Kimondottan szar és félrevezető a zenekar neve, ráadásul öt éve jelent meg ez a kiadvány. Mondhatnám azt, hogy újra előástam és leporoltam, de sajnos nincs meg fizikai formátumban, amire lerakódhat bármilyen por, és ha meg is lenne, olyan gyakran hallgatom, hogy szinte ideje sincs a pornak rárakódnia. 

 Volt már ez előtt egy kiadványuk, de az annyira közepesen rossz, hogy még ők se nagyon emlegetik, tehát maradhatunk abban, hogy egyenlőre van a Folow, azt' jó napot. Ez az album viszont kifejezetten jó. A nyolc dalból kettő az, amelyik gyorsabb. A kezdő From The Cross az egyik, amiben ráadásul nagyon kihallatszik egyfajta északi Rock'N'Roll nyegleség és a Stripes, ami egy sebesebb blues nótának felel meg.

 

És elérkeztünk a kulcs szóhoz, a "Blues"-hoz. Ugyanis a zene nagyon masszívan a blues alapjaira épít. Ezt erősíti meg a különböző vendégzenészek által használt hangszerek, herfli, szaxofon, hegedű. Az album változatos; melankolikus, középtempós és lebegősebb darabok váltják egymást nagyon jól elosztva. Élmény hallgatni.

 Miért is írok egy öt évvel ezelőtti lemezről? Azok a zenekarok, akiket szerettem/szeretek, azok nem jöttek ki most olyan anyaggal, ami legalább azt a szintet hozná, mint a korábbi kiadványaik (Sasquatch, Fireball Ministry stb...). Bár ha jobban belegondolok az a fajta stílus, amiben ők mozognak elég szűk, és már azt a tüzet se érezni bennük, mint csikó korukban. 

Az Abe Diddy & The Krautboys (akárhányszor leírom, kimondom elfog a röhögés) remélem nemsokára jelentkezik egy olyan lemezzel, ami méltó párja lesz a Follow-nak!

AMEN!