Miután meghallgattam az új Planet Of Zeus anyagot úgy döntöttem, hogy elmegyek sírni.("Hányni"-t akartam írni, de túl erős lett volna, nem úgy, mint a Planet of Zeus). Végül is az új Vokonis anyaggal vigasztalódtam. Sőt jó kedvem lett tőle, - annak ellenére, hogy nem egy vidám cucc - visszajött minden bizodalmam a zenében.
A Vokonis öndefiníciója a Post-Doom. Legyen, bár én azért sokkal többet hallok ki belőle. Az ősatya, Neurosis, a még ősibb Today is the Day, a fiatalabb Baroness, mind megtalálhatóak benne. Egy kicsit progresszív, egy kicsit doom, egy kicsit sludge.
A Grasping Time egy nehéz fülledt anyag, még akkor is, ha bele-bele raknak némi lebegős szellőztetést. Nem táncra termett. A dobos srác néha indokolatlanul sokszor használja a cineket, mint valami nehéz perzsa szőnyeget a zene alá. Egyébként nagyon rendben van az anyag minden hangja. A foglalkozás elérte a célját, de hogy ki mit tanult belőle, az már egyéni szoc. probl. Az biztos, hogy én visszakaptam egy kis szeletet a jó zenékbe vetett hitemből, amit nagyon megtépázott az új POZ.
Vokonisface,Sign Records. AMEN!
