János nagypapáról dalt írni, nem is olyan furcsa, főleg, ha gyermek zenekartól várjuk. János nagypapáról írni viszont több, mint fura egy olyan zenekar részéről, akik a naggyon sötét zene mellett tették le a voksukat. Na jó, ha ez egy kezdő band, akkor is minimum megmosolyogtatna, de nem basszus, ez egy supergroup. 

 A Goatsnake János nagypapáról olyan dalt ír, hogy bekakáltok. Szinte magam előtt látom az öreget, amint a mocsár közepén tákolt faház verandáján ücsörög egy hintaszékben. Kertészfarmer, kockás ing, szalmakalap, lukas bakancs, kezében töltött puska, amivel nyulakra és minden másra lövöldözik, aki felbukkan előtte. 

 Gyakorlatilag a Goatsnake egy blues zenekar. Egy sötét blues zenekar, akik a Mississippi mocsaras redneck hangulatát hozza el a mi kis 4x4-es szobánkba. A gitárhangzás annyira zsíros, mint valami ezeréves tűzhely, amit soha nem sikáltak le egy kínai kifőzde hátsó zugában. Az énekes pedig tökéletes keveréke Matt Pike-nak és Danzignek. 

 Néha a korai Celtic Frost úszik be a képbe, de nem, zavaróan, csak mint hasonlatosság. A Black Age Blues egy kiváló album lett, főleg annak, aki szereti a mély, borult zenéket, aminek az alapja a blues. Hallgassátok a Bandcampen, vagy kérjetek, mert ki kér kap.

AMEN!