A Portugál stoner rock a Marbles esetében egy másik oldalát mutatja, mint a korábban már posztolt Killimanjaro, heavy-blues helyett most kemény fuzz rockot (na jó, ez is blues, de fuzz-blues) kapunk az arcunkba, már ha el tudjuk viselni az ezzel járó következményeket.

1995 augusztusában jött létre a formáció Lisszabon külterületén Montijo városában. Az első demójukat 1996-ban rögzítették és a ’Sleepy Time’ elnevezést kapta. A ’Quite the Same’ című daluk pedig rákerült egy fiatal garázsbandákat felvonultató válogatáslemezre, a ’Teenagers From Outer Space’-re.

Az együttes ezután aktívan folytatta a zenélést, 1997-ben, 2000-ben és 2004-ben is rögzítettek demó anyagot. 2007-ben ketten távoztak a Marbles-ből, majd így a most már háromtagú zenekar tavaly év végén kiadta ’Hit the Road’ nevű lemezüket.

Amint írtam följebb, tényleg kemény fuzz rock élménnyel gazdagodhatunk, ha meghallgatjuk őket, szerintem nagyon hangulatos anyagot hoztak össze. Kiemelni egyetlen tételt sem lehetne, a színvonal az elejétől a végéig magas, más kérdés, hogy a ’Feel Alright’ lett a személyes kedvencem, ami az első dal az albumon.

Linkek:
http://marblespwr3.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/marblespt

Muffler Men

A Muffler Men nevű belga rock trió 2011-ben jelentkezett bemutatkozó lemezével, ami a ’Trigger and Fly’ címet kapta. Az együttest két korábban is közös zenei múlttal rendelkező illető, Steve De Vlieger és Dirk Legiest alapította, hozzájuk csatlakozott később Jelle Van Lysebettens basszusgitáros. 2008-tól dolgoznak együtt, 2009-ben és 2010-ben pedig már több fesztiválon is felléptek.

Eleinte metál jellemezte leginkább a zenéjüket, de egyre inkább a rock felé vették az irányt, és a Foo Fighters, Muse, Queens of the Stone Age útját kezdték követni.

A debütáló lemezen is tükröződnek ezek a hatások, a Daily Taste Of Summer című szám az első a sorban, kissé borús hangulat jellemzi ezt a trekket zenei oldalról. Énekorientált zenéről van szó, a harmadik szám Killer on The Loose metál zenei elemeket, az azt követő Engineer pedig grunge-os témákat is felvonultat.

Ezt követően az engem a Hellacopters-re emlékeztető Mistakes, és The Takeover szám is teszi a dolgát. Az All Dressed Up még egy érdekes instrumentális téma a lemez végén, nem is tudom miért, de a szám befejezése eszembe juttatta a Qotsa ’I Think I Lost My Headache’ című számát.

A lemez ingyen streamelhető a lentebbi linkek egyikéről.

Tagok: Steve De Vlieger, Dirk Legiest, Jelle Van Lysebettens

Számlista:
1. Daily Taste of Summer
2. Animal
3. Killer On the Loose
4. Engineer
5. Mistakes
6. The Takeover    
7. Lack (The Bad Apprentice)
8. Trigger and Fly    
9. All Dressed Up    
10. In Your Fire (Bonus Track)

Linkek:
www.mufflermen.net
www.cdbaby.com/cd/mufflermen (digital and physical distribution)
www.facebook.com/mufflermen
www.myspace.com/mufflermen
www.twitter.com/mufflermen
https://www.youtube.com/user/mufflermenvideos

(pictures from facebook)

Ahogy a borító is jelzi: Narancs Manóék ezúttal nem a sivatagban garázdálkodnak, mint azt legtöbben várnák tőlük, viszont mentségükre szolgáljon, hogy kárpótlásul kurvanagy zúzásokkal, hatalmas gitártémákkal és -eddig sosem hallott- minőségi hangzással ámultatják el a rajongókat.

