lassú romantikus rágógumi és a passzírozó úthenger között, azonban mégsem tűnt stílusidegennek. Mondjuk ha ilyen frontembered van, mint Sean Muldoon, akkor nem nehéz bármiből kihozni a dögöt.
A koncert közepén sajnos elvonta a figyelmemet az együttes kizárólag szőkékből álló sleppje, de a felcsendülő Mercy félelmetes felhúzó riffje azonnal visszacsalogatott a színpad elé. Ez az a dal amiért tulajdonképpen felfigyeltem a zenekarra, és amely ott élőben a decibell orkánban valóban felért egy Medúzával való szembenézéssel. A súly és a dög, ami addig is ott volt, ezzel buggyant végre a felszínre, azzal a dörgéssel amire csak egy Stingray képes, félelmetesen jól hangzott. A ritmus egyre csak lassult, jöttek a fajsúlyos melódiák amelyek váliumra cserélték a vérem, a végén már többet fotóztam a padlót, mint a színpadot. A hajnaltájt kikeveredtem a gyurmázó tömegből és megpróbáltam a földbedöngölve megtalálni az utat hazafelé. Jó kis banda ez, még ilyet! Get stoned!
Buli
Otehi zenekar úgy megörült Joshi review-jának, hogy megköszönték és méltatták azt és küldtek egy koncert flyert.
.jpg)
Otehi : Noisy Spirit (2011)
Az Otehi egy olasz trió, a Noisy Spirit című EP, pedig az első kiadványuk. Az utóeffektezéssel és a hangolásokkal nem végeztek félmunkát, a lemez igazi trippes kiruccanást nyújt annak, aki végighallgatja.
Az első, Monolith & Monolith című szám kezdetekor rögtön fel is merül az emberben a sejtelem, hogy itt valami nagyon állat dolog fog kibontakozni. A basszusgitár bitang módon torzított, stoner rockos groovolása és az erőteljes dobalapok mellett az énektéma durva széteffektezése is odabaszarint. Az énekes koma dinamikus kitörései olyanokat juttathatnak itt eszünkbe, mint pl. Urlo az Ufomammut-ból, vagy a Farflung-os Tommy Grenas. A tökéletes nyitószám második fele pedig kőkeményen megutaztatja a space rock kedvelőket is.
A második, Noisy Spirit egy három részes történet első darabja. Itt is az előző számhoz hasonló, szarrátorzított basszust hallhatjuk, kellően belassult és hengerlő tálalásban, bár elötte azért egy lebegősebbre nyújtott bevezetőt is hallhatunk. Kár, hogy kicsit hamar véget ér ez a szám.
Sebaj, a következő, Noisy Spirit II.-ben rápakolnak egy kis kakaót az előzőekre, még a két pengetős hangszert is durvábban megtorzítják. Egyébként instrumentális darab és megint csak túl rövidnek tűnik.
A következő, -ugyancsak instru- Noisy Spirit III. egy hosszasabb, lightosabb pszichedelikus sétafikálás után hasonlóan torzított basszussal jelentkezik. Ezt akár össze is lehetett volna kapcsolni az előző számmal.
Ezután megint(!?) instrumentális szám következik Leave Your Spirit címmel, túlzottan meditatív állapotba ültetve a hangulatot. Még dob sincs, ami ritmust adna, egyszerűen csak a delejes gitárhangok pendülése visszhangzik a sötétségben, legalábbis ezt az érzetet kelti a gitár túlgerjesztéséből származó mély hangok háttérbúgása is. Szerintem tök felesleges volt megbontani a lendületet ezzel a számmal.
A következő Savage Land végre visszatérít az élők közé, hogy ismét élvezhessük a horzsolós basszus fogós témáit.
A Desert Rider című záródarab valamivel változatosabb a lemez többi számánál. Elöször, mintha valami dzsungelben utaznánk az Amazonas mentén, aztán a hirtelen érkező -és persze megintcsak tisztességesen széttorzított- basszus áthelyez minket a sivatagba. A szám kakofónikus kiállása után végül ismét visszatérünk a dzsungelbe egy tudatmódosult kis látogatás erejéig, amit fuvola és kozmikus effektek varázsolnak egzotikussá.
Kíváncsi vagyok, milyen nagylemezt fognak összedobni ezután a rohadtjól sikerült EP után, a Monolith & Monolith című szám meg kapásból az év egyik legjobb stonermuzsikája.
Letölteni innét, vagy innét tudjátok.
Tagok:
Macej Mikolajczyk : bass/voice,
Domenico Canino : guitar/effects/voice
Vito Zito : drum.
Tracklist:
1. Monolith & Monolith
2. Noisy Spirit part I
3. Noisy Spirit part II
4. Noisy Spirit part III
5. Leave Your Spirit
6. Savage Land
7. Desert Rider
Krux - III - He Who Sleeps Amongs The Stars
Újra itt van az egyik legmegbizhatóbb svéd supergroup, a Krux. A csupa nagyszerű zenészekből alló zenekar 2006-ban jelentette meg legutolsó lemezét a II-t. Nem egy világmegváltó cim, mint ahogy az első lemezüké sem: Krux. A zenéjükkel sem fogják felhergelni a világot. Tradicionális, hamisitatlan Doom, amit kicsikarnak hagszereikből. A III. albumon is, a már eddig megszokott zene szerepel, a már szintén megszokott magas minőségben. Nincs különösebb baj a muzsikával, sőt egyenesen fantasztikus...lenne, de semmivel sem különb, mint az új Lord Vicar, vagy a nemrég megjelent Pentagram. Miért is lenne? Ez a Műfaj nem a megújjulásról szól, hanem a hagyományokról. Azt meg becsülettel ápolják.
Ha valaki nagyon szereti a Black Sabbath, Candlemass féle rockzenét, annak biztosan bejön és sokáig fogja örömét lelni benne, én azonban maradok az idén megjelent Pentagramnál, mert az számomra kicsit maibb muzsika.
Aki esetleg még nem tudja kik alkotják a Kruxot, az ITT utánanézhet, aki meg hallgatni akarja annak pedig sok szerencsét HOZZÁ.
Kommentek