Megjelent idén egy-két olyan lemez, amit már csak hivatalból is, a zenekar neve alapján is magasztalni kellene. Igen, volt idén egy Candlemass, egy Nebula, egy....sorolhatnám. Szó se róla, kitűnő lemezekkel örvendeztettek meg minket, azonban ez már már szinte elvárás tőlük. Nem újították meg magukat,nem feszegették a határaikat, megbízhatóan hozták, amit eddig is. Voltak azonban olyanok is, akiket most hallottam először és olyanok is, akik túlléptek önmagukon és végre rendes lemezzel jelentek meg.
Voltak Magyar zenekarok is, akiket most fedeztem fel, pedig már régóta a porondon vannak és olyanok is, akik régi/új arcukat mutatták be. A Magyar zenekarokkal január elején fogok foglalkozni, most azonban a nemzetközi hadszíntéren nézek körül. Íme itt az én listám 2019-ből a teljesség igénye nélkül. Biztos van még jó pár zenekar, ami ugyan most kimarad, de év közben eszembe jut, az biztos.
A Svéd Ordos a 2017-es lemezük után idén jelentették meg a The End lemezüket, amin folytatják a doom és a stoner közötti lavírozást egy csipetnyi sludge behatással. Érettebb, összeszedettebb lett a produkció.
Az Orosz Bongtower ugyanazt a zenét játsza, mint az összes olyan zenekar, aminek a nevében a "Bong" szócska szerepel. Az apropó, amiért is iderakom őket, az a magas színtű bemutatkozás. Weedeater és Dopethrone fanok előnyben!
Észrevettem azt, amit szerintem már ti is; a német zenekarok tű pontos hangzását. A Redscale rock, a keményebb fajtából. Nem stoner, nem doom és nem valami hasonló. A berlini Redscale hatalmas dallamokkal és fantasztikus gitárjátékkal jött ki idén az új lemezen. A 2017-re ez nem volt jellemző, sőt. Mondjuk a zenészek tudása predesztináló. Sokan a fél heréjüket odaadnák, az ilyen énektudásért és hangszeres játékért.
The Red Widows. Amit 2017-ben produkáltak a Rising EP-vel, az maga volt a döbbenet. Ezek után nagyon vártam az új albumot. Teljesen más produkció fogadott. Bár a hangzás és a mogorvaság megaradt, azonban a stílus megváltozott egy kicsit. A Dead Witches és a With The Dead munkássága, amihez hasonlítható a Fuzzifixion. Lassú, vésztjósló, veszélyes zene ez.
A Brume felső ligás lett. Már koránt sem az a nyersebb megszólalású ösztön zene, amivel a Donkey albumon bemutatkoztak. Átgondolt, letisztult, elmélkedős zenét tartalmaz a Rabbit. Nekem már néha túl kiszámítható, főleg a vége felé. Nagyon elmennek The Gatering féle művész rockba. Ennek ellenére szívesen hallgatom esténként elalvás elött.
Jót tett Chritusnak, hogy kilépett a Goatessből és teljes idejét a Lord Vicar zenekarnak szenteli. Ezért is születhetett olyan mega kolosszus doom album idén, mint a The Black Powder. Egyszerűen a klasszikus Doom élvonalába röpültek 2019-ben. Akinek az idei Candlemass már nem tudott sok újat nyújtani, annak itt a Lord Vicar!
A Monolord idén fokozatot váltott. Tisztábban, ugyanakkor nyersebben szólalnak meg a mostani dalok. Átgondoltabb és dallamosabb lett. Doomster slágerparádé.
A Legba zenekart csak idén fedeztem fel a Hell albumuk révén. Nagyszerű mixtúrája a Sludge-nak, a Dark Rocknak és a Modern Metalnak. Ja igen, egy-egy pillanat erejéig még a grunge-al is kacérkodik.
A Valley Of The Sun sokáig csak egy volt a tucat Kyuss kópia között. Most azonban nem csak egy zenekar, aki olyan zenét játszik, mint a Truckfighters, Kyuss, hanem Ők is a nagy elődök szintjére léptek. A stílus jegyek megmaradtak, de már egyéni hangon szólalnak meg. Van saját íze, bűze a zenéjüknek. Az Old Gods egy maradandó alkozás, ami nem fog elsülyedni az átlagos zenék közt.
Az Ecstatic Vision egy '70-es évkbeli rockzenét játszó jam zenekar. A Samsara Blues Experimenthez tudnám hasonlítani. A For The Masses albumuk egy szorakoztató, messzire repítő anyag lett. Minőségi zajongás. A hatalmas vintage hullám közül messze kiemelkedik.
A The Black Furs mély, sexi, sátánista blues/doom zenét játszik. Igen, ők a blues felöl közelítik meg azt, amit mások a Sabbath felöl. Nagyon sokszor a zajbrigád, a Today Is The Day jut eszembe róluk, merthogy a bluest zajosanés hipnotikusan művelik.
Ebbe a kategóriába tartozik a Mephistofeles is, azonban ők nem annyira zajosak, mint inkább nyersek.
A Sabba bemutatkozása igen csak erősre sikeredett. Gitár/Dob/Ének trió. Okkult stoner/doom.
A svájci Hey Satan névválsztása fantasztikus, azonban a bemutatkozó albumukkal nem győztek meg. Az Orange Moon azonban telitalálat lett! A sok groove megbolondítja ezt a stoner metal halmazt. Jók a dalok. Szerintem koncerten nagyon tudnak varázsolni a srácok. Igazi koncert lemez született studióban.
A Duel is csak most ért be nálam. A ValleyOf Shadows album nyitódala a Black Magic Summer annyira betalált, hogy beleszerettem ebbe az ízig vérig hard rock zenébe. Azért a Thin Lizzy néha nagyon ott van a dalokban.
Hát kb. ennyi lenne az én2019-es évem. Várom, hogy esetleg kinek mi? Írjatok bátran a Facebook oldalra, vagy a stoner.hu@gmail.com mailre. AMEN
