Általában pár másodperc elég ahhoz, hogy tudjak dönteni arról, tetszik-e egy adott zenekar, vagy sem. Nem történt ez másképp most sem... a kapott anyagba belepörgetve pár pillanat után tudtam, hogy erről írnom kell. A Borgonaut letisztult, egyszerű stoner doomot játszik pontosan úgy, ahogy ezt a 90-es évek első felében a Sleep csinálta. Ezt a stílust azért is szeretem, mert szinte azonnal élvezhető, olyan zenei elemeket használ, amelyek már sokszor hallottak, azonban megfelelő kreativitás megléte esetén még mindig nagyon izgalmas és addiktív dallamfüzérek jellemzik.

Az első dalban a gitárhörgős, sípolós fade in + dob téma, már libabőrőztető, itt bizony nagy adag súlyzás és fuzz feltételezhető az arcba, ami kisvártatva meg is érkezik. Nem egyedi a főriff, de ebben a stílusban már nem igazán lehet újat mutatni... nekem elég annyi, hogy ha élőben hallanám már járna a fejem veszettül. Ahogy ismétlődik a főtéma, mintha kezdene belassulni... hát ez így baromira húzós. A vokál is tetszetős, kiabálás és kántálás elegye, a hangszín könnyen fogyasztható. A jó sláger receptjéhez hűen már az első percekben megkapjuk a refrént is, ami bizony azonnal belemászik az ember agyába.
Nem írok többet az első dal szerkezeti felépítéséről, a felfedezés élményét meghagyom a leendőbeli hallgatónak, de annyit megjegyzek, hogy nagyon szépen, mérnökien összerakott műről van szó, igényes, a stílushoz illő szólókkal, kiállásokkal, ritmusváltásokkal. Nálam az első a legjobb dal az EP-ről.

A második dal annyira nem fogott meg. Kellemes iparosmunka, szólókkal, vaskos ritmusváltásokkal. Valószínűleg ha koncerten hallanám, ezalatt mennék el egy sörért, vagy állnék picit hátrébb

A Borgonaut név hallatán a nagy öreg Sleep zenekar Dragonaut c. őshimnusza ugorhat be. Nem véletlen, hiszen az EP zárása, a zenekarral azonos című dal mintha ugyanazon recept alapján íródott volna, mint az előbb említett klasszikus. Hasonló riffek, ritmusok, versszak témák lelhetőek fel, ami azonban nem zavaró, hisz ez is egy remekül megírt változatos szerzemény.

A zenekar amúgy az olasz szcénát erősíti, valószínűleg nem rég alakulhattak, hisz ez a bemutatkozó anyaguk, amelyet a tavalyi év novemberében rögzítettek. A FB oldalukon található eseményeket böngészve látszik, hogy már felléptek a híres Ufomammuttal is, ami nagy szó, illetve jelzi, hogy élőben is megtudnak szólalni legalább úgy, ahogy a felvételen.

Remélem a közeljövőben lesz alkalmam meghallgatni őket Magyarországon, a teljes albumot pedig türelmetlenül várom.

DrSludgelove