Amikor a Psychlona 2018-ban kijött a Mojo Rising albummal, akkor csak egy volt a dallamos, '80-as éveket megidéző stoner zenekarok közül. Ezek után baromi nagy meglepetésre kijött a Venus Skytrip anyaggal, ami messze felülmúlta mindenki várakozását. Nem azért, mert a fiúk az évszázad lemezét rakták le, hanem mert az előző anyagukhoz képest sokkal magasabb szintre léptek. Nem váltottak stílust, egyszerűen csak nagyon jól hozták össze a psychedeliát és a stoner rockot. Remek dallamok és remek riffek találkoztak össze. Ennek fényében nehéz bármit is írni az augusztus végén megjelenő Palo Verde anyagukról.
A Palo Verde voltaképpen egy jól összerakott lemez. Mind hangzásban, mind minőségben megállja a helyét a "nagyok" között. Minden fesztiválon ott vannak és tényleg megérdemlik a sikert. De....hiányoznak a dalok. Számok, track-ek vannak a lemezen, kissé sterilen, de a dalok hiányoznak.
És ha csak ez lenne, akkor ezt a lemezt is addig hallgatnám, amíg olyan szintre nem jutna, mint az elődje. Hetenete egyszer biztosan meghallgatnám. Törtem a fejem, hogy miért hallgatom mégis a Venust szívesebben. Mostanra rájöttem: Hiényzik nekem a kisfiús pimaszság, az ösztönállat, ami az egész Venus Skytripet átszötte.
Összegzésképpen mondhatom, hogy a Palo Verde egy korrekt psych/stoner album, jó hangzással és jó összképpel, de a dalok hiányoznak róla. AMEN!
https://www.facebook.com/Psychlona/
