Nem azt mondom, hogy szar az idő, de nem ideális a strandoláshoz. Ja igen, odakint esik folyamatosan. Úgy tűnik, soha nem fogja abbahagyni, de mint tudjuk "örökké nem eshet". Ráadásul félhomály is van az egybefüggő felhő takaró miatt. Teljesen lenyomja az ember hangulatát.
Próbálok kievickélni ebből az állapotból és sorba rakom be a különböző típusú zenéket. Sludge, Doom, Stoner, Thrash, Indie, Calipunk és így sorba'. Szinte mindegyik idegesítővé válik egy idő után, akár új album, akár klasszikus. Nagyszerű lett az új Truckfighters, imádom a Kyuss összes albumát, az Electric Wizarddal le lehet venni a lábamról bármikor, sőt a Life Of Agony, River Runs Red-je még másnaposan is zene füleimnek. Most azonban egyik se jó. Nyűgös vagyok és nincs jó kedvem.
Nem is tudom, hogy került ide elém a Mother Mooch tavalyi lemeze, de szerintem már reggel óta pörög. Nem idegesít. Ez most nagy dolog. Pedig nem is Stoner, se más hasonszőrű zenebona. Mégis most ezt ajánlanám mindenkinek erre az időre. Nem egy nyugodt zene, de nem is Death Metal.
A Mother Mooch most nyugtat, az enyhe garázsrockos indie beütésével. Néha az L7 ugrik be, az alternatív punk és grunge jellegével. Van egy csipetnyi blues is benne. A csaj nem tólja túl, ismeri saját határait, szinte unottan tolja. Szeretem ezt a fajta flegmaságot, amit csak garázs bandáknál lehet hallani. A gitárok nagyon nyersek, a dob pedig éles, de ez most kell. Bandcamp.
AMEN!
