Mostanában egyre többször azon gondolkozok, miért hallgatunk olyasmi zenét szívesen, ami nem igazán az Élet naposabbik oldaláról szól. Például itt van az új With The Dead album, ami egy kifejezetten jól sikerült darab és bármikor kedvem lelem benne. Miért is? Miért jó hallgatni ezeket a vastag, zsíros riffeket, a belassult, szinte hipnotikus ütemeket. Nem hiszem, hogy erre lenne logikus válasz, egyszerűen csak jó hallgatni való.
Érdekes módon a Kyuss, annak ellenére, hogy vastag és zsíros riffekket pakolt a dalaiba, sőt erőteljesen hipnotikus volt, mégse éreztem egy percig se gonosznak. Inkább csak megerősítette azt, ami jó, vagy amit jónak és szépnek kell látni. Gondolkodtató volt és nyugtató.
Pont ezt a fajta eszmeiséget viszi tovább a Tuna De Tierra is. Mondhatnám azt is, hogy Kyuss kopi, de ez más. Egy kicsit lágyabb, nem annyira direkt. Még nyugisabb, még lebegősebb.
Szóval, aki egy kicsit is pihenni akar ebben a nagy "gyűlöletben", annak bátran merem ajánlani a Tuna De Tierra új lemezét!
AMEN!
