A blogot anno azért indítottuk el Ricoval, mert meg szerettük volna mutatni valakinek, milyen zenét hallgatunk, melyik tetszik és miért. Ez nem mostanában volt. Azóta melegebbek lettek a nappalok és szárazabbak az éjszakák. Mindent meghallgattunk, ami jött. Itt kötöttünk szorosabb kapcsolatot a Monster Magnettel és a Hellacopters-szel. Nem mintha nem hallottuk volna azelőtt őket, de akkoriban az éjsuzakai bulizásról meg a nappali józanodásokról szólt a történet és ehhez kitűnően illett mindkét zenekar zenéje.

 Amikor a Space Probe Taurus muzsikáját hallgatom pont ez az időszak köszön vissza. Nem nosztalgia, inkább valami olyasmi, hogy valami varázsban volt részünk. Jó volt az idő és a tér konstellációja. Visszahallom a féktelen csajozós, zöldes ködben lebegő éjszakák rekedtes ordibálását ugyanúgy, mint a hajnalok bágyadt, fejfájós homályát. Amikor elérkezel addig a pontig, amikor már nem bírsz több sört inni, mert már a pórusaidon is az folyik, viszont még csak részeg sem vagy, az egy furcsa érzés, két világ közti lebegés. Amikor azért kelsz fel, mert a csaj dolgozni megy és nem maradhatsz egy idegen lakásban és csak sejted azt is, mi történt az éjjel és hol lehetsz most. 

 Hát ezeket juttatja eszembe a Space Probe Taurus új lemeze a Mondo Satan. Bandcamp.

 AMEN!