BenyoBoy ismételten jelentkezett, igaz nem most, már vagy két hete. Én vagyok a tróger, mivel nem posztoltam időben ki. Azonban most! Na ezt kapjátok ki:
"Szinte a végtelent közelíti meg azoknak a zenekaroknak a száma, akik a hetvenes évekbeli klasszikus és nagybetűs ROCK zenét szeretnék reprodukálni, a jelenben. A stílust gondolom, nem kell bemutatnom senkinek, hiszen azonnal felismerhető a „direkt” tompított maszter, a groove-os riffek és a picit pszichedelikus körítés, na meg a szívből jövő, teli torokkal üvöltött ének az éterben. A berlini Heat pedig úgy mond nem is tököl sokat, hiszen idén megjelent bemutatkozó anyagukkal engem totál levettek a lábamról. Miről is van szó? Az ötös az utóbbi évek egyik legautentikusabb és leghitelesebb lemezét hozza el nekünk a fentebb leírt stílusban, és ami a legjobb: mindezt mindennemű izzadságszag nélkül.
Bár az LP mindössze hat számos, egyszerűen nincs rajta töltelékszám. A kevesebb néha több, amit szerencsére be is tartottak zenészeink (akik sok más bandában játszottak és játszanak ma is: a tapasztalat egyértelműen érzékelhető). Ez természetesen csak a dalok darabszámára értendő, hiszen öt percnél nincs rövidebb tétel, majdhogynem hajszálpontosan háromnegyedórán élvezhetjük a jobbnál jobb dalokat. Külön örvendetes a remekül felépített lemezstruktúra, mivel velem gyakran fordul elő a hasonszőrű lemezeknél, hogy az elején jól felpörget, aztán még a fele előtt elkezd kifulladni, a végén pedig már csak bele-bele tekergetek a többi számba. A kemény kezdés itt sem marad el, hiszen a progresszív rockosabb, nyolcperces kezdés után jön is az egyik személyes favoritom, a kicsit funky-sabb Warhead, amely igazából nem sokban marad el a „nagy’ nevek minőségétől és ez nem a már befutott klasszikusokra nézve degradáló, hanem a német Heat-re nézve dicséret! A Hamelin a Black Sabbath-on felnevelkedett doom metálbandák szerzeményeire hajaz (leginkább a Blood Farmers ugrott be), nagyon jól felépített szám, a közepe előtt elejtett kis gitárszóló azonnal belopta magát a szívembe! Az Illusion az átlagos erősségű kezdés után belassul, és a pihentetőbb jammelésekre emlékeztető gyorsaság miatt akár a lemez pihikélős számai közé is tehetnénk, ha az énekes Patrick Fülling ne üvöltené le a hajamat a fejemről. A srác valami elképesztő teljesítményt nyújt a teljes lemezen, nem különben zenésztársai. Az Old Sparky egy picit modernebb hangvételű szám, nekem erről special a Monster Magnet jutott eszembe, leginkább az epikus szólók végett. Ha már epikus jelzők... természetesen mi hiányozhatna egy ilyen lemezről, mint a több, min’ negyedórás befejezés, ami megkoronázza az egészet.
Számomra a Heat nagy meglepetés, szkeptikusan álltam hozzá az anyaghoz, de végül nagy favorit lett belőle. A lemezt pedig nagyon okosan nem nevezték el külön, így bízom benne, hogy a Heat: Heat duplán hallása/olvasása miatt jobban meg fog maradni az emberekben a név, mert megérdemlik a figyelmet!"
Hivatalos oldal: http://heatthelights.blogspot.de/
FaceBook: https://www.facebook.com/pages/Heat/261224610605567
Bandcamp: http://heatberlin.bandcamp.com/
Kommentek