Nagyon kedves és meghatározó szakasza volt az életemnek, amikor Rico még a Nagymezőben lakott és együtt lógtunk. Szinte minden este jól éreztük magunkat és vagy a közeli kocsmában, vagy éppenséggel náluk múlattuk az időt. Közben ez idő alatt fedeztük fel igazán a Stoner zenét. Itt halottam először a Lowridert, a Monkey3-t, az Electric Wizardot és a Blind Dogot. Na meg az El Caco-t.
Valahogy úgy alakult, hogy a következő albumuk kimaradt és legközelebb már csak a From Dirt albummal kapcsolódtam be az El Cacoék mindennapjaiba. Hát a From Dirt elment mellettem. Abból a fiatalos lendületből, a bizonyitási vágyból és az élettel teli hangzásból nem sok maradt. Jók voltak a dalok, sőt profik, de nálam nem állt össze egy egésszé. Nem is hallgattam agyon, mint a Viva-t.
Aztán három éve megjelent a Heat album, aminél reménykedtem, hogy visszakapom a régi El Cacomat, de ez is erőtlenre sikerült. Biztos, hogy másnak más lehet a véleménye, de én nagyon vérszegénynek tartom a mai napig.
Időközben meghallgattam azt a két lemezt, ami kimaradt, a Solid Restet és a The Search-öt. Elmennek. Ennyi, nem nagy gyufa. Talán még a Solid egy amolyan "jó-jó, szódával" anyag.
Eljött a 2012 és az El Caco újra itt van a Hatred, Love And Diagrams lemezzel. Na! Ezt már lehet El Caconak nevezni! Lebegtető gitárok, nagyszerű dallamok és élet. Végre! Méltó utodja a Vivanak. Ezt hallgassátok örömmel. Erősen át kell gondolnunk Ricoval egy nosztalgia unicumozást, mert úgy látszik mindenki feltámad idén a hibernációból.
AMEN
