Default style- Alternative style
Death Denied - Appetite for Booze 2011
Gabi beszámolója:

Elém került ez a zenekar, én pedig az előbbiekben leírtak tükrében már előre el is képzeltem, hogy milyen lesz, na de egye fene, adjunk neki egy esélyt. Aztán kiderült, hogy ezen esélyt igenis megérdemelte a zenekar, hisz hamar eszembe juttatta, miért is imádtam én a metált (hard rokkot). Igazi vagány, erőteljes és lendületes zene. Bár semmi újdonság nincsen benne, de legalább megnyugtatja az ember lányát, hogy azért még vannak olyan zenekarok, akik vágják még, hogy mi a lényeg és nem akarnak önnönmagukon túltenni keménységben, tempóban és bonyolultságban ezzel törekedvén arra, hogy kivívják maguknak a létjogosultságot a mai metálvilágban.
Jó az alap, innen tessék tovább fejlődni, mert azért van hová, főleg az ének terén, ami talán az egyetlen olyan dolog ebben a zenei anyagban, amire azt mondanám, hogy nem jó. Mert bár a koncepció és a témák egész jók, az ének ennek ellenére lehúzza a színvonalat, meg is töri a lendületet. Sajnos nincsen kiénekelve, ott is elhörgi magát az énekes, ahol az indokolatlan, ami egyértelműen az énekesi képzettség hiányát mutatja. No meg az a hörgés/üvöltés sem az igazi. Ha én lennék a producerük, akkor tuti lecserélném az énekest, de legalábbis elzavarnám egy intenzív ének "edzőtáborba". Aztán az is lehet, hogy a masztereléssel van a gond, de azért ha a lemezen nem jön át, akkor az élő teljesítmény sem lehet jobb.
Most pedig, hogy így lehúztam ez éneket, menteném a dolgot avval, hogy életemben most először hallottam szájharmonikát ilyen zseniális harmóniában egy metál dalba csempészve. Nem hatásvadász, nem túl sok és akkor hívja fel magára a figyelmet, amikor nem számítasz rá.

Ja, amúgy a Death Denied zenekar 'Appetit for Booze' című anyagáról lenne szó, amit avval a szöveggel ajánlottak figyelmembe, hogy 'déli metál Lengyelországból', amin igencsak elmosolyodtam, hisz ez így egy bájos képzavar.
Desert Icons - Breach 2010
Gabi küldte nekünk a következő beszámolót:

Desert Icons. Azt írták magukról, hogy Mastodon és Kylesa hatásait viseli a zenéjük, ami rögtön megdobbantotta a pici Mastodon-rajongó szívemet, de eszembe is juttatta azt a dilemmát, amivel a Minsk zenekar megismerésekor kerültem szembe, ami hát egy az egyben Mastodon. Na de akkor mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Ezen agyalva pikkpakk elérjük azt a nem-tudom elmét, ami a Bódhiszattvának 5 évig tartó, a világtól elvonult meditációba tellett.
Szó, mint szó vegyes érzelmekkel indultam neki az album meghallgatásának.
Helyi szinten 'supergroup'-nak számítanak, hiszen több ottani (madridi) zenekar tagjainak együttműködéséről van szó: Ictus, El ego, Tragic vision, Guerrera. Zenei befolyásként az imént elmondott Mastodon-on és Kylesa-n kívül említik még a Baroness-t, Iron Maiden-t, Down-t. A felállás: 3 gitár (köztük egy csajszi!), bassz, dob, ének. Az album címe pedig Breach ~ nem Bleach, az egy másik zenekar :)
A Mastodon-koppintástól (vagy Minsk-koppintástól, na ebbe igazán ne menjünk bele...) való félelmem szerencsére nem igazolódott be. Ámbár tényleg hallatszódik a hatás, de az ének pl. egy csipetnyit skandináv irányba húz néhol (ott, ahol rikoltozóba tolja). Mindenesetre megvan az irány, igazán élvezhető az album (a rikácsolástól eltekintve, de az az én rigolyám, másnak lehet, hogy pont ez dobja meg). Jó kis egyvelege ez a sludge metálnak a pszichedéliával. Nem unalmas, önmagában és köretként (háttérzenének) is fogyasztható. Tempós, nem hagy unatkozni, ámbár igazán meghökkentő váltások sincsenek benne.

Ha felénk tévednének, biztosan elmennék a koncertjükre.
Aztán meg meginnék egy sört a srácokkal :P
Elérhetőségeik a neten:
Southern Society - Tales From a Southern Land 2012

2008-ban kezdtek operálni a szabadkai fiúk. Azóta 4 év telt el és meg kell mondjam, ez idő igencsak nekik dolgozott. Postai úton kaptam tőlük meg a lemezt. Bevallom őszintén, hogy izgatottan vártam már a csomag megérkezését. Kiváncsivá tett a várakozás. Talán ezért is lenne érdemes tőlük megrendelni a lemezt, mert mire megérkezik, már tűkön ülsz... Nekem nagyon kellemes csalódás volt ez a zenekar.
Southern-es metál, amibe itt-ott heavy is sunnyog. Olyan, amivel a magyar környezetben még nem találkoztam. Nagyon finom akusztikus témákat is tartalmaz, amik tényleg idézik a déli hangulatot. Minden egyes zenésznek ebben a csapatban felismerhető és különálló stilusa van, ami egy egésszé teszi amit csinálnak. Többszöri hallgatás után már tudtam, hogy kire melyik zenész volt hatással a világból, mégis mindenki megőrizte saját magát. Ez pedig nagy szó a mai stilustalanságban! Igényes a fizikai design is olyan értelemben, hogy amikor a kezedbe veszed, akkor nem egy újabb zenekar újabb lemezét fogod meg. Azt hiszem kicsit elfelejtettük, hogy mit is jelent egy album. Most megfogalmazódott bennem ismét, hogy mennyi meló van a háta mögött, amit simán le tudunk pontozni. Pedig egy album a külső megjelenést nem mellőzve, művészi alkotások gyűjteményét jelenti. Legalábbis számomra. Legyen az fotó, bélyeg, ez esetben pedig zene gyűjtemény. Kifejezetten örülök, hogy ezt az anyagot nem virtuális úton kaptam meg! Mindössze 1200 huf + postaköltség az ára! Tőlük is meg tudod rendelni, ha felveszed velük a kapcsolatot a hivatalos web-en: http://thesouthernsociety.com

