Ez a német banda tegnap óta sok szép percet okozott, pedig június óta csak a könyvjelzőben volt benne. Nem igazán akartam meghallgatni, részben a név miatt, részben a borító miatt. A név is olyan egyszerű és nyilvánvaló  szóösszetétel, a borító pedig unalmas, hogy egyszerűen a külsőségek alapján elkönyveltem egy átlag zenekarnak. (Ebbe a csapdába sokan beleesnek, én is.)

 Tegnap olyan volt az időjárás, hogy bekényszerültünk a két fal közé. Ilyenkor elő szoktam venni az elmaradt és halogatott zenéket. Előkerült hát a Spocaine is. Volt már nekik egy lemezük 2013-ban, de ez, ami idén jött ki, csak 5 dalt tartalmaz, ebből kettő intro, outro. Szóval isten igazából ez egy EP és ez pont elegendőnek is bizonyult első ránézésre. 

 

Miután túljutottam az erősen Doom metalos "Intro"-n, kaptam egy nagyon erős Southern/Doom elegyet. Erős a riff és nagyon markáns az énekes hangja is, sőt előkerül némi hammond is. Aztán jön a Solar Fuzz, amiben egy bődületes nagy Metal riff viszi az alapot, ami nem egy nagy újdonság, de azok közé tartozik, amit bárhol, bármikor, akárhányszor meghallgat az zeneszerető ember.  Az Into the Light viszont már egy jóval nyugisabb, blues alapokra építkező középtempós Doom tétel és ezzel nagyjából vége is az EP-nek, már csak a levezető Outro marad, amit akár ki is hagyhattak volna.

 Kicsit steril a hangzás, de talán pont ezért lesz hallgatható és élvezhető, egy átlagosnál jobb Doom/Southern metal lemez. Na meg persze azért is, mert ha ez több dalból állna, mint egy igazi LP, akkor átmenne unalmasba.

AMEN!