Vannak olyanok, akiknek igen is számít, hogy valamivel milyen az első találkozás, milyen a felszín. Vagy azért mert nem ért hozzá, vagy azért mert annyira ért hozzá. Én szerintem valahol a kettő között vagyok, és éppen ezért hallgattam meg négy bandát, hogy mégis a borítójuk mögött mi lapul.
Nem tudom kik ezek, amúgy mit csinálnak, de nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy meg lehet őket hallgatni, akár többször is. Viszont az is igaz, hogy négy kell belőlük, hogy egy poszt összejöjjön olyankor, amikor Nico viszi hátán a blogot, mert egy kicsit hiányt szenvedünk a szavakban.
A Soul Racer és a Plainride volt az első kettő, amiket végighallgattam, és heves bólogatásba is törtem ki néha. Nagyjából egy hullámhossz a kettő, jöhet belőle még egy kör végső konklúzióval. De tudjátok mit, lehet egy harmadik is.
A harmadik versenyző bátor névválasztással egyszerűen csak úgy létezik, hogy Your Mother On LSD. Ez egy élő felvétel kicsit a garázsból, de néhány hang valahonnan a Betelgeuse mellől. Kicsit megosztó lesz, de legalább előre szóltam.
Az utolsó a The Kettle, ami egy kicsit ismerősebb volt nekem, legalábbis biztos voltak ilyen utazásaim a múltban. Ha nappal nem is, de álmodtam hasonlókat. A hangokat nagyon helyre rakták, igen, ezért is érdemes volt belépni a blogra.