Egyre kevesebb zenekarnál tapasztalom azt is, hogy az énekes a kezdetekben nem mer alkotni. Itt viszont teljesen elengedi magát, belevágja az arcodba, akár tetszik - akár nem! Ő kiereszti amit kell! Tetszik ez a srác! A gitárok összhangban vannak és kiegészitik egymást. A dob teljesen jó hangzású igényes, nem kevés és nem sok. A basszus se csak alapokat hoz, hangzása illeszkedő, olykor egész fülbemászó dallamokat produkál. Igazából minden adottság megvan, ami ehhez a zenéhez kell. Szándékosan nem elemzem számról számra a kiadványt. Ez egy gyűjtemény, egy album és összetartozó hangulatok. Kár lenne szétbontani. A saját elmúlt időszakukról szól, nem lenne illendő egyet kiragadni. Szövegeik angol nyelvűek. Azt hiszem kimondhatom, hogy kicsiny kis térségünkben a legigéretesebb zenekar ez, ebben a műfajban.
A youtube-on több videó is található, köztük koncertfelvételek is. Itt egy korábbi klipp, amit kb másfél éve töltöttek fel. (...megnéznék egy új videót a Tales from a Southern Land-ről is!...)
Lemezbemutató turnéjukra már elindultak. Legközelebb a Rocktusa fesztiválon jelennek meg szeptember 9.-én Csolnokon. Budapestre pedig október 13.-án mennek a Crazy Mama Club-ba. Érdemes egyébként megnézni az 'official website'-ot is, mert tele van infókkal és design-os is. Én személy szerint szeretnék eljutni egy koncertjükre és megnézni, hogy a szinpadon milyenek. Facebook-on is tudod őket lájkolni, ha ott szoktad az ilyen rendezni:
http://www.facebook.com/pages/THE-SOUTHERN-SOCIETY/112839117869
Zárószóként elnézést kérek mindenkitől, akit zavart, hogy helytelenül minden 'i' betű rövid lett a szavakban, de elromlott a hosszú i-s billentyűm... Sorry, hamarosan orvoslom!
/Szaki/
Rescue Rangers : Manitoba (2012)
.
Emlékeztek még az Asylum On The Hill supergroupra 2010-ből? Na, most itt van ez a Rescue Rangers nevű francia csapat, aminek a 2012-es lemezét ugyanaz (Jason Groves) keverte, mint az Asylum In The Hill bemutatkozó albumát. Aztán meg az sem egy utolsó dolog, hogy vendégszerepel rajta Dave Angstrom (Hermano, Asylum on The Hill) és a mostanában botrányos viselkedésével elhíresült Nick Oliveri is, akit meg a QOTSA, Kyuss, Mondo Generator albumairól ismerhettek.
.
.
A hangzás és a zenei megszólalás is valami hasonló lett, mint, amit az Asylum On The Hill-nél hallhattunk. Vehemens témák, mozgalmas dobjáték, energikus gitárok, törvényen kívüli beüvöltések és miegymás. Az "In Time, Pal" és a "Manitoba" szerintem simán ott vannak 2012 legjobb stoner rock számai között, az elvetemült "Creeper, The One Who Creeps" meg az év egyik legborultabb zenéje a stíluson belül. A space-es "New Astronomy"-nak, vagy a szomorkás "Why So Serious"-nek ráadásul van egy fajta 90-es éveket idéző, grunge jellegű légköre. Előbbinek egyébként valamilyen okból kifolyólag egy instrumentális verzióját is megtalálhatjuk a lemezen, de így járt a "Done.Gone" című dal is, amiből ugyancsak két változatot készítették. Kicsit soknak is tűnhet egyetlen lemezen öt szellősebb hangvételű szám, de a másik öt szerzemény kárpótolja az ütősebb muzsikákra vágyókat, szóval az "In time pal", a "The blank", a "Manitoba", a "Creeper, the one who creeps" és az "Ape shall not kill ape" miatt már nekik is érdemes végighallgatni. Legalábbis baromság lenne kihagyni.
.
Facebook: http://www.rescue-rangers.net/
Weboldal: http://www.myspace.com/rangersdurisque
Myspace: http://www.facebook.com/rescuerangersrocks
.
Tracklist:
1. In time pal (with Dave Angstrom)
2. The blank
3. Ape shall not kill ape
4. New astronomy
5. Why so serious
6. Done gone acoustic
7. Manitoba
8. Creeper, the one who creeps (with Nick Oliveri)
9. Done gone
10. New astronomy reprise
11. You are here
.
.
Tagok:
Pascal Mascheroni : Vocals & Guitars
Christope Fresard : Bass
Pierre Roulois : Drums
Vendégek:
Nick Oliveri
Dave Angstrom
.
.

Kommentek