Már 2018 legelején elkezdtem írni egy listát, azokról az albumokról, amik nem csak megjelentek, hanem valamiért úgy éreztem, hogy telitalálat. A lista nőt, dagadt, aztán egyszer csak elkezdett változni, mivel kerültek le is a listáról, meg kerültek fel is. Elkezdett élni a Lista!
Év vége felé szépen elgondoltam, a top 10-et. Azután újra gondoltam. Átterveztem. Megszabtam. Bevettem itt, bővítettem amott. Pihentettem, Pihentem. Rájöttem, nincs lista, csak lemezek, amiket gyakran hallgatok, mert nagyon tetszenek és vannak lemezek, amiket egyáltalán nem hallgatok, csak megvannak, mert meg kell lenniük.
Íme azok, amiket gyakran hallgatok mostanában:
A Highbernation egy fiatal zenészekből álló doomster zenekar az Electric Wizard vonalról. Nem egy nagy durranás, de engem nagyon megfogtak frissességükkel és profizmusukkal.
A Demonauta ismét hatalmasat alkotott lassú, hipnotikus blues alapokra építő zenéjükkel.
A Crobone egy igazi stoner metal zenekar hatalmas vokál témákkal és riffekkel. A bemutatkozó albumuk nagyon izgalmas és erős lett.
A Frayle egy szép EP-t hozott nekünk 2018 tavaszára. Gyönyörű női vokalizáció, mélázós málházás.
A Rezn fúziós doom/psy zenéje igazi unicum. Utazás, amit nem szeretnél befejezni soha. Dimenzióugrás!
Thal. Igazi Devilrock! Groove és Riff. Erről szól az egész!
A Plainride előző lemezei nálam abszolút semmit nem mondanak, viszont ez a lemezük favorit. Félek, hogy csak egy lemezre szólt a zsenialitásuk.
Sógoriából érkezett Great Rift változatos stoner lemezt rakott le az asztalunkra.
A Loggerhead az experimentalitást tűzte ki a zászlóként és ezt profi módon teszik.
A Saint Karloff nagyon jól mutatja be, hogyan kell okkult rockzenét játszani modern hangzásvilággal.
Az Allen's Wrench azt tolja, amit a Kyuss abbahagyott és a Fu Manchu a mai napig hozza. Mondjuk ezzel a névvel mást nem is szabad...
A Fuel Eater most nagyon jó, húzós stoner metal zenével jelentkezett.
Van még jó néhány zenekar, akik remek albumot hoztak össze és valószínűleg bánni is fogom, hogy most nem írtam róluk, de a zene az emóciókról szól. Most ezeket a lemezeket veszem elő szívesen és hallgatom meg újra és újra. A "nagy" befutókról most nem szerettem volna beszélni, hiszen azok hozták a formájukat (Orange Goblin, Monster Magnet, Brant Björk, COC, YOB, Sleep stb.).
Szeretném látni a Ti listátokat is! AMEN!
