Hogy mit keres az In Flames egy Stoner rock-al foglalkozó oldalon? Tök egyszerű. Mindenki elindul valamilyen zene felől és folyamatosan fejlődik, amig meg nem találja a Stoner zenét. Ugyan nem fog megrekedni itt a zenei fejlődése, de az biztos, hogy egy biztos pont lesz ez a stílus, a mai kor szónikus labirintusában. Szóval mindenki elindul és útközben érik olyan hatások, amik meghatározzák a késöbbi zenehallgatási szokásait. Ecseki Andrásnak és nekem is ilyen volt az In Flames zenekar.

Szoktam hangoztatni, hogy bár szeretem a blues-t és szeretem a punkot, Hardcore-t, de valójában a Metal zene firányából közelítettem meg a Stonert. Az In Flames pedig ott került nálam képbe, amikor volt egy hirtelen robbanás az akkori Death/Doom bandáknál, mert kezdett unalmassá válni a stílus. Sorolhatnám a Paradise Lost-tól kezdve a Therionon át, Anathema, Amorphis és hát az In Flames. Náluk hallottam először ikergitárokat, dallamos éneket a hörgéssel keverve. Tudom voltak már ilyenek elöttük is, de őket hallottam először. Teljesen letaglózott. 

 Az In Flames kétség kívül meghatározó zenekara volt a göteborgi színtérnek olyan zenekarok mellett, mint az At The Gates, vagy a Dark Tranquillity. Bár sok albuma megjelent és folyamatosan születnek azóta is az új dalok, nekem a The Jester Race, Whoracle, Colony, Clayman négyes "az" In Flames. Ekkor még ösztönből zenéltek, semmiféle nyomás nem volt rajtuk, csak az alkotás öröme vitte a zenekart. Mostanság már azt látom, hallom tölük, mintha belerekedtek volna a saját skatujájukba, pedig az elején pont ezt akarták elkerülni. 

 Egy szó, mint száz számomra rengeteg mindent adott az In Flames, főleg azt, hogy az ösztönöket hagyni kell dolgozni, és így fantasztikus dolgokat tudunk alkotni. Valószínüleg ezért is találtam rá késöbb a Stoner zenére, mert itt is csak az működik, ami zsigerből jön, Ezt nem lehet üzleti alapon csinálni, mert abba bele lehet bukni, lásd (itt most kicsit szentségtörő leszek) Electric Wizard. AMEN!