Ebben a kora nyári párás kánikulában nincs nagy kedve az ember fiának semmihez. Hacsak nem a sörhöz, fröccshöz, netán fagyihoz. Gusztus dolga. Hiába jelennek meg jobbnál jobb lemezek, már ahhoz sincs erőnk, hogy végighallgassuk őket, vagy ha mégis, hát nem is igazán tudjuk értékelni. 

A Highbernation nem egy világrengető Doom zenekar, semmi újat nem hoznak. A Highbernation pontosan azta böszme, lassú trágyát hozza el nekünk, mint a mostanában minden sarkon elénk lépő Doomsterek többsége. Egy kis '70-es évek hangulata, egy kis fülledt okkultizmus, lehangolt gitárok, a végtelenből elénk lebegő ének(?). Szóval minden olyan cucc, amit az Electric Wizard már annyiszor eljátszott, hogy már tőlük is unalmas.

 

 A Highbernation ezek ellenére egy nagyon hallgatható és igazán jó anyagot hozott össze. Hiába tucat, mégis meg van náluk valami plusz hangulat, ami miatt újra és újra meghallgatod. Lehet, hogy ezen segít egy kicsit az is, hogy összesen 3 dal raktak össze 26 percben. Ez szerintem így jó, így befogadható. Neki tudnék menni a falnak, amikor egy 45 perces korongra felkerül két húsz perc körüli dal, főleg ha ötlettelenek. 

A Highbernation pont ezekre a fülledt napokra gyógyír. Hideg Doom. Ja és a borító mennyire csúf, te jó isten!!!

AMEN!