Nem hiszem, hogy lenne akár egyetlen stoner fan is, aki ne várta volna baszottul a műfaj egyik legfontosabb idei megjelenését, illetve nem hiszem, hogy csak én vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy most valami példátlanul erős anyagot hoztak össze. Többszöri hallgatás után is rohadtul betalál pl. a groove metal bandákat idéző Acid Trial, aminek technikázós, kicsavart riffjeiről még a Mastodon is eszembe jutott. Tipikus thrash szólamok és arra utaló elemek uralkodnak a -hol bellassult, hol megbonyolított- The Fog című számnál is, de ugyanúgy thrash feelinget tapasztalhatunk a Death Of Aquarius-nál is, ami akár egy Overkill lemezen is bőven elférne, betonszilárd szaggatott riffjei és kimért középtempójának köszönhetően. Az ilyen és ehhez hasonló számok mellett a lazább Save Me From Myself szinte már ki is lóg a sorból Five Horse Johnsonra jellemző southern felhangjaival és Lynyrd Skynyrd-ot ünneplő dallamos kórusaival. Egyébként Hammondos háttérszínesítést is csak kifejezetten ennél a számnál, és -a lemez másik stoneresebb tételénél- a Bishop's Wolf-nál találhatunk. A hasonlóan dögös szerzemények közé sorolható még a Return To Mars című tétel is, ami lazáskodó gitárbetéteket és húzós groovokat egyaránt felvonultat, az A Eulogy For The Damned, pedig nemcsak a lemez legkomplexebb, legszínesebb tétele, de ugyanakkor tökéletes záródarab is.

A londoni stoner nagyágyúk minden eddigi albumukon tartották a jól megszokott irányvonalat, viszont ezúttal úgy gondolták, hogy itt az ideje kicsit felzavarni az állóvizet. Egy igazi adrenalin-fröccs lett az A Eulogy For The Damned! Nálam nagyon betalált, remélem nálatok is be fog!

Tracklist:

01. Red Tide Rising
02. Stand For Something
03. Acid Trial
04. The Filthy & The Few
05. Save Me From Myself
06. The Fog
07. Return To Mars
08. Death Of Aquarius
09. The Bishops Wolf
10. A Eulogy For The Damned

Tagok:

Ben Ward - Vocals
Martyn Millard - Bass
Joe Hoare - Guitars
Chris Turner - Drums

Nagyon kedves és meghatározó szakasza volt az életemnek, amikor Rico még a Nagymezőben lakott és együtt lógtunk. Szinte minden este jól éreztük magunkat és vagy a közeli kocsmában, vagy éppenséggel náluk múlattuk az időt. Közben ez idő alatt fedeztük fel igazán a Stoner zenét. Itt halottam először a Lowridert, a Monkey3-t, az Electric Wizardot és a Blind Dogot. Na meg az El Caco-t.

Valahogy úgy alakult, hogy a következő albumuk kimaradt és legközelebb már csak a From Dirt albummal kapcsolódtam be az El Cacoék mindennapjaiba. Hát a From Dirt elment mellettem. Abból a fiatalos lendületből, a bizonyitási vágyból és az élettel teli hangzásból nem sok maradt. Jók voltak a dalok, sőt profik, de nálam nem állt össze egy egésszé. Nem is hallgattam agyon, mint a Viva-t.

Aztán három éve megjelent a Heat album, aminél reménykedtem, hogy visszakapom a régi El Cacomat, de ez is erőtlenre sikerült. Biztos, hogy másnak más lehet a véleménye, de én nagyon vérszegénynek tartom a mai napig. 

Időközben meghallgattam azt a két lemezt, ami kimaradt, a Solid Restet és a The Search-öt. Elmennek. Ennyi, nem nagy gyufa. Talán még a Solid egy amolyan "jó-jó, szódával" anyag.

Eljött a 2012 és az El Caco újra itt van a Hatred, Love And Diagrams lemezzel. Na! Ezt már lehet El Caconak nevezni! Lebegtető gitárok, nagyszerű dallamok és élet. Végre! Méltó utodja a Vivanak. Ezt hallgassátok örömmel. Erősen át kell gondolnunk Ricoval egy nosztalgia unicumozást, mert úgy látszik mindenki feltámad idén a hibernációból.

AMEN