Rick B. - Strings of Mind Bending Psychedelia
Rich E. - Bass Notes of Cosmic Hypnosis
Andrew P. - Percussion from the Depths of a Nebula
1. Flamens of the Highest Order 09:39
2. Cosmic Hypnosis 02:07
3. Nebula Dawn 07:27
4. Einherjar March 09:28
5. Eye of Horus 03:14
6. Helios Hyperion 10:08
Jelen ajánlóm szépen mutatna a Glorious Space Riders hasábjain is, de célom az, hogy a Stoner Blog egykoron aktív sejtjeit újra fegyverbe, vagyis billentyűzet elé szólítsam. Leheljünk együtt új életet ebbe a remek blogba, amihez magam is oly szívesen csatlakoztam, büszkén arra, hogy ennek a közösségnek tagjává avattatok. Ne hagyjuk elsikkadni az ügyet! Ha pedig azt kérdezed, hogy kinek írjál cikket, íme a válaszom : írj egyet nekem (imádok olvasni!) és mondjuk a lányomnak, aki hamarosan idetalál maga is és nem mindegy milyen cserepekből építi fel saját zenei univerzumát.
Szívem szerint azt ajánlanám mindenkinek, hogy miközben e sorokat olvassa, vinylen hallgassa meg a Comacozer Deloun Sessions albumát. Az aussie trió stílusa és az analóg hanghűség egymásnak lettek teremtve. A csapat egy jól irányzott demo és egy remek EP után a holland Headspin Records révén lehetőséget kapott arra, hogy instrumentális zenéjét nagylemez formájában is elénk tárja. Mint azt sokan tudjuk, az instrumentális zenék világában komoly buktató lehet a nagylemez formátum méretes időtartama. A kevésbé kiforrott és gyér fantáziával megáldott bandák rendre unalomba forduló produkciókkal fárasztanak, ha egy 40 perc körüli LP megtöltéséről van szó. Nem így a Comacozer, aki annak ellenére, hogy nem olyan régen dolgozik együtt, simán megfelel a legmagasabb elvárásaimnak is. Alapvetően heavy psych a játék neve, de Sydney üdvöskéi olyan tökéletesen beletaláltak a psychedelia, a doom hangulatú stoner rock és a jammelős spacerock metszéspontjába, hogy azt gondolom, hamarosan minden irányból szép számú kedvelőt fognak maguk mellett tudni. Négy hosszabban elnyújtózó és két rövidebb, akár hangulati elemként is jól funkcionáló felvételből áll a Deloun Session LP, aminek felépítéséről elmondhatom, hogy megfontolt, jó ízlésű művészek forrasztották egységbe. Ez a bölcs mértéktartás a dalokon belüli szerkesztésre is igaz, így egyetlen track sem hivalkodó és a csapat hangszeresei sem villonganak feleslegesen. A dob, basszusgitár és gitár felállású, alapvetően stoner eszmeiségű banda a pedáljain kívül nem használ más agydurrantó eszközt. Nincsenek szintik és egyéb elektronikus kütyük sem, mégis színes és szórakoztatóan változatos a végeredmény. Így is lehet spacerockot játszani. Vagy ha úgy tetszik, olyan stoner rockot, ahol a sivatag homokdűnéi helyett a meteorzápor akadályaival kell megbirkóznunk. Nem célom, hogy egyenként elemezzem a dalokat (akinek van kedve, tegye meg alább kommentben!), így csak azt tartom fontosnak elmondani, hogy a lemez egészén fontos szerepet kapnak a monoton, statikusan építkező témák és az azokat remekül oldó dinamikai váltások. Néha bizony még dimenzióugrásnak is beillik, ha Rick rálép a fuzzra vagy bekapcsol egy torz agycsavaró pedált. A végig doomosan araszoló, hangulatilag sötétebb, de nem nyomasztó psychedeliák közé sorolható anyag mindenki számára élvezhető elegyet kínál. Hogy csak két példát említsek: azoknak is kedvez, akik az űrben való csapatás miatt szeretik bekapcsolni a lejátszójukat, de akár időutazói élményben részesíthetik az ókori misztikum szerelmeseit is. Srácok! Másszatok elő a dűnék alól! Várom a Ti ajánlataitokat! Bien János (Yell)
