Mindig új reményekkel vágok bele egy új megjelenésbe, hátha hoz valami olyat, amire érdemes odafigyelni. Sajnos mostanában nemigen van ilyen. A nagy átlag ömlik mindenhonnan. Ami tegnap még underground volt, azt ma már annyian játszák, hogy az ember okádik tőle. Aztán jön egy régi csapat és mire azt mondanám, hogy végre, legalább az öregek odabasznak, már a második daltól ellaposodik és megölik az egész lemezt. A The Wounded Kings is most új lemezzel jött ki, aminek a legelső dala igaz, nem formabontó, de legalább jól megkomponált és friss, de aztán hidegzuhany. 

 

A német Monocluster fiatal zenészekből áll és abszolút nem fiatal zenét játszik. Sőt nem is ők találták fel a spanyol viaszt, de ennek ellenére kellemes a bemutatkozásuk. A Kyuss náluk alapvetés és nem is nagyon variálják ezt a stílust, maximum annyira, hogy németül énekelnek, bár először azt hittem, szar az angol kiejtésük. Nagyon eltalált riffekkel operálnak. Csak úgy dohog, dübörög náluk a zene, mint egy gőzmozdony. Persze vannak elszállós, elmélkedős részek, mint a nagy példaképnél. Amit még felhoznék, mint hasonlóságot, az a 1000mods, a Lowrider, régi El Caco, Captain Dog. 

 Szóval, amíg mindenki újat akar kitalálni, addig a Monocluster csak játsza azt, amit szeret. A lemezborítót sem variálták túl, minek. Igazuk van. Zenéljenek csak még vagy ötven évig. Bandcamp.

AMEN!